Széphalom Jún. 11. 1817.
Edes Uram Öcsém, kedves barátom,
Melly öröm lesz nekem kevés napok alatt Uram Öcsémet meglátni, kit a’ Kis és Csokonai Recensiójok ’s a’ velem most közlöttek
*most <küldöttek> közlöttek
miatt
tisztelettel fogok ölelni! Homér darabos; úgy hiszem, még sok fog rajta kisimítatni; de mennyi erő van rajta, ’s nyelvünknek melly szép új útat nyit benne Uram Öcsém! Alig értém, mi az a’ Vőket, ’s későn láttam, hogy az a’ digamma Aeolicum. ’S az a’
látnája melly szépen emlékeztet a’ Jóniai genitivuszra. – És még is mind eddig reá nem értem, hogy végig olvassam a’ mit mohón
*mohon [th. emend.]
kaptam. Sok bajaim vannak; ezek nem eresztenek az Uram Öcsém látására.
Az Uram Öcsém szép dala a’ Phantasiához (úgy írja Döbrentei) németre van fordítva. De hol áll? nem írja. Tőlem tudakozza, ki fordította németre?
Tegnap küldém a’ Tud[ományos]. Gyűjteménynek a’ Beregszászi Dissert. és a’ Sípos József Ó és Új Magyarjának Recensióját. Azt is elvetik e, mint a’ Berzs[enyi]. Verseiét? A’ Redacto felől olvassa meg Uram Öcsém itt a’ Superint. Kis ítéletét. Olvassa-meg a’ Horváth Ádám levelét is. Ez a’ kedves barátom nagyon örvend a’ Keszthelyi bohóságnak.
[A levélszöveg a lap alján végződik, minden bizonnyal lehetett folytatása a következő lapon vagy lapokon, ez azonban elveszett vagy lappang valahol. ]