Széphalom Mart. 23d. 1817.
Kedves barátom,
Hat napi vajudása után Múzád nem azt a’ Chimaerát szülte, mellynek feje Schiller, közepe Berzsenyi, hátulja Horátz, hanem olly nagy tüzű Ódát, a’ mellyet csak tőled halla még a’ Haza. Melly erő! melly képek! melly nyelv! Tetszik nekem itt még az is, a’ mit eggykor hiba gyanánt tevék-ki neked: hogy az Alcéusz’ szchémáját a’ második sorokban megperdíted. Jól esik az, midőn tulajdon képünket tulajdon képünkbe nyomjuk-ki, midőn erőt lelünk magunkban eltávozni a’ más’ nyomdokaitól. Csak hogy erre Isten kell a’ ki bennünket vezessen, az pedig téged soha el nem hágy.
Wesselényinek íme megküldöm Ódádat. Az ő lelkéhez eggy Irónk sem szól úgy mint Te, mert az csupa tűz, csupa erő, csupa érzés, mint a’ te énekeid. Megküldöm SzentMiklósinak is, ki felől én annyit tudok most mint Te, mert nekem régen hallgat.
Az Erdélyiek még semmi Drámát nem kaptak. Döbrentei mutatta némelly Erdélyi Irónak e’ tárgyban hozzá küldött bolond levelét. Nem vadságból teszem ide ezt az epithetont, hanem azért mert ide épen ez a’ szó illik. Az eggyik Concurrens magát tartja a’ legelső Tragicusnak a’ ki valaha még existált, ’s azt mondja Döbrenteinek, hogy ha valaki megtámadná az ő munkáját, meg felelek Én. ’S az én szó a’ levélben nagy E betűvel van írva. – A’ Kultsár Ujságleveleiből látom, hogy Virág Benedek is kiadá Hunyadi Lászlóját. Mint sűle el az annak a’ nagy embernek kezében, qui nil molitur inepte, nem tudom. De félek hogy ő nem eléggé ismeretes a’ Játékszínnel, ’s így holmit tett, a’ mit nem fogott volna tenni külömben.
Az Erdélyi Kormányszéknek van eggy Secretáriusa, a’ ki most felolvasá előttem eggy Tragoediája’ Skizzét. Neve Inczédi László, ’s látta Göttingát és Párizst. Ez nekem eggy igen közelről való rokonomat vette-el, Báró Kemény Kisasszonyt, ’s talán ez a’ név vezeté a’ munkára. Halld ezt. Erdélyi Leveleimben elbeszélem a’ dolgot.
Hunyadi János Vajdához annyira hasonlíta eggy Kemény Simon nevű Vitéz, hogy a’ ki a’ kettőt igen jól nem ismerte, öszve tévesztheté őket. Szent-Imrénél a’ Törökök irtóztató nagy számban csapnak öszve a’ kevés Magyarokkal, ’s el akarják fogni Hunyadit. Kemény feláldozza magát az önkényi halálra, ’s kéri a’ Vajdát, engedné-meg hogy az ő ruhájába öltözhessen. Hunyadi reá áll alacsonyság nélkül. Minden jól van motiválva. Kemény megjelen, a’ Törökök csak őtet nyomják, ’s így ő elesik, de a’ Magyarok győznek ’s 20,000 török meglakol a’ személyek összetévesztéséért. A’ skizz jó. Bár az legyen a’ dialogus is. A’ mi Tragicusainkra ellehet[!] mondani: adfectans grandia turget. Schillert kellene annak olvasni, ’s csak Schillert, nem Kotzebuet és más silány németeket, a’ ki jó Tragoediát akar írni. Kotzebue szép scenákat teremt, aber er ist ohne alle Würde. Schiller mellé Lessinget vetném, de őneki csak két Tragoediája van. – Gőthét, a’ kit én imádok, azért nem nevezém, mert ő más a’ görög ízlésű Tragoediában, más az újabb ízlésűben. Itt is, ott is nagy, ’s nekem még nagyobb mint Schiller, kinek előttem Don Carlosa a’ legfőbb Munkája.
Erdélyi Utazásomat most dolgozom harmadikszor, hogy castigatus ad unguem legyen. Mint fogják venni az én Túladunai barátim, ők lássák; az én gondom az, hogy olly jót adjak a’ millyen tőlem kitelhetik. Mihelytt elvégzem a’ Munkát, azonnal küldöm be Döbr[entei]hez és Kenderesihez, hogy a’ hol hamis vagy csonka a’ tudósítás, igazítsák-meg. Ugy tetszik, 4dikszer nem lesz szükségem dolgozni. Két Kötetet fog adni a’ Munka.
Bruce, Wilson és Hutchinson a’ neve annak a’ három Anglusnak, a’ ki[!] a’ Párizsban halálra kárhoztatott LaValettet ki szöktették mind a’ fogságból mind az országból. Emlékezel mint feleltek a’ fogságban.
Látád e a’ Tudom[ányos] Gyűjt[emény] 2dik Füzetét? Én negyed nap olta bírom. Benne két megcsonkított Erdélyi Levelem. – Tuladuna reám a’ Kisfaludi Himfyjének Recensiója miatt haragudott-meg. Olvassd meg azt a’ Döbr[entei] Muzeumában és nyomban utána a’ Kölcsey ált[al] dolgozott ’s általam csak negyed nap olta ismert Kis Recensióját ’s látni fogod hogy tojás és tojás egymáshoz inkább nem hasonlíthat. Én Kisfaludit nagy Költőnek mondám, seris nepotib[us] umbra, de a’ mellett elmondám hogy hibás darabjai is vannak, – mint Kölcsei Kisről. Én elmondám hogy némelly darabjai nem illenek ide – mint Kölcsei Kisről. Én elmondám hogy Kisfaludiban sok alacsony ’s hibás szóllás van – mint Kölcsei Kisről. Fejér Prof. 19. April 1815. szemembe mondá, hogy Kisfaludi meg van általam bántva, mert való hogy neki tízezeret adtam, de tízezeret el is vettem tőle, ’s ő íme felvevé azt a’ Recensiót a’ mi épen így bána Kissel. Az én Recensióm és a’ Kölcsei[!] köztt csak az a’ külömbség van, hogy én a’ magamét barátságból megküldém Kisfaludinak még a’ lenyomtatás előtt, hogy rajta változtathasson, Kölcsei ezt nem igen tevé Kissel. De Kis, tudom, nem neheztel ezért, Kisfaludi halálig üldöz. Ezt én nem panaszképen beszélem, hanem örvendve, hogy az ártatlanságnak így ád elégtételt a’ határtalan pöffedtség és a’ kajánúl gyüjtött czimbora. Horvát Andr[ás] azt mondá nekem eggyik levelében, hogy én magasztalom Kisfaludit, de úgy hogy az ő gyalázásának sem vagyok nem nagy ellensége, ’s az a’ ki nekem ezt veté szememre maga esék épen ebbe a’ vétekbe, mert magasztalta Herderi fordításomat az Erd[élyi] Muzéumban, egyéb dolgozásaim felől kimondá hogy rosszak, ’s szerette kajánsággal
*szerette<tt> kajánsággal
vádolni szívemet azért hogy Kisfaludi ’s Batsányi felől azt mondám a’ mit ő hallani nem szeret.
Horváth Ádám megküldé nekem Keszthelyen elmondott Eclogáját. A’ levelet eggy becsületes ember feltörte a’ postán, ’s ismét lepecsételte. Hah, czimbora!
Élj szerencsésen, csudálva szeretett, nemes-lelkű ember!
Valaki a’ Bécsi Tud. Ujságokban Horváth Ádámot
közönséges elmének nevezé, ’s eggy nagy Ur kit ismersz azt mondá H[orváth] Adám[nak], hogy azt én tevém. Én három eszt[endeje] hogy nem tartom ezen Ujságleveleket, ’s belé sem magam sem más ál[tal] eggy betűt sem küldöttem, ’s ezt a’ H[orváth] Ad[ám] felől hozott ítéletet most hallám először. Igy hiszi Ruszek, hogy az
*hogy <..> az
ő Munkáját és a’ Mondolatot is én recenseáltam. Vetted e legközelébb Kisfaludinak Ruszekhez írt levelét az én levelemben?