Széphalom Jún. 21d. 1815.
Édes Uram Öcsém, kedves barátom,
Ma vevém Uram Öcsémnek Junius 8dikán írt ’s a’ Munkácsi Postáról jött levelét. Kedves nekem az hogy Uram Öcsém szomjuzza az én leveleimet, ’s örvendem hogy jelenthetem, hogy eggy tele tömött levél Uram Öcsémet a’ Szathmár-Németi Predikátornál, Tiszteletes György József Úrnál várja. Uram Öcsém maga tegyen mindent hogy ezt vehesse; azt oda haza érkezésem után (Junius’ elsőjén) nem sok napokkal írtam; de a’ Vivő, a’ Szathmári Nagy Prépost elébb ferdeni ment. Ha Uram Öcsém elébb tudatta volna velem hogy levelet a’ Beregszászi postáról veszen, Postán ment volna a’ levél. De ezt én csak ma értém. De járasson Uram Öcsém néha a’ Postára.
Engem most nagyon elfoglalt Osszián. Bécsből hoztam-meg az Ahlwardt fordítását három kötetben 30 f[ori]ntért. Pedig minden kép nélk
ül ’s czifra pap
iros nékül van. Valót mond ez, hogy az ő fordítása használhatatlanná teszi az előbbi minden fordítást. Mikor Macpherson után a’ német fordítók Fionghalt
etc említenek, sok helytt egészen más valaki szóll. De ezen felül sok egyéb megtévedéseket is teve Macpherson és őutána a’ többi. Bizony az én újabbi
*az én <munkám> újabbi
fordításom nagy nyereség lesz a’ Magy[ar]. Publicumnak. A’ Misoxenusok el nem rettentének. Nem ingerlem, de most nincs kevesebb ujság a’ fordításban mint volt. Most még felét sem dolgoztam-le, pedig e’ holnapban készen kell lenni két harmadának. Az első Kötetet Postán küldém-le Trattnerhez.
Pali fered – bár gyönyörűségek’ árjában! Semmit sem tudok felőle miolta haza értem mint azt Rátkay Nánitól hogy nagy szerelemben vannak egymás eránt. Csak némelly szerelem marakodó szerelem ne
*ne<m>
volna! – Nagyon félek én édes
*édes [jav. nem állapítható meg, hogy kis vagy nagy é]
Uram Öcsém, hogy itt az eggyik fél sincs vádoltathatás nélkül. Legalább nem értem mi az hogy néha igen nem, néha igen igen. De én ebbe magam nem avatom; csak részvétellel nézem, melly nem csak szabad, hanem kötelesség is.
E’ napokban a’ Cs[enger]. Ujfalusi Predikátortól, M[akai]. Szabó András Úrtól vettem eggy Alcaica Odát, hozzám. Én az ollyat mindég rettegve olvasom mikor jön. Feleltem reá, prózában, a’ mint képzelheti Uram Öcsém.
Ha Uram Öcsém új szót hall vagy olvastában talál; ha nyelvünk’ rejtettebb tulajdonára akad, ha valami akad elébe a’ mi az én dolgaimat segéllheti, kérem közölje velem. Gyüjtsön Uram Öcsém illyeneket minél nagyobb számban.
Trattner azt kívánja hogy Januárban a’ Messziást nyomtathassa. Bár akkor is kívánná, de, félek, nem fogja, mert azt alig olvassa több mint Ossziánt, az pedig vel duo vel nemo. Das Natürliche! das Platte! ez kell nekünk, és ez sem igen. Azonban ez bennünket el ne csüggesszen. Jön eggy jobb idő, ’s mi nem hírt vadászunk, hanem hasznot – a’ közönség’ hasznát. – Most rövid a’ levél; de a’ Szathmárból érkezendő nem az. Ölelem, édes Uram Öcsém, a’ legszívesebb barátsággal.