Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Te tehát ma Keszthelytt vagy az Istenek asztalánál, quos inter recumbens purpureo bibis ore nectar. Élj szerencséddel, kedves barátom! én oda nem mehetek, nem csak mert meg nem hívattatám, hanem azért is, mert oda nem illek. Köszönöm a’ levél’ közlését. Már hallottam valamit a’ Helikonról; de ennyit felőle nem tudtam.

Semmi nyomát nem látom e’ leveledben, hogy te azt vetted volna, a’ mellyet én neked Erdélyből is, ’s Septemberi haza jövetelem után is írtam. Sajnálnám ha az eltévedt volna. – Most készítem nyomtatás alá azon útazásom’ leírását. Magyar-országnak ideája sincs Erdély felől, ’s minthogy Útazási Leírásait sem bírjuk, nem csuda ha Erdély inkább Terra incognita mint Europának tőlünk legtávolabb fekvő országai, mellyeknek leírásokat olvashatjuk. Meleg szívvel írom azt, ’s a’ munka már 30 ívet teszen. Az Erdély népe jó nép; kevesebbé^* van elrontva mint mi; ’s Erdélyben nem találtam több Dámát, annyival inkább nem férjfit, a’ kivel németűl szollottam volna, mint eggyet; az pedig Magy[ar] Országi leány volt: Gróf Kemény Farkasné szül[etett] Gr[óf] Battháni Kisassz[ony] Vinczének testvére.

Döbrenteivel 33 nap voltam eggyütt; Wesselényivel Kolozsvártt 3 napig, Zsibón és Hadadon nyolczig. Nevedet a’ Hunyadi János koporsója mellett állván leányommal, kimondá ajakom, mert szerettelek volna ott megölelni. Menyegzői gyűrűmet, ’s azt az órát, mellyet a’ Napam atyja, Gener[alis] Gr[óf] Rogendorff Ferencz hoza Párisból, reá tettem a’ sarcophagusra, hogy a’ kőtől becset kapjanak. – Most minden időmet az Erdélyi Levelek foglalják-el. Gróf Dezsőffy Jósefhez vannak intézve. – Hogy hibás híreket ne terjesszek-el a’ Publicumban, ezeknek mindenikét közlöm azokkal a’ kik felől szólanak, ’s képzeled, hogy ez mennyire neveli dolgozásom’ fáradságait. A’ Maros-Vásárhelyi B[iblio]theca felől már vettem Cancellarius Gr[óf] Teleki Sámuelnek levelét, vettem a’ Bibliothecáriusét is. – Döbrenteihez ma méne eggy két ívnyi igen sűrűen írt levelem, utolsó postával egygy[!] eggyívnyi, a’ jövőn ismét 2 ívnyi megyen. Míg e’ munkán által nem esem, addig barátim nem vehetik hasznomat.

Rendes vádok, hogy én írtam az Antimondolatot és az Antimondolat Recensióját. (A’ Téti Plebánus, kit én szívesen tisztelek is szeretek is, azt írja nekem minap, hogy Kölcsei Ferencz költött Kölcsei – talán azt hitte, hogy annak neve alatt én lappangok). Én sem az Antimondolatot, sem az említett Recensiót soha nem láttam lenyomtattatásokig, sőt soha nem elébb, mint midőn lenyomtatva ’s elszélesztve voltak. Engem phlegmámból ezek az emberek ki nem vesznek. Én semmi más Veszprémi Tudósnak^* nem szoktam írni, mint Ruszeknek, ki már nem Veszprémi, hanem Keszthelyi Tudós. Tudományos harczra kelni, oh arra kész vagyok; de nem soha mocskokra. A’ Neologismusról most készűl eggy írásom; de abban nem felejtem-el, mivel tartozom mind magamnak, mind a’ Publicumnak.

Láttad e a’ Kisfaludi Apr. 14d. 1816. Ruszekhez írt levelét? Azt Ruszek velem nem közlé, de igen mindennel mással, ’s másait hagyta venni, valaki akarta. Eggy illyen mása hozzám is eljött. Nekem nem adhatnak ellenkezőim szebb satisfactiót, mint midőn magokat így festik.

Élj szerencsésen, kedves barátom. Örvendeztess-meg ismét leveleddel. Innepem van nekem mindég, valamikor azt veszem.

Itt közlöm két legutolsó poetai dolgozásomat.

Branyicska.

Döbrentei írja, hogy ez kőbe metszetik, ’s a’ kápolna’ oldalában fog állani, melly mellett a’ kertben én az akkori Fő Ispánnal, most Guberniális Consiliariussal eggy szép napot éltem-el.

BUCZI EMILHEZ.