Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Keszthelyről Vasba utazván későn irhatok s Rheumatismusom bágyadtabbá kedvetlenebbé tesz mint sem hogy hosszasan irhatnék. A’ solemnitas nagy volt de erről hallgatok, mert Téged a’^* pompás nagy Mise, a Comœdia, Concert, bál s a’ torta Heliconon csergedező Hippocrene nem interessál. Az intézetnek veleje ez: A Helikonnak esztendőnként két innepe lesz mellyeken, valamint a’ jelesebb Keszthelyi ifjak munkáji ugy minden más íróké is fel olvastatnak vagy declamaltatnak, az erdemesek ki nyomtattatnak s meg is jutalmaztatnak. Mast 500 ft jutalmat ajánlott a’ Gr[óf] az ifjaknak. A’ Typographia Sz. György napra kész lesz. A’ Helikon épülete theatrum forma. Az emelet közepén áll az asztal és szék mellyen a’ munkák olvastatnak s declamáltatnak; körülte pedig minden némű musikusok, kik minden olvasásra harsognak. A’ karpitot borostyán koszorú övedzi. A’ nézők előtt ismét egy asztal mellyre a’ bé küldött irások rakatnak. Olvastak és declamáltak némelly Professorok és ifjak, két Baltavári Festeticsek, Ruszek Apatur, Ásboth a’ Gróf Urodalmi Præfectusa, Horvát Adám ’s az én barna Malvínám, ki az ő tölkoszorujában s Gratiáktól tanult oltözetében innepünk istennéje vala. Én csak gyönyörködő néző voltam és semmi munkat se vittem. Kisfaludy hozott eggy ódat, de a’ Gróf nem engedte fel olvasni mivel a’ Grófot igen dicsérte többi Nagyainkat pedig igen alázta. Az olvasás után meg köszönte a’ Gróf a’ munkákat s azokra 500. az invalidusok és szegények számára^* pedig 4000 fl. ajánlott. Dellest mi négy poeták Gyöngyösi emlékezetére eggy fát ültettünk. Fel volt koszorúzva az ásó és öntöző, valamint a csemete. Gyöngyösi fája mellé más négy fákat ültettünk magunknak. A’ fák neme, Sorbus aucuparia. Az ültetés helyén Horváth énekelt és eggy Eclogát olvasott, körültunk különbféle musikai concertek zengtek, előttünk pedig eggy amphitheatrum forma dombon pásztor gyerkőczék duda szóra mesterséges pásztori tánczokat jártak. Ez az egész jelenés játszi volt, de nékem még is igen érzékeny. – Rólad sok szó volt s miattad nékem sok bajom. Kisfaludi gyűlöl és mocskol s nem a’ recensioért, ugy mondja, hanem azokért^* a’ miket ezeknek s amazoknak firkálsz. Én kérleltem s oltalmaztalak, de egyebet nem nyertem hanem hogy én reám is meg haragudott, ugy hogy bucsuzatlan hagyott el, pedig eggy házban, az az a Grófi udvarban, voltam vele szállva. Vedd kedvesen barátodtól ezen kis áldozatot. Kisfaludi virgoncz, kevély minden philosophia, szelídség és szívesség nélkül. Nem philosophus ő ugymond, hanem katona s vagdalkozni szeret. Felesége kevély, feszes, barátságtalan. Eggyszer a’ Gróf kínálá Dudit. Kis Asszony, ugy mond Kisfaludine, már mast nem módi ám a’ konyhán jól lakni, hanem ittben kell enni. A’ Gróf mosolygott s kérte Dudit hogy senki kedvéért a’ gyomrát el ne rontsa. Hogy ezt jól meg értsd még hozza^* kell tennem hogy Dudi a’ leg virgonczabb leg lelkesebb társolkodó mindazon Asszonyok között mellyeket én valaha esmértem. Kisfaludy kínált hogy valami mocskos levelét mellyet Néked irt olvassam meg, de én kínálását meg köszöntem s el nem fogadtam. A’ Gróf mindenkor nagy tisztelettel emlékezett rólad, csak^* a te németizmusodat nem szereti. Mondtam hogy te azzal a’ nyelvet lágyítani s röviditeni akarod, de ő csak azt állítá hogy a’ németizmus ellen harczolnunk kell s végre csak ugyan meg kellett magamat adni s biztatám a’ magyar szívű Grófot hogy harczolnunk nem szükség mert elégge harczol az antipathia melly e’ két nyelvben van. Majus 20^dikán lesz a’ Helikonnak másadik innepe. Melly szép lenne ha Te akkor el jönnél! Mint repdezne a’ mi barna Malvínánk s melly jó ízűn dohányozna a’ Te komor Bersenyid! Élj szerencsésen s vigabban mint én.

Még^* kezemnél volt a levél midőn becses leveledet kaptam. Engedd meg tehát hogy eggy úttal arra is feleljek. Nem illesz Keszthelyre. Én sem. De én annyira tisztelem a’ jót, akármi szinben legyen az öltöztetve, hogy én Néked is alig merém ezt kimondani. Midőn eggy olly ember, akkinek jövedelme három milliom körül van, eggy illy innepre 30 ezeret költ, semmi, de nem semmi az, midőn az ősz Festetics a’ szegény Bersenyinek az utszára kalap nélkül elejbe szalad. Minden cselekedet becsének az idő és hely az igaz mértéke. Eggy olly népnél, a’ hol a’ Nagyok az anya nyelvet czigány nyelvnek nevezik s a’ magyar írónak nem is köszönnek ’s a’ legjobb poétát leg fellebb is joculatornak^* nézik, Festetics nagy ember, vagy a’ mi még több, jó ember, s akár mint veszem a’ dolgot igen illene néked Keszthelyt meg tekinteni. Tán ezen intézetnek olly igazítást is adhatnál, melly nélkül, meg lehet hogy a’ czélt egészen eltéveszti. Kisfaludy azt mondá hogy ő nem philosophus hanem katona s vagdalkozni szeret. Melly szép volna néked meg mutatni, mint tud a philosophus a’ vagdalkozóra mosolyogni! – Köszönöm a’ szép verseket. A’ Josikához szólló minden érző szívbe metszve lesz, valamint a’ Branyicskai kápolnában. Sajnálom az el tévedt leveleket. Vigyázva levelezz Horvát Andrással is ugy értem Kisfaluditól hogy az is farkas komád. Ugy lehet azt mondá az árnyékból árny, mint a’ faszékből – fasz, s ugy fest mint eggy szörnyü indulatos embert. Igen örülök miolta leveledből látom hogy minémü levél volt az a’ mellyel K[isfaludy] kínált, s hogy el nem fogadtam. Köszöntöm Aloyzt s Wesselényit. Ennek tán megírom a’ Keszthelyi ujságot.