Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Én tegnap jöttem-meg Bécsből. Oda April. 10dikén indultam feleségemmel és Eugénie leányommal, hogy ennek eggy franczia Nevelőt hozzak. Azt Loyan kisasszonyban találtam, eggy 19 esztendős leányban, a’ ki mind a’ franczia mind a’ német nyelvet sok keccsel szóllja, erkölcseiben ártatlan, módjában és tónjában igen kellemes. Már ma hozzá fogott a’ leczkézéshez, ’s úgy hiszem hogy útam, melly kevés hiján harmadfél ezerbe került, csak ezen leány által is meg van bőven fizetve. Fortepiánóm még hátra van, de eggy hét alatt itt lehet már.

Zsolczán Apr. 11dikén Medicus Jeanettel valék. A’ Generális és né akkor reggel mentek vala ki, mi tehát más nap folytatánk útunkat. Visszajövőben 3 napot tőltöttünk ott. A’ Generalis két fija Pestalozzinak két tanitványa által neveltetik. 13 eszt[en]dős az idősbb ’s a’ 3/18 és 9/36 nem írva, hanem gondolattal, multiplicálja, algebráz, geometriai problemákat oldozgat, ’s a’ deák grammatikából igen derekasan analysál. Dél után gymnasticai gyakorlások tartatnak, a’ futásban, szökellésben, lővöldözésben nyillal, hintálásban, ’s eggy esztergályi egyenességű rúdon 2 őlnyire másznak-fel. Csuda a’ mit tesznek, ’s Miklós és Lajos nem lesznek kevesebbek mint Wesselényi. Péchy Jeanette, most Szepesyné, ott vala. Nem boldog!!!

Onnan B. Prónay Simonnéhoz mentem Győrgyére, ’s úgy eggy kedves barátunkhoz. Azt elöli a’ legveszedelmesebb hypochondria. Ki kifakadt felesége ellen, ’s elválást forgata. Kín volt hallgatni panaszait, hogy ennek minden levele veszekedés és pironság. Vele eggyütt menék Pestre. Bécsből visszajővén csak síró anyját lelém; maga feljőtt, még pedig szörnyű lángoló szerelemmel sietvén kedves ellenségéhez. – Isten tudja mi lesz ebből. E’ napokban látni fogom.

Kultsár engem, feleségemet és leányomat ebédre híva, ’s estve felé Literárius Consessust tartánk. Prof. Fejér praesideált és Prof. Szűcs a’ Piarista, és Philos. Professor – – Fejér vitte a’ szót. 1. Eggyezzünk-meg valaha, ’s írjunk eggyformán. 2.) Irjunk eggy Periodikus Irást, recenseáljunk, de úgy hogy a’ külsők bennünket tisztelhessenek, ’s ismertessük magunkat velek tiszteletes oldalokról. 3.) Hagyjuk abba valaha a’ versificatiót, ’s dolgozzunk solidus dolgokat. Melly szók eggy Universitásbeli Professortól! Szemere és Vitkovics nagyon nyomták; szóhoz sem tudtam jutni, ’s Szemere azt mondá, hogy az Olvasóknak van Oskolájok, nincs az Iróknak, és igy recenseálni, vágni, verni kell. –^* Fejér: De az rút. – Vitkovics: Hát mért örűlt Prof. Ur mikor mi Czinkét vertük? (Értettem hogy mind ezek nekem mondattatnak Himfy, Szabó David és a’ Fejér megkoronázott Pályaírása miatt a’ Magy[ar]. Tudós Társaság felől; de még hallgaték.) – Én az első pontra azt kérdém, hogy ha eggyikűnknek magát a’ másikának fel kell áldozni hogy eggyesség legyen írásunkban, a’ Jottista fogja e ezt tenni vagy az Ypsilonista? szükség e ez? Mit használhat az illy eggyformaság ’s mit árthat a’ nem? Literarisch dologban illik e eggyezés miatt tenni valamit? – ad 3^m.) A’ Florista abba hagyja e a’ floristaságot, ’s répát ültessen e? Ad 2^m) En Himfyt recenseáltam, ’s alá írtam nevemet. Sicariusi döfést nem szoktam adni, mint a’ Mondolatisták. Az én lelkem nem ismer irigységet ’s kevélységet, de az élességet nem szégyellem, ’s tudom hogy az mit használ. Fejér: Neked nem volt szabad Himfyt recenseálnod; neked azt Pestre kellett vala be kűldened; Himfy általad meg van bántva. – Ezen utolsóra elborzadtam. – Fejér: Igen; magasztaltad; de 10,000t adál neki, ’s 10,000t elvettél tőle. Elnémultam. Vitkovics tagadta ezt. – Pestre kellett volna be kűldenem? Ki teszi azt? mellyik Recensens teszi azt? Nem vala e elég hogy én az általam készült Recensiot mind Pápaynak az övé felől, mind Himfynek a’ szerelmek felől, megkűldém minekelőtte kinyomtattattam. Köszönje Himfy magának hogy azolta eggy betűt sem ír hozzám. Hogy Én Himfyvel közlém kézírásban a’ Recensiót, azt ezek nem tudták. Fejér elnémult reá, Vitkovics fel fel sikoltott tisztának, nemesnek találván. – Higyje-el édes Uram Öcsém, a’ Mondolat és minden nyil azolta reám Himfy és Szabó miatt lövődik, ’s éreztettem velek hogy ezt tudom. Virággal azt hitették-el hogy én őtet is gúnyolom, ’s ez a’ derék és jó ember az illy gyanút le nem tudja tenni. Kultsár eggy szót sem szólla, mert édes, és csak hátúlról taszigálgat. De én neki még némelly szavait is tudom. Illyen ez: Baszom a’ lelke Kalvinistája, ’s ő akar tónust adni? ő lesz Dictátor közöttünk? – Végre Fejér kifittyenté a’ nagy titkot. Himfy és Téti Takács akarnak írni eggy Journált. Himfy eggy esztendei Cursust a’ maga költségén adand ki; de úgy hogy csak az menjen be a’ mit ő akar kiadni, bevenni.

Midőn ezek igy mennek, megszóllal Beregszászi: „Kicsoda az a’ Pápay?” Tudattam vele. – Más nap azt kérdi: „Kicsoda az a’ Baróti Szabó?” Ezt nem állhattam, ’s mondám: Prof. Ur kevélyen tetteti magát hogy a’ Pápay és Szabó neveiket nem ismeri? – Felel: Biz ő soha sem hallá neveket. – Én: Hát az Ur még is Dissertatiót ír a’ Magy[ar]. Philologia felöl? Nem jobb volna e ezeknek munkájikat elébb megolvasni? Elhallgatott. Kultsár és az övéi szerették hogy vertem Beregszászit, de nekem minden barátságok mellett ellenségeim, még pedig inkább személyemnek mint dolgomnak, ügyemnek.

Döbrentei közlé velem a’ Sághi Ferencz levelét. Ez az ember Téti Takácsnak a’ tubája. Azt írá Döbrenteinek, hogy engemet megintsen hogy én a nyelvet ne rontsam, ne útáltassam. A’ levél eggy második Mondolat. Én a’ levelet a’ Vitkovics ebédjénél vettem Kultsárnak jelenlétében, ’s fenn szóval felolvasám. Kultsár elholt a’ levél első soraira; félt, hogy az ő neve is elő fog fordulni. – De bizony Döbrentei nem sokkal jobb ezeknél. Visszajövén Bécsből Helmeczinél olvastam eggy akkor érkező levelét, mellyben írja Helmeczynek, hogy az ő ujitásai ’s a’ Kazinczyé ’s a’ Szemeréé ’s Kölcseyé neki nem tetszenek. – Melly nagy momentomu nem tetszés! – Irtam neki ez eránt, ’s a’ levelet megolvastatám Helmeczivel.

Kenderesi hosszu levelet íra Virágnak az én Nyelvrontóságom által szent tűznek hevítve. Ezt nekem nem Virág mondá. – Mit csináljon az illyekkel az ember! – Eggy nagy ember hosszan perle velem. Szónak sem ereszte. Igen szépen ki mondám neki, hogy ahhoz mi tudunk. (ezt Pali mondá Rádaynak.) de nem e’ szókkal.

Bécsből vissza jövén, Kultsár Sághinak ismeretségébe jutata a’ hid mellett álló sétálón. Oda jőve a’ nagyon kedves külsőjű Hoblik is. Sághi tudta hogy nekem az ő levelét megküldé Döbrentei. Szóllék vele. A’ melly fegyverrel én élek más ellen, miért nem él azzal más én ellenem? De a’ Czimboráskodásnak nincs haszna, ’s azt becsületes ember nem teszi. Czáfolják meg Excursiómat Daykában és Bárócziban, ’s lemondok mindenről. De vaktában magamat meg nem adom, ’s engemet a’ tudatlanok lármája el nem némít. Hallgata.

Győrben meglátogatám Takács Józsefet; reszkete mikor magam megnevezém. Tekint. Ur titulust adánk egymásnak. Csókkal vála el, de tudom én mit ér^* az, ’s tudattam vele hogy őtet minden titkaiban ismerem. Elmondám hogy Himfy terjeszgeté-el a’ Mondolatot Somogyban, ’s Ruszek mindenfelé. Ekkor kinyögte hogy Somogyi általa akart íratni Praefatiót a’ Mondolat elébe, de ő nem írt, mert az nem is könyv. Azt feszegette hogy a’ mit teszek sok; keveset lehetne. Azt kérdém, mi sok? – „Ür – minek ez a’ szó?” – „De az üresség minek?” – Bécsből vissza jövén, hozzá szállék Téten. Ott vacsorála Horvát^* András a’ Zircz Emlékezetének Eneklője. Szép lelkű derék ember. Téten született Himfy is. Atyja él és veszekedik Takáccsal. Háza ollyan mint akármelly Ersemlyéni kis Úré; kerítése sövény és rossz sövény. Erre is lehetne Pasquillt írni mint ők ellenem. – Pápán Pápay Sámuel, Zirczen Dréta Apát nem vala oda haza, ’s így vissza mentem Győrbe, mert arra jobb az út, ’s mindenütt készen a’ forspont; Veszprém felé nem úgy.

Trattnernél ebédelénk Kultsárral és eggy Bulla nevü Némettel. Ez hallá szavainkat, ’s belé elegyedett. Wo ein Wort mangelt, dort muss man es deriviren; kann man das nicht, so muss man eins schaffen; sonst steckt man. – Lám! kiáltám, mit mond még az is a’ ki nem tud magyarúl. Kultsár fülelt, ’s édes volt, édes maradt.

Ha Uram Öcsém valamit talált vagy olvasott, a’ mit el lehet nekik mondani, tudassa velem. El fogom az Osszián Előbeszédében.^* Ahlwardtnak Ossziánját megvevém 30 f[orinto]n Bécsben. E’ szerint dolgozom újra Ossziánt még e’ holnapban. Addig az Uram Öcsém Rhode altal fordított Ossziánját itt tartóztatom.

Superintendens Báthori Gábort az úczán leltem, Helmeczivel sétálván. Szörnyen elkínzám örök édességek mondása alatt. Helmeczi nevete.

Schédius a’ theáterben jöve hozzám. Más nap meglátogattam. Haben Sie meine philologische Excursion vor Dayka und Báróczi gelesen? – Ja. – Erinnern Sie sich was ich dort gesagt habe? – Recht sehr wohl. – Was halten Sie davon? habe ich recht, oder die Puristen? Billengett. Azt mondta hogy igen, és hogy nem. – Die ungarische Sprache ist eine orientalische Sprache, und Sie wollen sie zum Occidentalismus ziehn. Jó szándék, de azt úgy kell tenni, mint midőn az ötvös olvaszt öszve két metallumot, nem mint midőn a’ fugok kilátszanak. Csendesen kihallgatám a’ fecsegést. Végre kérdém, miben áll a’ M[agyar]. Ny[elv]. Orientalismusa? a’ szókban? flexiókban? syntaxisban? képekben? phrázokban? – Elakadt; azt felelte hogy írva felel. – Igy szokott mindég mikor elakasztatik. Szemere azt mondja, hogy soha sem fogom látni az ígért írást.

Horvát András Téti Plebanos e’ szóra taníta: hanyag víz = tepida aqua. Ez a’ Sándor Lexikonában^* már megvan. Sándor agyon lövé magát Bécsben.^* Ez ott a’ paraszt nép szájában forog. Minthogy langy vizünk van, jó volna, ugymond ő, a’ hanyagot általvinni az indifferens ideája’^* kifejezésére. Emilia Galottimban ez áll tegnap olta, az egyenlékenyt kitörlém.^*

Sila, myops. silaság myopismus. elpangott étel, friseségét elvesztett ízű étel. Törtelen és Zemplényben is ismeretes.

Az Orosz Császár igen szép ember, a’ kis Napoleon isteni gyermek. A’ Prussz[us]. Király eggy magas, száraz vagy csak igen karcsu, ember. Eggy cseppet sem kapa II. Friedrichből. A’ Dán Királynak fejér a’ haja még a’ pillájin is. De ez tudós, nagylelkű és vizsga ember.

Ajtay Sám[uel]. Öcsémnek köszönöm a’ balkány magyarázatját. Tegnap vettem levelét. Balkány a’ hegyalján az a’ paries intergerinus, melly a’ csolnakot két részre osztja. Ezen ül a’ hajós midőn a’ csolnakot hajtja.

Medicus Jeanettel emlegeténk Uram Öcsémet, de csak három szóval. – Péchy Jeanette eggy fiatal, szép, de faragatlan ifjúhoz méne. Négyesen lakik Borsodban a’ Tisza mellett. Eggykor gazdag lesz az Ura, mert eggy fiu; de az atyja még soká halhat-meg, ’s most meg van a’ czifra ló, kocsi, Jáger, paszományos cseléd, de egy vagy két szobája van, kamarája üres, teheneit, marhájit az Ipa mind elhajtatta, ’s a’ V. Palatin kénytelen vala segédjére lenni a’ síró leányának.

A’ mai ujság szerént kész Munkáimnak 4 és 5 része. Amaz Yorick’ Leveleit ’s Érzékeny Utazását, ’s a’ Római Karnevalt, ez Esztellét (Stella), Clavigót, a’ Testvéreket foglalja magában. Venni fogja Uram Öcsém az explokat ha elérkeznek.

Uram Öcsémnek kedves lesz az én levelem: de az Uram Öcsémé is az lesz nekem. Ajánlom magamat becses barátságába. Sophie köszönti szíves barátsággal.