Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Itt lakom, Édes Uram Bátyám, ’s itt fogok; Messzeségben a’ világtol ’s barátaimnak nagyobb részétöl, egyedűl Uram Bátyámhoz sok tekintetben közelebb. Mellyik postával fogom leveleimet kaphatni, mind eddig nem tudom. Mostanában Ajtaitol vettem Uram Bátyámrol tudósítást, és Uram Bátyámnak Ajtaihoz írtt levelét párban. Az a’ jó ember valóban Keresztyéni módon gondolkozott midőn nekem azon levelet meg kűldé. Az nekem megbecsűlhetlen jótét vala, mert én barátaimat kimondhatatlan forrósággal szeretem, ’s azok közt Uram Bátyámat főhelyen.

Ezen levelet az öcsém Kölcsey Gábor viszi Patakra, ’s Nagy Ferencznél fogja letenni. Kölcsébe a’ Calvinisták innepein minden éven háromszor jön Deák Patakrol, ’s illyekor csomókat vehetek Uram Bátyámtol és küldhetek. Kölcse ide egy orányi járás, nekem ott jószágom van, ’s a’ Néném, Ormós Péter’ Özvegye, is ottan lakik. Ha Pünköstig valamelly Posta hellyel (mert igen közel egy sincs) egyességem nem lehetne, azon az úton fogok^* Uram Bátyámtol levelet nyerhetni. Addig is Ajtai által tudósításokat.

Midőn soraim Széphalomra érkeznek, Édes Uram Bátyám talán még Bécsböl nem jött-meg. E’ szerént Palinkkal is nehezen fog találkozni, mert ő azt írja, hogy György’ vásárakor Debreczenben lesz. Írja azt is, hogy egészségtelen, ’s hogy Uram Bátyám két rendbeli levelére hallgat, de ennek bizonyosan a’ Bécsi út leszen oka.

Holnap indúlok Almosdra ’s talán Úzát meglátom. Két hét alatt ismét hon leszek. Égek minél hamarább olvasni az Oesterreichischer. Beobachter-t. Mint nem fog még játszani a’ Sors Európával ’s velűnk! Litteraturánkra nézve kedvetlen elő-érzés!^* –

Szent örömmel olvasám Uram Bátyámnak Ajtaihoz írtt levelében a’ Horváthrol szollókat. Horváthban még is lélek van, de hogy Ő levél nélkűl küldé-meg a’ munkát, azért haragszom, ’s azt én tudom, hogy nem igaz ok nélkűl haragszom. Az az ember egy oldaluvá teszi magát azzal, hogy ő Litteratori levelezést csak igen kevesekkel, ’s csak igen szűken tart. Neki az egész vílág Ferenczi, Vitkovics és Szemere, ’s bár inkább Szemerének^* volna ő reá befolyása mint egyebeknek. Mert Pali subactus és sok oldalu ember, és tudja, érti a’ Litterátorságnak szellemét. Az illyen elzárkózás ’s tudja Isten még mi teszi azt, hogy a’ Nagy Poeta Virág a’ maga tulajdon metierjét is csak félig érti, ’s a’ szentnek Írója utóljára is csak Monak lesz, pedig nincsen és nem leend Scholiastes ki a’ Custos, és bitofa mellett álmatlan éjeket fogjon töltögetni, ’s magyarázatokat álmodozzon.

Döbrenteinek Semjényböl küldém-el Csokonainak Recensióját, de mit fog vele tenni még nem tudom. Ő azt hiszi, hogy Dayka nem mondhatta Himfynek az elégetés’ kemény sententiáját, ’s én a’ kinek hasonlítnom kellett Csokonait mind Daykával, mind Himfyvel, a’ midőn Himfy nagyságát ’s fényét megesmerném, kéntelen valék homályos oldalirol is szollani. Ezért, és mivel Recensióm sok helyeken a’ legnagyobb publicum előtt homályos, gondolom, hogy Döbrentei nem fog vele megelégedni. Mert ő még most is azt várja, hogy a’ Költőt és Schwaermert tegyem világosokká, ugyan azért a’ Második kötetben egy darabomat sem vette-fel, ’s azt pedig Uram Bátyám és Pali legjobban tudják, hogy én a’ Döbrentei értelmében nem corrigálhatok egy Soromon is. Recensiómban szóllok Földiröl és Kazinczyrol, ’s mindjárt elől a’ Tövisekröl is de rejtett név alatt mint Kis mondá klein aber gedieg[enes]. Gold. Ha Döbrentei úgy felveszi a darabot, mint vette, leszen mit nevetnünk.

Időm ’s elegendő csendem ha leszen a’ nyáron Kazinczynak munkájit fogom recenseálni, ’s grammatikál dolgokat firkálok. A’ Múza pedig hallgat, ’s félő – hallgatni fog igen soká. Mert Beckers sok hazugságot írt, de azt igen igazán irá, hogy a’ Költő celebritas nélkűl elnémúl: de el, nem csak a’ Költő, hanem a’ Bölcs is, ’s Rousseau kit a’ szenvedések el nem némíthatának, némán maradtt volna, ha olvasókat nem talált^* volna.

Elment-e már Ossian? Poesisünk ’s nyelvünk ezen Caledoniai Némettel még legtöbbet fog nyerni, ’s ezt jövendőben is legtöbben fogják Uram Bátyám után csinálni. Mind Berzsenyi, mind Himfy mutatják, hogy ezen az úton csak jó vezető kell, ’s mutatja még csak Hoblik is. Mert a’ Marmontel’ francziás szellemét, (mind a’ mellett is, hogy a’ Lengyelek ’s Oroszok módjaként a’ Magyarok is inkább Franczia útra hajlottak^* a’ nyelvmívelésben) a’ jővő száz’ elején is kevesen fogják érzeni és követhetni. Ezen az okon ígérek még az Angol Yoriknak^* is kevés keletet hazánkfijainál, ’s ezt annál fájdalmasabban mondom, mivel Cervantes, Swift, Pope és Sterne nekem rendkívűl kedvesek; ’s óhajtanám, hogy minden a’ kivel beszéllek ezt a’ Négyet, és még Homért és Gőthét ismerné, ’s így életem örökre magas^* érzemények és vídám launa közt oszlana-fel.

Azt kérdi tőlem Palink utólsó levelében: Írd-meg hol leszen lakásod, ’s lesznek-e szomszédaid, vagy is inkább lesznek-e KIK vagy csak MIK? A’ kérdés genialisz, de a’ felelet reá csak^* Rab[e]nertöl lehetne genialisz, a’ ki vámszedését a’ falún végezvén, ismét Lipsiába röpűl míveltt Emberek’ társaságába. De Én itt!!! Ajtai kért, hogy ezen a’ környéken szerezzek vevőket a’ Kazinczy’ munkájinak ’s az Övéinek. Esküszöm, hogy itt senkinek sincs pénze könyvet venni, és legalább is félszázad alatt senkinek nem leszen. A’ papunk, vett Bécsben nehanyat, midőn Academicusz volt, t.i. papi könyveket, de ugy gondolom többet ő sem veszen, mert a’ Bibliothekácska megtölt; Nekünk pedig Uraknak könyves tékánk lenni nem szokott.

Bizonyosan Bécsi útjában fogott^* Uram Bátyám látni némellyeket Iróink közűl, ’s mivel itt nekem kevés Litteratori Újságok jőnek előmbe, várok tudósítást. A’ Méltóságos Grófné kezeit csókolom, ’s a’ nekem olly kedves kicsinyeket. Éljen szerencsésen kedves Uram Bátyám.