Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Communión valék Újhelyben, ’s a’ templomban adák kezembe az Uram Öcsém kedves levelét. Ha szemüvegem velem volt volna, ott olvastam volna el azt, mert én épen ma esztendeje, Györgyén Pest Vgyében, Báró Prónay Simonnak házánál, tapasztalám, hogy négy esztendő olta gyengűlni kezdő szemem üveg nélkül többé eggy szót sem olvashat-el. Apr. 18dikán vettem Pesten üveget, és azolta mindég ennek segédével olvasok ’s írok. – Én az Uram Öcsém barátsága felől nem kételkedtem, mint Uram Öcsém nem fogott az enyémen: de még is ez a’ levél eggyszerre felgerjesztette szeretetemet. Melly jótétel az hogy a’ távol valók egymáshoz írhatnak!

Uram Öcsém vad vidéken lakik, hova tudományos hírek alig jutnak-el. Bár csak az eránt lehetnék bizonyos, hogy leveleim mindég kézhez jutnak, ’s késedelem nélkűl jutnak kézhez. De ím ez a’ Martz. 28d. írt levél is ma húsvét első napján ért-el hozzám. Az illyennek látása leveri az embert, ’s elveszi kedvét az írásra. Ennyi idő alatt én Párizsból is vettem már leveleket.

Mindenek előtt magamról adok híreket, azután dolgaimról, mert ha ezeket bocsátom előre, azoknak interesszéjek eloszol. – Én Januar. olta mindég betegeskedem a’ nélkűl hogy beteg volnék. Fejemben vagy köszvényt érzek, vagy rheumát. Heteket töltöttem ágyban, ’s holnapokat úgy, hogy küszöbömön ki nem léptem. Házam Nevelő házzá vált, mert akár mit mond a’ Diantre malheur, én leányaimat soha, fiaimat ad annos pubertabis ki nem adom kezeim közzűl, ’s a’ publica nevelés Vortheiljait úgy eggyesítem a’ Privát nevelés’ szerencséjivel, hogy idegen gyermekeket veszek ide. Bónis Samuel és Bekény János Urnak két két, öszveleg négy Kis asszonykáik itt vannak, ’s feleségem a’ két Bónist annyira vitte, hogy már francziáúl folyvást olvasnak és értenek, ’s értenek ha előttök sebesen olvastatik is a’ könyv. Bécsből lehozott Nevelőnk Martz. 1jén méne-el, vissza kívántatván az atyja által, ki az Olasz Armadától érkezett haza, szolgálatját letette, ’s leányát magánál akarja látni. Most eggy mást várok Bécsből; eggy Kálv. Ifju itt van, ’s Magyarban ád leczkéket a’ négy idegen gyermeknek, de a’ feleségem szüntelen jelen van a’ leczkén, én a’ szomszéd szobában, vagy épen ott. Most várok eggy Musicust is; fortepiánóm excellens van. Eugénie képzelhetetlen örömeket ad, Thalie sincs talentek nélkül, Emíl még csak most kap a’ tanúlásba. Antonín még nincs három esztendős. Ennél húsosabb, csontosabb gyereket nem lehet képzelni; ő az egésség’ képe. Csuda, hogy Emíl sok testi erővel bír. Makacs mint az atyja, de benne nincs malitia. – Tavaly Septemberben eggy konyhát építettem 6 ölnyi távolságra házamtól azon út mellett melly Bányácska felé visz, és így Kelettől Nyúgot felé. A’ kémény tapaszának meg kelle repedni, a’ tűz oda vevé magát, Martzius 29d. déli 11 órakor a’ kémény kigyúlt, a’ szél a’ lángot lakó házam felé hajtá, de eggyszerre az istálók felé kezde fujni, ’s így az áldozat a’ konyha fedeléből állott. Elmondhatom Horáttzal: Dis pietas mea, Dis Musa cordi est. Látván hogy csak a’ konyha fedelét vesztem-el, még szerencsésnek tartám magam. Igy örvend a’ kit kerékbe akartak törni, ’s csak fejét veszik. – A’ feleségem tűköre az Asszonyoknak; csudálni kell melly türelemmel viszi tanítói kötelességeit. Nagyon kemény a’ gyermekekre, és még is szerettetik. Most literatúrai híreimre.

Trattner azt írta Decemberben, hogy Gróf Teleki László Egmontomhoz ide adá az atyja’ rezét, ’s kért, köszönjem-meg; a’ sógora pedig B. Prónay Sándor 250 f[orin]tot ada neki atyjának, B. Prónay Lászlónak, képére, melly a’ Messziás első Kötetéhez tétetik. Tr[attner]. azt kívánta, hogy ennek köszönném-meg ezt, Teleki Lászlótól pedig kérjem a’ magáét a’ Messz[iás]. 3dik Kötetéhez. Megcselekedtem. Mind Prónaynak mind Telekinek írván, szóllék velek a’ Beregszászi Pudendája felől, ’s eleikbe raktam a’ Neologismus és Xenologismus ügyét. Prónay nem felelt; Teleki igen, eggy árkusnál hosszabb levélben, ’s kér hogy Esdekléseinek bizonyos §ait olvasnám-meg, kárhoztatva szóll a’ Mondolatra adott feleletről, de kémélő kárhoztatással, ’s kér, hogy Írói Méltóságomat ne felejtsem-el, ’s ne tegyem-ki magamat új bántásoknak.

Kémélve akartam felelni, ’s hogy ne vele láttassam perleni, azt vártam, hogy láthassam az O és Új Magyart, hogy azt bánthassam, ne az ő levele állításait. Végre Martzius 7dikén láttam az O és Új Magyart; az nyavalyás eggy írás; kárhoztatja a’ szorgalmat, jósolást, fennséget, gyönyört, ’s azt mondja, hogy nem kell mívész, mert van míves; egyéb eránt azt mondja, hogy mi az efféléket csak azért cselekszük, hogy magunkat a’ pór seregtől akarjuk megkülömböztetni. – Azt írám Telekinek, hogy beteg vagyok, ha jobban leszek, felelni fogok tiszteletemre ’s hálámra olly igen méltó levelére.

Febr. utolsó napjaiban Tr[attner]. nekem eggy levelet ír, abban megleczkéz, hogy rosszúl dolgozom, még azok is kárhoztatnak a’ kik levelekben tisztelve szóllanak hozzám, ’s ha úgy dolgoznám a’ mint kellene etc. etc. Azért ő declarálja, hogy ha a’ Messziást úgy nem fordítom a’ mint azt a’ Publicum óhajtja, ő^* nekem soha semmit nem nyomtattat többé. Ezen levelet eggy másikkal, mellyet 14 nap után írt, eggy Copertában küldé-meg nekem. Tehát 14 nap sem tudá eszére hozni. Én reá nem feleltem, nem is fogok, de a’ Messziást félre tettem, ha soha^* nyomtatást nem lát is, ’s Szemerére bíztam, hogy végezzen vele, jól vagy rosszúl, nekem mind eggy. Szemerének a’ levelet megküldtem, hogy tudhassa mint kell vele bánni. Azonban a’ Kultsár által dolgozott Jelentés a’ Messziás eránt kiméne a’ Publicumba, ’s abban Tr[attner]. és Kultsár azt ígérik, hogy a’ Messziás érthetőleg lesz dolgozva. – Ez annyi, hogy a’ IX Kötet tehát nincs érthetőleg dolgozva. – Istentelen clique az a’ Kultsáré a’ nagy édesség mellett. – Azt a’ fiatal embert vagy mások szelesítik-el, vagy maga szelesíti-el magát. Kultsárnak megírtam, hogy én a’ Messziást érthetőleg fordítani magamban sem erőt sem akaratot nem érzek.

Trattner ellen ezen felül három ’s több^* panaszom van. 1) Nyolczadik Kötetemet irtóztató erratákkal nyomtattatá, 2)^* Ehhez az eggy Kötethez olly kopott^* betűket vétete, hogy ezt^* alig lehet a’ többihez tartozónak ismerni. 3.) Tilalmam ’s protestatióm ellen szabott rendet a’ daraboknak, azt vette-fel a’ mi tetszett, elvetette a’ mi nem tetszett. 4.) A’ Kis János Verseiből nekem 10 explt ígért, ’s midőn kértem, eltagadta, ’s csudálkozott rendes kívánságomon. Felkerestem ígéretét levelei köztt, kivágtam a’ sorokat, ’s megküldém neki, declarálván, hogy már a’ 10 expl nem kell; egyedűl azért küldöm a’ levél’ szeletét, hogy láthassa hogy csak azt kértem, a’ mit önnkényt ígért. Azt felelte, hogy tolla botlott-meg; a’ Kis János Verseit írta, de az én 3 Kötetemet ígérte. Pfuj, pfuj, édes Uram Öcsém. – 5) a’ Zrínyi Verseit kértem hogy nyomtassa az én formatumomban. Méltóztatott nem tenni. – Ebből láthatja Uram Öcsém, hogy nekem nincs felette nagy okom vele trafikálni.

Én Segédek a’ Magy[ar]. Nyelv és Liter[atura]. isméretére czím alatt akartam eggy Kötetet nyomtattatni. Ebben ezek áltak volna: 1.) Töv[isek]. és Vir[ágok]. igen bőv magyarázatokkal. 2. Felelet Beregszászinak. 3. Az O és Uj Magy[ar]nak. 4. Recensiója az én IX Köteteimnek, nem magasztalva, hanem a’ botlásokat kimutatva (Ossziánomnak mind a’ két Kötete előtt ez áll: HÁROM KÖTET. holott csak KETTŐ; de mit gondol azzal Tr[attner]., inkább hiba legyen, mint hogy ő új titulust nyomtasson. – A’ Karthon’ végéből 2 lap ki van hagyva. Tr[attner]. azzal sem gondol.) Megjavítanám ezen Recensiómba azon botlásokat is, quas aut incuria fudit, aut humana parum cavit natura. – 5) Wieland Aufsatza Adelung ellen, Supplem. VI Band, melly Uram Öcsémnek, Szemerének ’s nekem Liber Symbolicusunk. – 6) Garvenak két Értekezése; de annak vagy el kell maradni, vagy megmutatni hogy a’ M[agyar]. Nyelv nem ott áll, a’ hol a’ Német már áll. – 7.) Klopstocknak Puristai Odája mellyben azt tanítja, hogy a’ Német Nyelvet nem a’ más Nyelvek után kell mívelni és mímelni, hanem die Sprache muss aus sich selbst gebildet werden, azonban ez az Ódais tele van Neo és Xenologismusokkal.

Martziusban eggy 3 árkusnyi levelet írtam Báró Retzer Józsefnek, ki Bécsnek első Literátorai közzé tartozik; elébe adtam igyekezeteimet, ’s hogy a’ IX Kötet miből áll, ’s miért fordítottam darabjaimat; elbeszéllém mit írtam a’ Dayka és Báróczi életekben, ’s kértem, javallja^* igyekezeteimet vagy világosítson-fel, mutassa-ki hol hibázok, mit kellene még elmondanom mint^* a’ Német Lit[eraturá]ból vett példákat, ’s a’ Klopstock Odájának Neo és Xenologismusait magyarázza. Levelét talán Májusban fogom venni.

Döbrentei kér, hogy Beregszászi, Zsombori és az O és Új M[agyar]. ellen írjak eggy Ertelezést az Erd[élyi]. Muzéum számára. Döbrentei valóban megtért, és már ő papolja az Evangeliumot. Gróf Desöffy Jósef két levelét közli velem Döbrenteinek, a’ Döbrenteinek adott tulajdon válaszával. Dezsöffy arra kéri Döbrenteit, hogy a’ szabad nemzet nyelvét ne tegye a’ Gramm[atika]. sklávjává. Nem lágyabb e, ugymond, mondol mint mondsz és mondasz? Ne nézzük hát a’ Gramm[atiká]t. Az árny Dezsöffynek rossz, mert kemény. Továbbá azt tanácsolja hogy vegyük a’ Schrifsprachéba a’ Magy[ar]. Nyelvnek minden dialektjét. Igy bánt Homér. – Ezek rettentesek, de Dezsöffy el nem áll, sőt eggy Munkát dolgozik most Magyarúl a’ Magy[ar]. Nyelv dolgában. Én Dezsöffyt szeretem, csudálom, tisztelem. Nem lehet tehát nem sajnálnom.^* Nem akarja érteni a’ se és sem külömbségét; a’ cs és cz siglájit neveti.

Vidához írt Epistolám in 4^o van nyomtatva mint a’ Szemeréé. Az az Epistola nagyon tetszett a’ Jóknak.

Ungvár Németi Tóth László Medic[us]. Candidatus kiadta Verseit. Czinke Ferencz eggy distichonokban írt Epistolával köszöné meg az ajándékot, ’s abban inti Tóthot, ne csigázza a’ nyelvet, szőr hasogatva veszünk, rény renyhe neve a’ virtusnak. Utolsó distichje illyen forma:

ezen distichonban azt vítatja hogy az us terminatiót nem sz hanem schnek kell pronunciálni. – Tóth hexameterekben felelt és nyomtatva. Soha gyilkosabb ütést Czinke nem kaphatott. Hogy tetszik pentametere. Példa örök az az örök példa. És még is ő papol, hogy a’ nyelvet ne csigázzuk.

Imhol a’ Jegyzés. – Horat[ius]. Sat. I. 10. Roscius tisztelt színjátszó vala Rómában; innen trópussal Arbuscula Roscia nevet kapott. – A’ ki az első distichon’ Synchysisén felakad, tanúlja-meg mi a’ Synchyzisz, ’s construálja Horátznak két első sorát az Odák III. K[ötetének]. utolsó darabjában. Eddig van a’ Jegyzés. Nagy köszönettel veszem mindég botlásom kimutatását, ’s kérem Uram Öcsémet, mutassa-ki.

April. 16d. Ezt a’ levelet ma vevém elő hogy elvégezzem, ’s most látom, melly zavar. Igy van az mikor az ember ritkán látja egymást, és elragadtatik a’ véletlenül jött öröm által, ’s alig tudja kibeszéllni magát. – Midőn ezt eddig írám, érkezik a’ testvér húgom férje Consil. Dercsényi, ’s mondja hogy Beregszász felé veszi útját vissza felé. Tehát csomómat általadtam neki, ’s levelemet hirtelen végzem, mert mingyárt megyen. Első postával tudósítson Uram Öcsém, vette e.