Széphalom Máj. 14d. 1817.
Édes Uram Öcsém, Félve írom e’ levelemet; attól tartok,
*tartok [jav. e.: tartom]
hogy nem jut el az Uram Öcsém kezébe. Ha ez a’ félelem nem tartóztatna, ha hanggal ’s nem tollal szóllhatnánk egymással, mennyit nem fognánk mondhatni! Igen régen nem látánk egymást, ’s Uram Öcsém nálam ’s én Uram Öcsémnél véghetetl
en sok újat látnánk.
Az Uram Öcsém Recensiójinak a’ Tud[ományos]. Gyüjt
eményben nagyon örvendek. Szemere itt vala Máj. elsőjén, ’s mondá miért marada el a’ Berzs[enyi]. Recensiója, mondá miért hagyá-el Uram Öcsém Pestet. Azt azután Trattnertől is értettem,
*is <tudom> [f.í.: értettem]
a’ ki kéri Ur
am Öcs
émet általam, dolgozzon számára továbbá is. Én megírtam Tr
attnernek, hogy én azt hiszem a’ mit Horv[át]. Istv
án elmondani tilalmaz, és hogy, Zrinyit kivévén, minden Poesisünk öszveséggel nem ér annyit mint AZZAN AGA a’ Poet[ai]. Berekben. Hiszen a’ mi Volksliedeink semmik a’ Szláv Nemzetekéhez mellyeket Herder említ. Megírtam ezt is:
Én szeretem hazámat, ha tetszik, a’ dühösségig, de nem a’ hazugságig. ’S kértem Tr
attnert hogy levelemet in pleno olvastassa-fel. – Az a’ Pesti czimbora vagy elrontja magát és a’ dolgot, vagy jóra tér. – Döbrenteinek nem szabad az Erd[élyi]. Muz[éum]. kiadását abba hagyni. – Mutattam Palinak a’ Kis levelét, mellyben örvend Recensiójának, ’s csudálja az Ur
am Öcsém erejét ’s
érettségét.
Hogy az Ó és Új Magyart Sípos József Szentesi Prof. írta, Pethétől tudom, kinek ez eránt Trattn[er]. által kérdést téteték. Én recenseálni fogom Beregszászit és Sípost. Már hozzá fogtam. Minden neheztelés nélkül. De még így sem fogja B[eregszászi]. megköszönni.
Tudja e Ur[am]. Öcsém, hogy én az Ur[am]. Öcs[ém]. Phantasiáját (az Erd[élyi]. Muzéumban) a’ mi Liter[aturánk]. első díszei közzé számlálom? Mysticismus van benne, ’s félig setét; de az nem hiba. A’ tárgy ollyat kívánt.
Döbrenteiben nagy változás van. Ő végre egészen miénk.
Gyarmathinál szeretetre méltóbb öreget nem lehet képzelni. Leteve a’ M[agyar]. Gramm[atiká].ról, csak botanicus ’s Rousseaui bölcs. Voltam vele, ’s igen megszerettem. Döbrentei most adá által 3 ívnyi gáncsait Marmontelemre ’s 1 ivnyit Bácsmegyeimre. Talán eggy igazítását sem fogadhatom-el.
Tr[attner]. írja, hogy Horv[át]. István az én IX Köteteimet recenseálni fogja. Talán úgy jobban fognak kelni ugymond Trattner. – Költek volna, ha követte volna tanácsomat, melly az volt, hogy a’ darabokat külön is árúlja. Mert 25 ftot nem minden ember ád Magy[ar]. könyvért. – Szeretném ha Uram Öcsém is recenseálná Horv[át]. István után az ErdMuzéumban még pedig úgy, mintha engem soha is nem látott volna, a’ legszabadabban.
Szemere azt mondja, hogy minden dolgozásaim köztt legjobb az Erdélyi Levelek Két Kötete. – Scenák, romantisch scénák, affectált romantismus nélkül, ’s sok és sokféle tudományos pedántság nélkül. Ezek az ő szavai.
A’ Tordai Gyöngyösinek 2 levelét bírom, mellyben azt beszéli, miért íra Leoninusokat. Most Verseinek 3dik Kötetét adja-ki. Azok nem rímesek többé. De azért ollyanok mint a’ régiek, a’ mint a’ velem közlött Ódák mutatják.
Nagy Ferencz még azt is kedvetlenül vette, hogy így szóll róla Uram Öcsém, mint a’ Tudományos Gyüjteményben szólott.