Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Tiszt[eletes]. György József Úrral beszélltem Patakon, de csak két szót. Ez a’ barátunk benn ült az Examen alatt valamelly^* székben, én pedig kimenőben valék, ’s így nem állhattam ott sokáig; ’s^* azt hittem hogy azután fogunk eggyütt lehetni, ’s a’ dologból semmi sem leve. De az Uram Öcsém levelét vevém csakugyan, képzelhetetlen örömmel, mert belőle sokat tanultam. Palival azt az Ujhelyi Gyűlésben olvasánk-fel akkor midőn Júl. 25dikén ő is felesküdt Assessornak.

Nem mi hárman maradánk és Helmeczi, édes Uram Öcsém. Vélünk van életében és halálában Szent Miklósy is, Bilkey is, Vályi Nagy Ferencz is; ’s majd azt mondom, hogy ennyi elég.

Szent-Miklósy Aloyz Júl. 11dikén, késő estve, a’ Vályi Nagy Ferencz szobájában jöve hozzám a’ bátyjával a’ Fő Notáriussal. Aloyz épen olly szeretetre méltó ifju az életben mint verseiben és leveleiben. Ő más nap reggel ment, ’s én többé nem láttam. Septemvir Vay Józsefnél lesz patvarián de csak a’ jövő télben, mert addig nincs szobája a’ Consiliariusnak.

Az Uram Öcsém Ossziánját íme küldöm a’ legszívesebb köszönettel. Júl. 21dikén van datálva Előbeszédem hozzá. Fion-ghal, Kath-Lóda, Komhala és Berrathon már nyomtatva vannak, a’ mint Trattner Ur írja. De még ez nem elég eggy Kötetnek.

A’ mi Szemerénk Beregszászit olvassa ’s jegyzéseket teszen reá. Nekem B[eregszászi]. úgy tetszik, mint az, a’ ki koporsóból jőne-elő, ’s megbotránkozva nézné mik esnek itt, ’s mik estek a’ miolta ő aludta az álmot. Szegény olly annyira hátra van a’ kegyelemben hogy azt hiszi, hogy a’ Neológ azért ujit mert szeret digito monstrarier hic est. Meglátom, mint eshetem által vele; de szándékom úgy megtámadni az ártatlan és jámbor és eggyügyü embert, a’ mint azok támadnak-meg a’ kik magokat is adversariusaikat is becsűlik. – Őtet az szerént a’ mit nekem Kultsár Úr monda, az én ellenségeim, a’ Czimbora’ férjfijai, tüzelték-fel hogy ezt a’ nyavalyás izét írja. Kultsár ada pénzt a’ nyomtatásra, hihetőleg a’ Veszprémi Kánonokok’ pénzes ládájokból.

Lehetetlen az hogy a’ beállandó Debreczeni Vásárról Uram Öcsém az Anti Mondolatot ’s Beregszászit ’s más holmi újságot meg ne kapjon. Uram Öcsém és a’ mi Ajtaink, ’s azok a’ kik nehezen vették a’ Mátét, nem lesznek könyvek nélkül. Kérem Uram Öcsémet, valamit a’ mi dolgunkra valót talál, hall, olvas, gondol, azt közölje velem.

Horvát István Révainak Verseit adja-ki most, azt írja Trattner. – Én e’ holnapban Zrinyivel leszek elfogva.

Debreczenből Dr. Sz[entgyörgyi]. J[ózsef]. azt írja, hogy Generális Vay elbeszéllé neki min kapánk öszve a’ Generális és én a’ nyelv dolgában, ’s Dr SzentGyörgyi azt írja nekem hogy ő eggy hitben van a’ Generállal, retteg az anyai szűzességen teendő erőszaktól. Kénytelen valék kérni ezt a’ barátomat, hogy keressen más textet a’ levelbeli Conversatióra a’ philologizálásnál, minthogy látja hogy abban egymást megtérítni nem fogjuk. Egyéberánt megírtam neki, hogy ő mint orvos tudja hogy szűz nem szűl, és így ne örüljön a’ nyelv^* szüzességének, sőt szeresse hogy rajta erőszak követtetik. – Még barátim is ki fognak utoljára fakasztani. Megírtam azt is neki hogy a’ Generálisnak ’s Dr Szentgyörgyinek nem illik az idvességet^* annak tágas kapuju ’s széles útú nem tudom mijén keresni. Eljen szerencsésen, édes Uram Öcsém. Palinak általadám az Uram Öcsém számára

a’ Szívképző Regéket

Gessnernek 2 kötetét

Yorikot

minthogy Bácsmegyeit még tavaly adtam.

Ha Uram Öcsém a’ görög és Római Classicusokban lél példákat a’ Neologismusokra, irogassa-ki. Nem elég az illyet in generalitate mondani. Meg kell nevezni a’ helyet, a’ szót.

Audens – audentior – Tu ne cede malis, sed contra audentior ito. – Hát timens, timentior? Volt e audentior Virgilnek ezen szava előtt? – Horatz valdiust kétszer mond tudtomra.

[A levél alatt Szemere Pál 1815. aug. 13-án kelt levele található.]