Almosd 1814. december 2dikán.
Édes Uram Bátyám!
Tegnap elött érkeztem, de Pali nélkül ki Surányban maradtt, ’s még ma ismét megyek Csekébe, honan egy hét alatt ismét megtérek, ’s osztályunkhoz fogunk, melly engem Palihoz felmenni nehány hetekkel késlelteni fog, ’s a’ philologiát kis korig hallgatásra szorítja.
Csekéböl visszajöttemmel bőv levelet fogok írni, addig ezen sorokat csak azért írom, hogy Uram Bátyámmal hollétemet tudassam.
Jókor reggel, gyertyánál, fel nem öltözve írok, körűltem úti készűletek, ’s siettetés hogy menjünk. A’ Meltoságos Grófné kezeit csókolom, a’ szép kicsínyeket ölelem, ’s mindenek felett a’ kedves makacs Emilt. Ajánlom magamat Édes Uram Bátyámnak, éljen boldogúl ’s ne szünjön szeretni. Ezen két Napomat Álmosdon Úzának társaságában töltöttem, ’s vidám és gondnélkül vagyok, mint az aranykor’ Énekesi.
Kölcsey Ferencz.
[címzés]
Tekintetes
Kazinczy Ferencz Úrnak
alázatos tisztelettel
Újhely,
Széphalom