HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Ungvárnémeti Tóth László – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1816. február 18.
Tekintetes
Kazinczy Ferencz Urat,
Szívének Barátját;
Tudományának Mesterét;
’s Grátziájának Grátziáját
üdvözli
Ungvár Németi Tóth
Pestről. Febr. 18dikán, 1816dik évben.

Az a’ sympathia, mellyet közöttünk napról napra öregbülnie tapasztalatok, csak a’ nemesebb Lelkek között, ha ugyan magamra nézve az illy gőgös képzelet szabados, ’s talám csak a’ Wieland szép lelkében támadhat olly hirtelen, ’s nevekedhetik annyira, mint közöttünk. Csupa írásaid, mellyekben pedig a’ szent Pliniusz kaczérkodhatik, ’s a’ kaczér Sallust szenteskedhetik, elégségesek voltak, hogy erántad, Szerzőjök eránt lángot kapjak. Mit mondjak fel világosodott agyad értelmiről; ’s nyilt szíved heves indulatiról, mellyeket, ugyan annyi szent titkodat Barátinknak is csak okos válogatással szoktunk fel fedni? Enyém vagy egészen, – meg fogtalak, ’s bírlak! A’ te Barátid nekem is enyéim; ’s a’ te gondolatod, csak addig tied, míg ki nem mondtad, ’s meg szűnik magadé lenni, mihelyest tudtomra esik. Szent Miklósy, kit a’ Vida Lászlóhoz írtad epistolácskádban is említesz, három héttel ismerkedtem meg ez előtt vele, olly jeles ifiú, kinek barátságát meg nyerni, vagy csak ismértségbe jutni is, öröm és szerencse. Az Epistoláról szóltomban nem mellőzhetem el, hogy Cseresnyésnek, az én Hívemnek, annak főképen két első sorain, különösen pedig a’ Vihar, és jajong igéken származott gyönyörködését meg ne említsem. Szép epistola valóban, – ’s kár, hogy még Sz. Miklósy távúl létele miatt mind eddig nem láthatta. Neki, és nekem is amaz új Poémák közűl, mellyeket velünk Leveleidben közleni méltóztattál, azon gyönyör epigramm tetszik mindenek felett, mellyet a’ Nyelvrontók mentségökre írsz. – Boldog Férfiú, ki a’ te korodban hasznos élete gyümölcsein kivűl annyi kellemes virágokkal is díszeskedik! Szegény Czinke! neki jó szíve vagyon, azt mondják; de elméje gyermekkori szokásánál állapik! Nem tudom, mi nemű indulattal vevé tőlem a’ feleletet, főképen midőn avval nyomtatásban lepném meg? de akárhogyan vette is, nekem a’ mellett, hogy tüzem, ’s bátorságom elégséges, igazom is vagyon. Hogy könyvem minden tekintetből tetszhessék még annak is, kinek helybe hagyására leg inkább vágyakodik, valamint a’ könyv nem kivánhatja, úgy szerzője sem reménylheti. Meg elégszik pedig avval mind a’ kettő, ha azt te, ’s hozzád hasonló két három ember, meg nem vetitek. Örömmel fogom olvasni észrevételidet, mert azok akár helybe hagyók, ingerűl, ’s öszötönűl; akár csípősök lejendenek, tanúságúl szolgálhatnak. A’ nyomtatványt, mellyet neked küldék, Rhédey Jósihoz útasítám, ’s csodálom, hogy azt még közelebbi leveled írtodkor kezedhez nem kaptad. – Ma holnap görög verseimre is előre fizetést hirdetek. Schediusz nagy dicsérettel adta viszsza. most pedig egy Török országi nagyon jó Hellen ifiú Rácznál vagyon. ’s állatja ez is, hogy tiszta Hellenismusz (minden más idioma keverék nélkűl) vagyon benne. – Kívánom, hogy Levelem egészségben üdvözölhessen! A’ Grófnénak kézcsókolásomat ajánlom.