Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

A’ mit Festetics cselekvék, az nem csak szép, hanem nagy is, ’s idővel nagy hasznot hajthat. Ha Herodotus és Pindar olvashatták a’ népnek a’ magok Munkájikat: mi válhat még nékünk is Keszthelyből. Azonban nagyon örvendek hogy az én kedves Berzsenyim épen azt cselekedte ott, a’ mit én fogtam volna: nem olvasott-fel semmit, midőn Horváth Ádám barátom nem csak olvasott, hanem még énekelt is. Ismerem Horváthot e’ részről; nincs készebb Verselő a’ világon. Midőn 1790 a’ Magy[ar] Theatrom felől vala szó Pesten az Orczy szobájában, elholtam azon szavára, hogy ő minden héten ád eggy originális Magyar Játékot. Azt hitte ő, hogy ha minden Vasárnapra adhat eggy Predikatziót eggy Pap, adhat eggy Poeta eggy Drámát is. – Nem értem miért kelle Gyöngyösinek épen sorbus aucupariát ültetni. Ismerem a’ fát; találtatik a’ mi erdeinkben is, de kevés; Tyról, Austria ’s Cseh Ország benne gazdagabb, ’s eggy helytt a’ csinált útak mellett abból láttam eggy egész allét.

Dudit még jobban megszeretteté velem leveled; szeretném azt a’ szép barnahajú leányt öszve meg öszve csókolni. A’ víg gyermekek nekem igen kedvesek. De valamint ezt, leveled megszeretette velem: úgy Kisfaludinét a’ Dudihoz tett szava velem nagyon útáltatja. Melly szó ez: Kisasszony, már most nem módi ám a’ konyhán jól lakni, hanem itt benn kell enni. – Minek nézte ez az Asszony Dudit, a’ ki talán kevesebbet evett örömében mint másszor evett volna. Ollyannak e, mint a’ mi vidékünk szegényebb sorsu Gazdasszonyaik, a’ kik vendégeik közzűl fel kelnek, ’s kimennek, hogy feltálaljanak? Digna operculo patella a’ mint látom.^*

Sajnálom, édes barátom, hogy ez nap közttetek nem voltam. Ebből láthatod, kedves barátom, hogy én nem epéből írtam a’ mit mondtam. Engem az meg nem bánt, a’ ki írásommal meg nem elégszik, a’ ki kimondja hogy abban hibát talált: az bánt-meg, a’ ki orozva gyilkol, ollyanok a’ ti vidékteken sokan vannak; az bánt-meg, a’ ki a’ nélkűl hogy magát valamicskének mutatta magát,[!] azt hiszi, hogy ő a’ Minden. Kisfaludi nem a’ Recensióért, nem az Epigrammért haragszik, hanem azért, a’ mit ide is amoda is firkálok. Elhiszem hogy az embernek ez fáj most mindennél inkább, mert ez ezerszerte inkább árt az ő fényének; a’ Recensio és Epigramm csak azt mondá felőle, hogy ő hibákat ejtett tiszteletet érdemlő Iró, de a’ Ruszekhez ’s Horvát Andráshoz írt levél azt mutatta hogy eggy alacsony lelkű dühös ember. Te az ő levelét meg nem olvastad, erántam való barátságból. Köszönöm azt, édes barátom; de méltó hogy megolvassd, kivált ha azt tudod, hogy én Ruszeket kértem meg mint jó embert és mint Papot, hogy nekem engesztelje-meg Kisfaludit. Ruszek közlé vele levelemet, ’s ő nevetett, ’s ekkor írta ezt a’ levelét; ’s minthogy ekkor, annál szebb. ’S Ruszek, a’ ki nekem azt írá, hogy meg van engesztelve, ’s barátom[na]k akar nézettetni, ezt a’ Kisfaludi levelét velem nem közlé, de másokkal igen, ’s le engedé másoltatni, a’ Keszthelyi Archívumba téteté be Originálját. Olvassd mit írtam Ruszeknek.

Ne félj, barátom, akár mit tesz K[isfaludy] engem ki nem veszen phlegmámból. Azt cselekszem a’ mit Te akarsz ezen leveledben hogy csináltam volna, ha megjelentem volna közttetek.

Takács, Horvát András, legközelebb Pápai térítenek. Nem vala e kötelességem azt mondani, hogy igen is, térek, de capacitáljanak. ’S midőn Horvát 43 gáncsot teszen előmbe, ’s én megmutatom hogy a’ 43 köztt eggyetlen eggy sem hiba, és hogy midőn ő hány nekem tudatlanságot szememre, a’ szó inkább az én számba illett volna, akkor én vagyok e a’ hibás hogy firkálok? Ezek az Urak most a’ Nationalismust pengetik. Szent szó; de szent szó e, ha ez alatt olly Nationalismust értenek, melly irtózzék az^* idegentől ha az szép is? Ezek a’ Schismának ellenségei, azért, hogy a’ Tuladunai Anyaszenteggyház eggysége állhasson-fel. – Pápai azt írja hogy Helmeczi semmit sem mutata-meg Értekezésében, mert ők nem mondják hogy nem kell újítani, csak azt mondják hogy ne sokat. Hát mi mondjuk e hogy kell sokat? – Tudnillik az a’ kérdés, mi a’ sok, ’s arra más bíró kell, mint némelly Olvasónk. Ha Versegi nem ád sokat, kit^* Kisfaludi tisztel és szeret, úgy Helmeczi sem ád sokat, pedig már ő keveset csak nem ád. – Óhajtom látni Keszthelyt miattad és Dudi miatt is, Kisfaludi miatt is: de Májusban abból semmi sem lehet; erszényem sem engedi most tennem azt az útat. Erdélyi útam kész. Bár veled olvashatnám. Élj szerencsésen, nagy és jó ember.