Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Melly levél ez az Uram Öcsémé! melly forró szívvel írt levél! ’s én ezt eggy egész holnap olta hagyhatám válasz nélkül! – Nem maradt volna úgy, édes Uram Öcsém, eggy postanapig sem maradt volna úgy, ha Uram Öcsém útban nem volt volna. Félre tettem hogy csak akkor fogok reá felelni midőn Uram Öcsémet már Bécsben tudandom, ’s annyi váratlan dolgok értek, ’s ezek a’ váratlan dolgok úgy öszveráztak, hogy sem kedvem nem volt írni, sem tehetségem; higyje-el Uram Öcsém, hogy a’ legközönségesebb levelet ollykor négyszer ötször kelle kezdenem. – Uram Öcsém ha valaha, most fogta feledhetni hogy eggy szerető barátja által negligálva vagyon. – Másként feledem hogy én soha sem áhítottam még barátimnak leveleiket inkább mint^* midőn abban a’ Kisfaludi’ Ninivejében csak eggy hétnél is tovább múlattam. A’ farsangi örömek az én lelkemet inkább kifárasztják mint a’ magány’ únalma, ’s úgy hiszem hogy ezt Uram Öcsém is fogja tapasztalni. Én épen olly szerencsétlennek érzeném magamat mindég Bécsben mint mindég Debreczenben. De ha erszényem engedné, minden esztendőben felmennék eggyszer Bécsbe, (eggy esztendőben Májusban, azután Júniusban, úgy Júliusban, Augustusban, Septemberben és Octóberben) – ’s két hétig múlatván ott, búcsút vennék a’ Belvedertől, a’ Fügerek’, Kreutzingerek’, Kiningerek’, Kitzlingek’ dolgozójiktól, a’ theáterektől, a’ Cleinmann’ Predikáló-székétől, ’s némelly barátim’ Kabinetjeiktől, az Artaria’ és Stöckl’ képárúló boltjaiktól, ’s még nagyobb örömmel látnám-meg házam’^* kéményeit mint felmenőben a’ Szent István’ tornyát. Ez vala még érzésem mindég, mikor onnan kijöttem. –

Szemerének lakadalma olta, és így két holnap olta már, semmit nem dolgoztam. Tunyán élek eggy napról más napra, ’s azzal bíztatom magam’, hogy ha malaciám elmúl, majd kipótolom. Munkáim’ IXdik Kötetét most nyomtatja Trattner. Nyomtatja a’ Superintendens Kis Verseit is III. Kötetben. Kis engemet, midőn erről nem is álmodtam, azzal a’ tiszteléssel tisztele-meg, hogy engemet teve Verseinek kiadójokká, ’s úgy kívánta, hogy nevem a’ homloklapon álljon ’s praefaljak valamit, igen kurtán. Ezt elragadtatott örömmel értettem, mert világos jele az ő nekem igen becses barátságának. –

Máj. 21dikén vettem az Erdélyi Muzéum’ első fűzetét. Olly derék Holnapos írásunk még nem volt, és ha illyen lesz a’ többi füzet, azt jövendőlöm neki hogy állandó lesz. Első darab benne a’ M[agyar]. Literatúra Története, a’ Tübingai^* kérdésekre tett Pályaírásomból. (Kis írja, hogy ugyan ezt a’ Töredéket ő németre fordította, és hogy ez a’ Bécsi Tudom[ányos]. Ujságokban talán Májusban, vagy Júniusban, kijött.) Vitkovicsnak eggy igen szép Epistolája Horváthoz, hexameterekben. Szemerének titkos vidéke és Emlékezete (Sonett.) Uram Öcsémnek eggy kis dala eggy leány’ sírjánál. Döbrenteinek két versezete. Nékem 15 Epigrammám ’s a’ Himfy’ szerelmei’ Recensiója, németből magam fordítottam magyarra. Eggy Értekezés a’ Philosophia’ isméretére Szabó Andrástól, és végre a’ Római Literatúra’ ismérete (Németből) – Döbrentei B. Wesselényivel, két Bánffyval és Pataky Mózes Urakkal most Bécsben van, Jun. 22dikén indúlt Zsibóról, Grétzbe, Fiuméba, Triestbe, Velenczébe mennek, onnan jőnek hazzám.

Vitkovicsnak Meséji most nyomtattatnak Pesten. Augustusban megkapjuk. A’ Vitkovics’ képe előtte fog állani a’ munkának. – A’ mi kedves Szemerénk felől, miolta feleségével tőlünk elméne, alig tudok valamit. Eggy betűjét sem láttam, pedig vártam, és pedig én írtam neki. Napa a’ kísérőből már vissza jött, ’s nagy a’ csendesség. Vígasztalhatatlan volnék ha Palit kedvetlenség érte volna.

Uram Öcsém eltilt minden köszönetet, minden visszafizetést a’ Debreczenből vett kedves birtokért. Én örömest adok is, veszek is, ’s nem vagyok az, a’ ki mihelytt veszen, mingyárt azon törje magát, hogy a’ mit vett, visszafizesse, ’s ha lehet gazdagabban. Ez valóságos hálátlanság ’s kevélység. De, édes barátom, Uram Öcsém is sok gyermek’ testvére, Uram Öcsém árva volt, Uram Öcsém nem gazdag. Érzem tartozásomat.

Annak a’ ki először vagyon Bécsben, sok ideig a’ localitás megtanúlásával van baja; ez elfogja minden gondját – ez és a’ külömböző szokás. Ehhez jő most Uram Öcsémre nézve a’ győzedelem’ czifrája. Végyen Uram Öcsém ebben is részt, és elmélkedjék mint ahhoz illik, a’ kinek feje ’s szíve helyén van. A’ Cleynmann’ Predikatziójit el ne mulassa Uram Öcsém. Én 1812. Octoberben Szent Istvánnál is gyönyörű Predikátziót hallottam. Vasárnap talán 11 órakor dél előtt az Udvari Kápolnában gyönyörü Muzika tartatik. Fülem abban, szemem a’ Maurer Szent Katalínjában ’s a’ Füger Szent Keresztelő Jánosában gyönyörködött. Jelenjen-meg Uram Öcsém ott, és fúrja-be olly helyre magát a’ honnan^* ezt a’ két képet jól láthatja. – A’ Belvedert ingyen lehet látni, és az Akademie der bildenden Künste, a’ Szent Anna úczáján, melly a’ Carinthiai úczáról hajol-el. Oda Kállay barátunk kitanúlja mint és mikor lehet menni. Jó volna ha ott most valamelly Magyar tanulná a’ festést, vagy faragást, vagy Architecturát. Az megkönnyítené az ismeretséget; a’ Báró Stachelberg Gallerieje a’ Leopoldstadti kapu mellett nagyon érdemli az oda járást, ’s csak arra szoktassa Uram Öcsém magát, hogy mindég a’ Régiség’ Statuájit nézze,¹ tudván hogy az épen úgy haladja felül az új idők’ munkájit, mint a’ Classicusok’ írásai a’ mostaniakat. – A’ B[iblio]thecákat nem is említem. De igen a’ kerteket, és a’ nevezetesebb épületeket. Éljen Uram Öcsém az idővel hasznára.

Uram Öcsém talán meg tudhatná az Akademie der bildeneden Künste, ob Herr von Posch, der Bossirer (német pronunciatióval der Poussirer), jetzt sich in Wien befindet? und wo wäre seine Wohnung? Midőn én 1808. kerestem, nehány esztendő olta Német-országban kerengett, de felesége ’s gyermekei Bécsben voltak. Kérem Uram Öcsémet írja-fel a’ szállása’ úczáját ’s numeróját. Ez az ember nagy Mester, ’s az én fejemet viaszban bosszírozta 1788. Annak és nehány Magyar portréjainak Abguszait hozatnám-meg.

Szent-István mellett eggy keskeny úczában közel a’ Nagy Postához van Binz Antiquariusnak a’ boltja. Adja be Uram Öcsém ott ezen levelem borítékjának belső részére írt soraimat, de a’ mellyeket Uram Öcsém írjon-le eggy darabka papirosra, ’s kérjen feleletet reá.

Eljen szerencsésen kedves Uram Öcsém. Az én adreszemre most Buda után Egret tegye Uram Öcsém, így: par Bude, Erlau, à Széphalom. – Kállay barátunkat szívesen köszöntöm ’s ajánlom magamat kedves emlékezetébe.