HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Kölcsey Ferenchez
Széphalom, 1815. június 12.
Széphalom Jún. 12d. 1815.

Edes Uram Öcsém, kedves barátom,
Az ezzel eggyütt menő levelet nem mertem elindítani, félvén hogy ott, a’ hol még sem felejthetik a’ Vitkovicshoz írt Epistolát, feltöri valaki. Azonban jő az Uram Öcsém Postán kűldött levele is, melly nékem azt az útat szabja előmbe, hogy levelemet Uram Öcsémhez Ajtaink által küldjem. De én azt sem tudom, hogy Ajtai*
Ajtai<hoz>
melly postáról veszi leveleit, és gyakran e. Ezeket tudassa velem Uram Öcsém. Én legjobbnak látnám hogy leveleimet Uram Öcsémhez Szathmár Némethi Predik[átor]. György József Ur által küldjem, a’ ki nekem igen kedves barátom. (Ujhelyi Predikátor volt.) Ezt már tőle fogja venni Uram Öcsém, mert hozzá ma írok úgy értvén ezen órában hogy a’ Szathmári Nagy Prépost Ujhelyben vagyon. –
Nevettem a’ Semlyéni Papot. Nagy baja a’ Kalvinistának hogy az*
hogy <e.> az
azt hiszi maga felől hogy ő mindent tud, ’s mivel azt hiszi azt tartja hogy hibázhatatlan. Illyen az is hogy a’ Téti Plébános versét Horvát Istvánhoz én írtam.
Valóban édes Uram Öcsém nekem felette kedves volna ha Uram Öcsém a’ Kazinczy Munkájit recenseálná még pedig úgy mintha Uram Öcsém Kazinczyt soha nem látta volna, mintha őtet nem szeretné, az az irgalom és kémélés nélkül. Én abból tanulnék, ’s ugy hiszem hogy engem senki sem taníthat más mint Uram Öcsém és társa Szemere. – Oda számlálván magno sed proximum intervalló a’ két Pesti barátot. Gessneremet György Urtól veheti Uram Öcsém addig is míg az examenkor megküldhetem.*
megkuldhetem [th. emend.]
Nekem eggy explm sincs, csak Bácsmegyeiből sincs.
A’ Superintendens Kis versei felől Kézy és Vályi Nagy Prof. Urak azt beszéllék nálam kevés napok előtt, hogy azokat Pataknak Tanítóji ’s Tanúlóji úgy becsűlik a’ hogy’ nem semmi magyar Írót.
Sietek ezen levelemmel félvén hogy a’ Szathmári Prépost itt találja hagyni. De még azt kell mondanom, hogy Pali már ferdőben volt mikor haza érkeztem Bécsből. Péczelen Apr. 17dikén*
17dikén [jav. e.: 16dikén]
elválást forgata elméjében, Ujhelybe jővén Dókust nem hagyta alunni hogy parancsoljon forspontot hamar, hamar, hamar, mert az ő felesége beteg; meghal ha őtet reggel még ágyban nem leli. Olly korán índult meg, hogy ámbár Ujhely Lasztóczhoz egy statio, kedves feleségét még ágyban lelte. Én tegnap estve Rátkai Nánival Mikóházán valék, ’s ez azt beszélli, hogy szertelenül szerelmesek egymásba. Azonban Kr[iska]. alig ha nem idvezül, felette rosszul van. Szegény Pali! Quanta laborat in Charybdi!