HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Kölcsey Ferenchez
Széphalom, 1817. május 14.
Széphalom Máj. 14d. 1817.

Édes Uram Öcsém, Félve írom e’ levelemet; attól tartok,*
tartok [jav. e.: tartom]
hogy nem jut el az Uram Öcsém kezébe. Ha ez a’ félelem nem tartóztatna, ha hanggal ’s nem tollal szóllhatnánk egymással, mennyit nem fognánk mondhatni! Igen régen nem látánk egymást, ’s Uram Öcsém nálam ’s én Uram Öcsémnél véghetetlen sok újat látnánk.
Az Uram Öcsém Recensiójinak a’ Tud[ományos]. Gyüjteményben nagyon örvendek. Szemere itt vala Máj. elsőjén, ’s mondá miért marada el a’ Berzs[enyi]. Recensiója, mondá miért hagyá-el Uram Öcsém Pestet. Azt azután Trattnertől is értettem,*
is <tudom> [f.í.: értettem]
a’ ki kéri Uram Öcsémet általam, dolgozzon számára továbbá is. Én megírtam Trattnernek, hogy én azt hiszem a’ mit Horv[át]. István elmondani tilalmaz, és hogy, Zrinyit kivévén, minden Poesisünk öszveséggel nem ér annyit mint AZZAN AGA a’ Poet[ai]. Berekben. Hiszen a’ mi Volksliedeink semmik a’ Szláv Nemzetekéhez mellyeket Herder említ. Megírtam ezt is: Én szeretem hazámat, ha tetszik, a’ dühösségig, de nem a’ hazugságig. ’S kértem Trattnert hogy levelemet in pleno olvastassa-fel. – Az a’ Pesti czimbora vagy elrontja magát és a’ dolgot, vagy jóra tér. – Döbrenteinek nem szabad az Erd[élyi]. Muz[éum]. kiadását abba hagyni. – Mutattam Palinak a’ Kis levelét, mellyben örvend Recensiójának, ’s csudálja az Uram Öcsém erejét ’s érettségét.
Hogy az Ó és Új Magyart Sípos József Szentesi Prof. írta, Pethétől tudom, kinek ez eránt Trattn[er]. által kérdést téteték. Én recenseálni fogom Beregszászit és Sípost. Már hozzá fogtam. Minden neheztelés nélkül. De még így sem fogja B[eregszászi]. megköszönni.
Tudja e Ur[am]. Öcsém, hogy én az Ur[am]. Öcs[ém]. Phantasiáját (az Erd[élyi]. Muzéumban) a’ mi Liter[aturánk]. első díszei közzé számlálom? Mysticismus van benne, ’s félig setét; de az nem hiba. A’ tárgy ollyat kívánt.
Döbrenteiben nagy változás van. Ő végre egészen miénk.
Gyarmathinál szeretetre méltóbb öreget nem lehet képzelni. Leteve a’ M[agyar]. Gramm[atiká].ról, csak botanicus ’s Rousseaui bölcs. Voltam vele, ’s igen megszerettem. Döbrentei most adá által 3 ívnyi gáncsait Marmontelemre ’s 1 ivnyit Bácsmegyeimre. Talán eggy igazítását sem fogadhatom-el.
Tr[attner]. írja, hogy Horv[át]. István az én IX Köteteimet recenseálni fogja. Talán úgy jobban fognak kelni ugymond Trattner. – Költek volna, ha követte volna tanácsomat, melly az volt, hogy a’ darabokat külön is árúlja. Mert 25 ftot nem minden ember ád Magy[ar]. könyvért. – Szeretném ha Uram Öcsém is recenseálná Horv[át]. István után az ErdMuzéumban még pedig úgy, mintha engem soha is nem látott volna, a’ legszabadabban.
Szemere azt mondja, hogy minden dolgozásaim köztt legjobb az Erdélyi Levelek Két Kötete. – Scenák, romantisch scénák, affectált romantismus nélkül, ’s sok és sokféle tudományos pedántság nélkül. Ezek az ő szavai.
A’ Tordai Gyöngyösinek 2 levelét bírom, mellyben azt beszéli, miért íra Leoninusokat. Most Verseinek 3dik Kötetét adja-ki. Azok nem rímesek többé. De azért ollyanok mint a’ régiek, a’ mint a’ velem közlött Ódák mutatják.

Nagy Ferencz még azt is kedvetlenül vette, hogy így szóll róla Uram Öcsém, mint a’ Tudományos Gyüjteményben szólott.