Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

A’ Recensiók, Édes Uram Bátyám, ritkán hoznak örömet, de az én két kinyomtatott Recensióim, eddig legalább bajt nem szereztek. Mert az egyik Recenseáltatott már physicai lehetlenség miatt nem gyúladhat haragra, a’ másik pedig elég nemes lélekkel bírt, a’ Kritikust a’ maga bohoságai miatt meg nem^* támadni ’s eltűrni.

Homér, bizonyosan még sokszor újra fogna ömleni, ha az, a’ ki az Uram Bátyámnál lévő nehány sorokat forgatta, elég szorgalommal bírna 24 hoszú éneken keresztűl gázolni, ’s úgy a’ publicum előtt fellépni. De mindaddig mig Homér csak ennyi és csak illyen addig nem érdemel több szót.

Az én dalom, a’ Phantasiahoz, tudtomra nincs németűl. A’ Schwärmert magam fordítottam. A’ fordítás Palitol került Erdélybe,^* de név nélkűl, innen a’ Döbrentei’ kérdése.

Beregszászi ’s az O és Új Magyar tehát recenseáltattak, ’s a’ Recensiók már útban is vagynak. Én azt óhajtottam volna; (’s ki tilthat-meg valakit az óhajtástol?) hogy azok még most is az Uram Bátyám szekrényébe lennének. Kétség kívűl csudálkozni fog Uram Bátyám, vagy azt fogja gondolni, hogy én azoknak felnemvetetésök felöl bizonyos vagyok. De én a’ felől vagyok bizonyos, hogy azok felvetetnek, és használni épen olly keveset fognak, és ártani épen olly sokat, mint mind azok, a’ mellyek eddig a’ Neologismus dolgában írattak. Én a’ múlt telet Pesten töltém, Litteratoraink közűl többeknél megjelentem, a’ tudományos^* gyüjteményt redigáló gyűléseken ott voltam, ’s alkalmam volt látni ’s megitélni, miben feküdjenek a’ Litteraturai dolgok. Most minden Ember másképen ir mint ezelőtt írtak, az igen természetes. Új Ideák, új philologiai vizsgálatok, ’s új következések. A’ nyelv maga meghatározta a’ maga pályáját, ’s maga meghatározza egykor ezen pályának végczélját ’s korlátjait is, ’s valamint zúgolódás nélkűl lett a’ halálnekböl halálnak úgy lettek volna a’ mostan kezdődő változások is minden lárma nélkül szokottakká, vagy ismét elfelejtettek volna, minden lárma nélkül, örökre. A’ változásokat, mellyek magokban jöttek ’s előmentek volna, nagyon kiismertetni, siettetni, ’s végre oltalmazni, ’s nekiek nevet adni, ez a’ mi a’ dolgot elrontotta. Már most ott áll túl a’ dunán a’ hatalmas (pénzzel és számmal) klub, kik nem vesznek könyvet ha benne jota van; kik az Universitás^* Typographiája Factorát pénzzel meg vesztegették, hogy minden jotás imádságos ’s énekes könyvet ypsilonnal nyomtattasson; kik Abauj Vmegye Universitásához kérelmet akartak küldeni, ’s azt kicsinálni hogy közönséges végzés által Kazinczynak az Írás megtiltassék. ’S mind ezen, ’s több bohoságok csak azért, mert ezek a’ szerencsétlen nevek jotista, ypsilonista, Neolog, Neologismus (’s Isten tudja még mi?) feltaláltattak, ’s oltalmaztattak. Ebböl az a’ rosz is lett, mert a’ haladni nem akarók még inkább vagy rettegőkké, vagy makacsokká lettenek, a’ haladni akarók pedig a’ temészetes határokon túl csapongtanak, ’s a’ jó, jámbor olvasó, vagy néző soha sem tudja mit tegyen, ’s mihez tartsa magát? Íme, ott áll Berzsenyi új és az elsőnél roszabb kiadása előtt a’ Kalaúz értekezés, ’s mind az a’ mi Neologismusnak neveztetik, ez által érdem szerént vagy érdemtelenűl nevetségessé kezd lenni. Cui bono? ezt kérdjük mindnyájan. Változni kell a’ nyelvnek? azt minden tudja, ’s miért azt itt Helmeczinél száz író puszta szavaival, mint valamelly jegyző könyvben öszvevissza írva olvasnunk? Minden azért perel, hogy ezek vagy azok a’ változások jók e? ’s miért? Helmeczi ezer új szókat öszve írt. Mi következik onnan? Hogy új szók vagynak? Igen is, de ha jók-e?^* ez volt a’ legelső kérdés is. Mert ha jók azok ott Helmeczinél, jók e a’ Barczafalviéi is, mellyeket többekkel együtt felhoz? Ha nem jók ezek, mi választja őket meg a’ többiektöl? Az egész értekezés nem mond egyebet, hanem hogy változás van a’ nyelvben. ’S azért van e tehát, mert van? Azért van e jól,^* mert van? Ime e volna a’ rettenetes nevetséges következés, ha másként abban az értekezésben következés van. Nem haragszom Helmeczire, még azért sem hogy Jegyzőkönyveinket gondatlanúl kiprédálta, ’s ítéletem ez volna értekezéséröl, ha azt Szemere Pali, vagy épen Uram Bátyám írta volna is. De annyira ment a’ dolog, hogy a’ Neologismus’ Apologiáját épen úgy kelljen nevetnem, mint a’ Schwartner ellen vitt gondatlan támadásokat, vagy^* is inkább értek boszankodnom, mert e’ miatt a’ Litteratura szenved, ’s terheltetik. Irni a’ Neologismus ellen, ez az egy vala a’ mit Szemerével a’ harapódzó gonosz ellen gondolánk, de legjobbnak hisszük még is azt, hogy az a’ név töröltessék-el, soha egy szó a’ nyelvnek ezen oldalárol ne tétessék, ’s ingerlés által a’ factiok ne gyúlasztassanak. Ki nem látja, hogy a’ Helmeczi’ Menyegzői jámbusaiban az újítás dühe a’ Don Quixote ridicüljéig hágott-fel, ’s nem valami hasonló oka lehet-e némellykor, a’ Berzsenyiben olly gyakor előfordúló rotomontadoknak? Én magam, ha az Uram Bátyám munkájit recenseálni szerencsés lehetnék, sokakat fognék azokban is kimutatni, mellyekröl az O testamentum legjobb^* Prophetájihoz hasonló bizonyossággal merném jövendőlni, hogy azok a’ maradékra nem mennek-által. Uram Bátyám nem fog engem félreérteni, ’s szinte pirúlok, hogy ezt csak gondolhatám is. De így van! ’s a’ mi legroszabb, ezek által az ingerlés annyira vitetett, hogy én elijedtem azon Szemerétöl vett hirre, hogy Uram Bátyám az Erdélyi leveleket önn költségén akarja kiadatni. Ne, Edes Uram Bátyám! Ha az Erdelyi levelek a’ publicumnak hizelkedő tonusban volnának is írva, mindent véghez fog vinni a’ factiói lélek, hogy azok ne keljenek, ’s akkor még inkább ha megtudják, ki fog abban veszteni. Kisnek Utazási tárházába bele vesztett Trattner,^* A’ tudományos gyűjtemény pedig azért kél, mert számtalan Unterhandlerek dolgoznak minden felé.

Semmi sincs igazabb, mint a’ mit Kis a’ Tudományos. Gyüjt[emény]. Redactiójárol ir. ’S semmi sincs nevetségesb, mint a’ mit Fejér, az ő jeles Recensensekkel való szerencsétlenül lett járásrol beszéll. Én a’ történetet mosolygom, de dolgozni nekik bizony nem fogok, míg a’ Jankovichianismo-Horvatianismus tartand. A’ gondatlan hév talán kipárolog.

Ideje félben szakasztanom. Szóval többet ’s bővebben, mert vagynak esetek, hol az ember nem lehet eléggé szemes. Ölelem Edes Uram Bátyámat forró szeretettel.

[Szemere Pál írásával]

Édes Uram Bátyám!

Révai Grammatikája I. II. Kötet,

d^o Antiquitasa I. K.,

Révai Iskolája és a’

Tudományos Gyüjtemény itt mennek.

Fájlalom, hogy szerencsénk Kedves Uram Bátyámhoz mind ez ideig nem lehetett. Kérésemet és kéréseimet ezennel is megújítom.