Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

A’ mi leveleink egymáshoz interesszántok, ha reptében írattnak is, ’s ez valóban az lesz Uram Öcsémnek.

Minapi levelét akkor vevém, midőn Gróf Desőffy Jósef 24 órát tölte nálam. Azolta pedig mindég a’ Messziás első Éneke végső kezű kicsinosításán dolgoztam ’s Klopstocknak életén, melly a’ Messziás előtt fog állani. Az ma indúl Pestre eggy Ujhelyi kereskedő által, ki oda a’ vásárra megyen. – Kl[opstock]-nak életében német nyelven tettem-le azt a’ hosszú helyet Kolbéból, a’ hol ennek a’ Német Nyelv újjá teremtése felől vagyon szó.

Dezsőffy és ez a’ Munka úgy elfoga, hogy nem csudálom én azt hogy az Uram Öcsém levele mind eddig válasz nélkül áll, ’s Uram Öcsém megenged.

A’ Sógorom Consiliarius Dercsényi van hat hete hogy elvitte Uram Öcsémhez Munkáimnak hátra való Köteteit. Azt mondja hogy fija által adatta-be a’ Beregszászi Posta Commissariusnál a’ csomót. Tudósítson Uram Öcsém vette e?

Én Januar. 7dikén írtam Keszthelyi Pleb. és Hahotai (patkoncza) Apátúr Ruszek Urnak, hogy szelídüljön-meg erántam ’s engesztelje-meg nekem Kisfaludit is. Azok után a’ mit R[uszek]. csinált a’ Mondolatban, nehéz vala neki erre felelni. Azt írja vissza első Májusban, és így csaknem négy holnapi tusakodás után,

1. hogy levelemet némellyek stratagemának akarták vele nézetni, de ő az én charakteremet nem^* ismeri úgy, hogy ezen állítás felől bizonyosan ítélhessen.

2. hogy Kisfaludival közlé a levelet, ’s az nevetve olvasta.

3. hogy Kisfaludi nem haragszik, de nekem többé nem ír; neveti – (nagyon nevető ember az a’ nagy ember) – ellene törekedésemet és gyengeségemet – (ez nyilván irígység lesz; meg kell vallani, naív eggy ember). –

4. hogy ő maga egészen megbékél. De az egész levél igen igen rendes. Festi mint vala elkínozva megszollításom által, melly látatá vele, hogy alkalmasan tudom mit teve mind ő mind az egész clique. Egyéberánt úgy veszem észre, hogy Tuladuna feltevé magába hogy nekem soha többé nem ír, mellyet sajnálok és nem sajnálok. Pápay^* nem felelt tavalyi levelemre mellyet hozzá Bécsi utam után mingyárt meleg barátsággal írtam. De én azért neki Máj. 14. ismét írtam. Az vala anniversairje annak a’ tavalyinak, mellyen őtet tavaly látám először.

Egyéb eránt a’ csombókos Poeta engem e’ napokban tudósít, hogy Szala Vgyéből eggy Interdictum fog hozzám érkezni, melly engem minden további dolgozásoktól eltilt. – Én is nevettem e’ hírre, ’s épen nem olly nyugalom nélkül, mint Kisfaludi fogott nevethetni az én levelemre.

Dezsőffynek mutattam Cicerónak Catilinaris Oratiójit, mellyeken ő annyira exsultált, hogy azt tartja minden dolgozásaim’ koronájának. Kért, hogy írassam-le neki, hogy addig is bírhassa, míg ezek ’s a’ Míló és Marcellus mellett mondottak eggy Kötetben megjelennek. Ő azt hiszi, hogy a’ Cicerói Periodenbau^* egészen meg van fordításomban. Megvallom, hogy e’ dolgozásomat magam sem tartom rossznak.

Az Uram Öcsém utolsó levele engem arra bírt, hogy életemet megírjam. Hozzá fogtam azonnal. Az első könyv sűrűen írva 60 lap, ’s tart iskolai esztendeimen végig. – A’ második patvaristai életemet foglalja magában. Most írom Eperjesen létemet. A’ 3dik 1794 xber 14dikéig^* folyt életemet fogja előadni. (Fogságom eggy nagy hézag lesz; mert azt nem illetem.) a’ 4dik lesz a’ 28^a Jun. 1801. – Ez a’ Munka egészen Anglus kert. Eggy szép az az interessans scénától a’ másikig viszem az olvasót téveszgető útakon, úgy hogy soha se tudhassa, mi fog következni. ’S hol eggy nagy ember szobrához ’s portréjához,^* hol kifejtőzésem’ festéséhez, hol literaturai történeteinkhez vezetem, hol az időket festem, ’s azoknak costümjeit. A’ Chronologiai rendet mesterség sok helyt kitalálni. A’ humor, a’ csintalanság, a’ víg a’ szomoru a’ didacticus partiák szépen váltják fel benne egymást, ’s minthogy a’ Franklin életét^* 1796, a’ Marmontelét^* 1807 olta nem olvastam, a’ Gőthéét pedig csak reptében, itt egészen originál vagyok. –

Jun. 19dik Zsibón 23 Krasznán, 27d. Kolozsvártt leszek.