Surány. Septemb. 1.
1815.
Palival itt jöttem-öszve, ’s a’ Csekében elvégzett levélhez, még ezen egynehány sorokat toldom K[edves]. Uram Bátyám’ számára.
Vater’ Allg[emeine]. Grammatikját Én György Urnak, midőn a’ Pataki examenekre indúlt, általadtam azon kéréssel, hogy azt Uram Bátyámnak visszaadja, ’s csudálkozom rajta, hogy György Úr azt nem tevé. Gy[örgy]. Úr Patakrol hazajöttében kapum előtt ment-el ’s be nem szólla, de hittem még is, hogy kérésemet telyesítette, mind addig míg Pali az ellenkezőröl nem tudósított.
Az Antimondolatot még sem én, sem Pali nem láthattuk, ’s nem tudjuk ha valyon a’ kéretlen kiadók nem csináltak-e Inconsequentiákat? Annyit hallánk, hogy Debreczen nagy tűzbe jött ellenem, mivel a’ Praefatio alatt
*alatt [jav. e.: előtt]
az Én nevem áll. Legyen! de ha már belejöttűnk igyekeznűnk kell, hogy a’ dolog mennél jobb véget nyerjen. Külömben nagyon meg kellene csalatkoznom, ha a’ Publicum azt nem gondolná, hogy az AntiMondolatban Uram Bátyámnak is része volt. Pali és Én legjobban tudjuk hogy abban senkinek másnak, annyival inkább Uram Bátyámnak nem lehetett befolyása, ’s szükségesnek látjuk, hogy a’ Publicummal tudattassék, mennyire nem akar Uram Bátyám ilyen felelgetésekre bocsátkozni. Uram Bátyámnak talán jó lenne Declaratiot tenni a’ közönség előtt ezen dologban.
Méltóztassék U[ram]. B[átyám]. nekűnk a’ Debreczeni Magna Grammatikát elkűldeni, mert azt itt kapnúnk nem lehet, noha szükségünk reá igen nagy van. Valyon lesz-e valaha idő, melyben a’ Korbácsok Debreczent megszelídítik?
Minthogy mi az Antimondolatot, mint írám, nem láttuk, méltóztatik Uram Bátyám azt is küldeni, ha már megkapta volna. Valóban rendes állapot ez a’ miénk! Megeshetne, hogy ellenűnk sokan felkelnének, ’s mi a’ dolgokrol csak évek múlva tudósítatnánk, ’s olyankor készűlnénk felelni, midőn a’ Publicum figyelme már száz újabb dolgok által vonattatott-el.
Éljen szerencsésen Edes Uram Bátyám!
Kf.