HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Kölcsey Ferenchez
Széphalom, 1815. december 29.
Széphalom Dec. 29d. 1815.

Edes Uram Öcsém, kedves barátom,
Lasztóczon töltöttem az innepek alatt négy szép napot: (24–27 Xbris) A’ mi Palink igen jó kedvvel volt, és szüntelen csókolódott; két holnap olta tiszta napokat él, mert kedves Kriskája egésséges. Ott vala Kézy Mózes Prof. is, kivel legalább az éjjeli setét órákban egyedül sokat beszéllgeték. Ott vala Prof. Nagy Ferenczné Asszony is, leányával; maga a’ Prof. Patakon maradt, ’s fordította Homérusát, most már a’ 17dik Könyvben. Aratásig –ggre ejti, mint Ilosvai Sám[uel]. a’ Sz. H-got. – Pali Jan. 12dike körül akar Péczelre lemenni feleségestül. Bár Uram Öcsém vele lehetne, hogy dolgozhatnának. Ezek az újságaink. Hogy Uram Öcsém sokat forga szóban, el lehet képzelni. Pali le akará írni az Uram Öcsém számára a’ Vidához írt*
írt <Levelet> Epistolát
Epistolát, de mondtam hogy az meg van küldve általam.
Emíl miatt, kivel eggy ágyban háltam, sokat nem alhatám.*
alhatám [jav. e.: alhaték]
Igy verseléssel töltém az időt. Imhol ez:

Ἢ; καί κυανέησιν έπ’ όφρύσι νευσε Κρονίων
άμβροσιαι δ’ άρα χαίται έπερρώσαντο άνακτος
κρατός άπ’ άϑανατοιο μέγαν δ’ έλέλιξεν Ολυμπον.
Mondá, ’s barna szemöldjeivel hunyoríta Kroníon,
’S Ambroziás haja fellebbent a’ Rettenetesnek
Homloka szent bérczén, ’s megrendült a’ nagy Olympusz.

A’ NYELVRONTÓK.

Rontott, mert építeni akart, Palládio; benne
Csak rontót látál, vad kora, jó ideig.
A’ Mívész érzette magát, ’s Neked én fogok, úgy mond,
Törvényt és példát adni, de nem te nekem.
’S ím áll a’ roppant csarnok, ’s bizonyítja ki több itt,
A’ Mívész e, vagy a’ szolgai tompa szokás.

Csarnok. Zrinyiász XV. Stroph. 84. Amphitheatrum, hol a’ bikák bocsátatnak birkozásra. – Palládio Vicenzában építe Amphitheatert ’s eltörle az Architectonicus Gothicus stílust.*
a megjegyzés a vers mellett a jobb lapfélen
Haza érvén Lasztóczról, asztalomon leltem az Ajtay levelét a’ hírrel. Epen Töviseimet dolgozom újabb kiadás végett. Tegnap eggy Epigrammhoz fogtam, mellyet közlök.

ERDŐSI
III FELVONÁSBAN
.

I. Felvonás.

Midőn Erdősi az első distichet
Csinálni merte Polyhymniánk
Fellépe a’ szent Olympba, ’s térdre hullván
A’ nagy Kroníon’ széke előtt, kiáltá:
Aldásodat, nagy Isten, kezdetemre!
Homérem’ lantja a’ földön újra zeng.
Hellász és Látzium nem holt-ki egészen.
Akard, és eggy szabad nép, mellyet én
És Líber vettünk kedvezéseinkbe,
Letészi vad tüzét, ’s Rómának és
Athénnek nyomdokán futásnak indúl
Ugy a’ hogy új nép nem futand soha.
A’ kezdet még csekély, de én Virágot
Leczkéim alá veszem, ’s Venúzium
Ismét meghallja a’ szózatos madárt.
Keblembe zárom Tétnek Aldozóját,1
Teti Plebánus Horvát András
’S mint a’ midőn Aédon tiszteli
Bájzengzetével*
Bajzengzetével [th. emend.]
a’ győző Napistent,
Ki a’ telek’ vad szörnyeit elveré,
’S ismét felhozza a’ régen várt tavaszt,
A’ Zircz’ Apollja akként dicsértetik-meg.
Aldásodat, nagy Isten, kezdetemre
Zeüsz int, ’s a’ szép*
szép <K.....> Kihallgatott
Kihallgatott virágait
Feltészi lábaihoz, ’s vígadva száll el.*
száll <f>el.
II. Felvonás.

’S beszéllje a’ Költő, mik történtek itt?
A’ nóta szép, mond A; de nem magyar;
Nekünk magyar kell, nem deák ’s görög.
’S ha kell külföldi, mért nem a’ tatár?
Mert a’ tatár rokonvér, monda B,
’S a’ Syrus és zsidó ’s arabsz, velünk.

Erdősi servum pecus, így felel C,
’S rossz ímitátor; őtet viszketeg
Furdalja; ujakkal óhajt a’ seregben
Kimútattatni, hogy az az AZ ő. –
Mit? kérdi D; – ez új, ez a’ Szokással
Ellenkezésben áll; ’s jó é tehát?
Mert a’ Szokás itt, mint mindenhol, Úr.

’S ha jó is, ugy mond E, ki bízta rá
Hogy ő csináljon jót? A’ lant miénk,
’S nem a’ tiéd, nem az enyém ’s övé.
Mindnyájan kezdjünk, hogy ha kell, nem Eggy.2
Ezt Zsombori mondja az Erd. Muzéum[ban]

Mindnyájan, monda most F, semmiben
Nem tészünk kezdést; azt mindég csak Eggy,
Vagy csak kevés társ tészi. Am tehát
Próbálja mit tud ő, de hozza előnkbe
’S mi fogjuk neki mondani, tud é ő.

’S bár tudjon! tudni nem fog, hogyha Mi
Hogy nem tud, úgy találjuk, monda G.
Itélni jussom nekem is vagyon,
Igy szólla H mert én is Nép vagyok;
’S ki mondom: En nem értem. E’ szerént
Egyéb nincs hátra, mint hogy a’ kobozt,
Engesztelésűl, áldozza a’ Szokásnak,
Ha hív polgárnak óhajt nézetődni.*
nézetődni [jav. nem állapítható meg miből]
Ne szólljon a’ kit nem hall a’ – siket.

III. Jelenés.

Erdősi után eggy vad csoport dühült
Gyötrő zengésre, ’s eggyik a’ szelés
Négy pontjain rímet kezde csattogatni.
Gonosz hexametert ’s pentametert
Gyártott nőstényke ’s hím ’s tudós ’s tudatlan,
És a’ tudatlan még makacsbb leve.
Szép! oh igen szép! mond Polyhymniának
A’ kancsal Isten; méltán kérkedel!
Ez é az a’ te Rómád és Athéned?

Sergemben ugy mond Momusznak komoly
De csendes arcczal Polyhymnia,
Jót ’s rosszat eggyütt úgy lelsz, mint az ég’
Sergében leljük Ámort és Szilént,
És téged ormos, sánta, kancsal Isten.
Mellyíke a’ jó, mellyíke a’ gonosz,
Azt értik a’ kik engemet szeretnek;
’S epés gúnyoddal én nem gondolok.
Felszálla, ’s vitte a’ pártát kedvesének.

Nincs e a’ Wieland Irásainak, Supplemente 6ter Band, Uram Öcsémnél? ’s mik vannak ott? Nem vissza kérem, de csak szeretném tudni. Azért nem kérem vissza, mert a’ mit megkaphatok, meghozatom magamnak. Jó az hogy Uram Öcsém bírja őket.