Szephalom Januar. 10d. 1815.
Kedves barátom,
Dudidhoz írt Epistolád eggyike a’ te legszebb teremtéseidnek. Nagy gyönyörrel olvastam azt, ’s által küldém Szemerének, ki még most is Lasztóczon múlat. Minthogy Te igen jót írsz, és ollyat a’ millyet minden igen szeret – talán még Somogyi Gedeon is –szeretném ha mindég írnál, és valamit írsz, velem mindég látatnád. Az én életem sok boldogságait nem ismerné, ha Te barátom nem volnál.
Hát a’ Religiók eránt dolgozol e valamit? Kérlek, abba ne hagyd, ha az világot látni nem fog is.
Midőn feleségemnek leveledet felolvastam, arra kért, hogy tégedet csalnálak eggyszer ide. A’ kinek hatodfél ezer forint capitálisa van eggy Schweitzer tehenekkel udvarlani akaró Grófnál – kegyetlenűl kaczagtunk
*A’ kinek […] kaczagtunk – A jelzett szövegrészt utólag áthúzták, Váczy jegyzete szerint valószínűleg Berzsenyi. (Vö. KazLev, XII, 313.)
ezen – az Pestről felszaladhatna eggykor ide. De ha azt tennéd, szükség volna elébb mindég tudatni velünk hogy jössz, hogy a’ házat üresen ne leld. Mert, ha meg nem változik, mi Aprílben eggy útat teszünk Bécsbe. Eggy francziáúl beszéllő leányt vagy assz[ony]t akarunk magunk választani gyermekeinkhez, kiknek e’ nyelvet jobban kell beszéllni mint az atyjok. Anyja 16 esz[ten]dős koráig a’ 8dik olta csak azt beszéllte. Miklát útunkba nem ejthetjük, nem a’ kerülés miatt, – Mikláért azt tennünk kedves volna – hanem azért, mert úgy bizonyos helyeket el nem mellőzhetnénk, pedig azokat elmellőznünk
kell.
Trattner az én Munkáim közzül már a’ 4dik Kötetet dolgoztatja, Gessnernek IIdik Kötetét, Bácsmegyeit – a’ Szívképző Regéket és Paramytheket – Gessnernek első Kötetét már elvégezte. Ezután vagy Ossziánt véteti-elő 2 Kötetben, vagy Yoricknak Érzékeny Utazását és Leveleit, vagy Títuszt, Themistocleszt, Bouffler’[!]Leveleit és Wielandnak két Regéjét, – vagy a’ Göthe’ darabjait és Rigó Jonathánt. Ezen legutolsó darabról Szemere azt jegyzi-meg, hogy a’ Neologismus ellenségei el fognak csudálkozni rajta, hogy Kazinczy mint tud jól magyarúl, mert azt ők is úgy írták volna, – ’s talán így eljutnak annak értésére, hogy K. másutt okok miatt ír rosszúl. – Az a’ bajunk, édes barátom, hogy sok ember nem akarja érteni, hogy a’ Magyar Nyelv eggy nyelv, de minden characternek más meg’ más a’ nyelve. – Olvassd ezt az Epigrammát:
syllabát
Embert1A’ franczia ezt a’ szót a’ tarsalkodásban hommnak, a’ versben, a’ theatrumon, a’ cathedrán hommenak mondja.
mondva nem ejt két szótagot, a’ ki büdös gőg’
Hangján rád ordít, hogy nézz-fel, ’s térj-ki lovának;
Ő ragyogó szekeren siet a’ Pont-neufre, te talpalsz.
Kettőt mond Bossuet, a’ nép’ feddője, ha szent hely
Hallja szavát, kettőt a’ Ferney’ kisded Homérje,
És a’ szín’ fő disze Le-Kain, ’s a’ lyányka, ha dalt zeng.
’S íme Le Kain, ’s a’ nép’ tisztelt feddője, ’s az édes
Eneklő, ’s a’ kisded Homér, úgy szóllanak a’ Quain
’S a’ Vendôme piaczán mint minden Párizsi polgár.
Eggy a’ nyelv; de az’ hely’ ’s a’ szólló’ nyelve nem eggy nyelv
Az Erdélyi Muzéum, a’ mint látom, semmi daraboddal nem dicsekszik. Ha megengeded, Döbrenteinek meg küldöm Dudihoz írt Epistoládat.
Döbrentei két Epistolámat vette-fel a’ 2dik Füzetre: Gróf Török Lajoshoz és Nagy Gáborhoz. Valamim van, azzal az Erd[élyi] Muzéum mind parancsolhat. Benne fog állani a’ Virág Poem[ái] Thalia, Euryd[ice] és a’ Kis Horátza, recenseálva általam a’ Bécsi Annálisokból. Minthogy mind a’ kettőt teljes érdeme szerént magasztalom, mellyet a’ Himfy Szerelmeivel is tettem, talán csak nem vádolnak többé malignitással. De csak rettegjünk kimondani a’ rosszat a’ rosszról, úgy szép Literaturánk lesz. Erről majd a’ Muzeumban.
Talán még nem ismered ezen epigrammomat:
Korholtatni nehéz; nekem az korholni is. Úgy de
„Szűlőm Róma!” ’S ezért dönteni ’s dőlni nem az.
Septemb[er] olta Osszián foglalja-el minden gondjaimat. Helmeczi veve erre a’ munkára; mert elébb csak 1/3 Kötetnyit fordítottam volt. Most a’ munka 2 Kötet lesz, a’ Wesselenyi és Spisich képeikkel. – Annyi leve a’ Correctura dolgozásaimon, noha az utolsó M[anu]S[criptum] nem vala első, vagy második dolgozás, hogy xbr. 14d. olta ismét
*olta <….....> ismét
az Osszián tisztázása foglala-el egészen. Ezen is általestem. Ezért adják meg majd nekem. De Poetát ’s régi Poétát nem úgy kell fordítani mint ők szeretnék. Nekem az ő javallások ’s szidalmak semmi.
Az öreg Wesselényi midőn Zsibón voltam, azt tudakozta, hogy palotájának festésére micsoda gondolatot tudnék adni a’ M[agyar] Történetekből. Megvallottam hogy semmit, és neked is ezt felelem. A’ mi történeteinkre is el lehet mondani: Stultorum regum et populorum continet aestus. Csuda hogy ez a’ lelkes nép soha sem tehete semmit. Kérded miért? Erre felelj magadnak, mert könnyű felelni. – Nem engedték hogy nagy legyen, ’s önn-magát rontaták vele.
Szemere a sok régi Magyar könyveket olvassa, hogy kidolgozhassa mint változott a’ nyelv, ’s megmutathassa hogy annak változni kell. Elhűlnek a Mondolatisták melly tudomány van azokban a’ kiket ők tudatlansággal vádolnak. Harczolni lehet nemesen is, s így harczolni hasznos.
Beregszászi deákúl ír egy Dissertatiót de formatione verbor[um] hungg[arorum] – Jobb volna, ha elébb tanúlna, ’s úgy írna.
Erdélyben Valyi Nagy Ferencz pataki Prof[essor] tartatik első Magyar Irónak és Poetának. Eggy Úr, a’ ki ott tudósnak ismertetik, könyv nélkül tudja az ő Batrachomyomachiáját. A’ Magyar földön azt senki sem tudja más. De igazán írtad, hogy az ollyaknak is van Publicumok.
Elj szerencsésen, kedves barátom. Hozzon reád is jobb esztendőt az Isten.
hív barátod, tisztelőd
Kazinczy Fer[encz]