HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Ungvárnémeti Tóth László – Kazinczy Ferencnek
Sárospatak, 1814. május 10.

Drága Tekintetes Úr!
Kegyes Jól-tévő Uram!
Nagy szerentsémnek tartom, hogy a’ görög Epigrammákat a’ Tekintetes Úr kegyességéből el olvashattam. Tetszettek közűlök sok darabok; mint a’ millyenek nevezet szerént a’ LXII-dik a’ 182-dik lapon: Έγνων, ώ μ έλαθες – ’s. a’ t. a’ LXIX-dik lapon*
A lapon szó nem szerepel az eredeti kéziratban [Emend.]
a’ 186-dik lapon; a’ XXVdik a’ 202dik lapon; a’ XXVIdik a’ 203dik lapon; a’ XLII-dik a’ 209dik lapon, és mások, a’ mellyeket elő számlálnom hoszszas vólna: mindenek felett pedig a’ XLIdik a’ 174dik lapon, mellyre a’ Tekintetes Úr figyelmessé tenni méltóztatott. Mostan azért, minekutána el olvastam az egész könyvet, – viszsza kűldöm azt, – épen olly alázatos köszönettel, mint a’ millyen gyönyört vevék annak olvasásából. –
A’ Nagyságos Vay Ábrahám Úr levelét vettem, ’s jónak ítélem azt közleni a’ Tekintetes Úrral is, hogy méltóztassék belőle által látni, mit lehessen reménylenem, vagy mit kelljen tennem. Nekem tsak ez a’ jegyzésem reá, hogy Ő Nagyságának igazsága vagyon, midőn bennem látatlanban, ’s isméretlenben kételkedik, ’s hogy a’ nonumque prematur in annum-ra emlékeztet. Az a’ gyönyörű önnönmérséklet pedig, – mellyet Ő Nagyságának azon bőlts tanátsa: “hogy a’ könyv a’ Tekintetes Úr neve alatt, – az Ő Nagysága neve pedig a’ Tekintetes Úré mellett, tsupán említőleg jelenjék meg” – eléggé meg bizonyít, nekem annyira tetszik, hogy azt minden segedelemnél többre betsűlöm. – Úgy látom annakokáért, hogy nints egyéb hátra, mint tsupán ez, hogy a’ Tekintetes Úr kegyességét ezen részben is meg nyerhessem. Méltóztassék a’ Tekintetes Úr olly érzékeny szívvel venni, ’s fogadni tsekély ajándékomat, mint a’ melly buzgódó Lélekkel, ’s teljes örömmel adom azt. Ha ebben el érem szándékomat, 's meg nyerem kérésemet, tökélletesen meg elégedem, mivel tudom azt, hogy a’ Kazinczi’ neve munkámnak mindenkor hatalmas Géniusza lejend. Hogy pedig a’ Nagyságos Vay Ábrahám Úr szemérmes kívánságának is eleget tegyek, – nem hallgatom el az Ő Nagysága nevét sem. Egyik név az egyik, – nevezetesen a’ Tekintetes Úré az elsőt; – másik a’ másik lapot fogja el. E’ végre kérném alázatosan a’ Tekintetes Urat, méltóztatnék nekem mind kétrészről azon illendő nemzeti, ’s polgárrendi tzímet, vagy nevezetet meg kűldeni, hogy sem meg ne sértsem egyikeket is, sem hízelkedni ne látassam egyikeknek is.
Tekintetes Szemere Pál Urat nagy szerentsémnek tartanám tisztelnem, – ha most, mikor 13dik vagy 14dik napján a’ folyó Hóldnapnak, Patakon menend keresztűl, látnom lehetne! –
Még egy alázatos kérésem a’ Tekintetes Úrhoz – ha az elő beszéd vagy sok, vagy szúrós hellyel hellyel, méltóztassék meg mondani reá Crisiszét a’ Tekintetes Úr, – vagy minden híradás nélkűl ki húzni belőle azt, a’ mi a’ Tekintetes Úr vájt füleit meg sértheti. –
A’ Zennovitz Professor Úrra szólló Epigrammát, mivelhogy annak keménységét magam is érezem, vagy egészen ki hagynám, vagy költött névre fordítanám. E’ helyett: Zennovitz ért hozzá, – lehetne tenni –

Steiner tud hozzá. s. a’ t. – vagy más akármi nevet. –

Napóleonra sok kemény Epigrammákat olvastam, latán, francz, és német nyelven. – én ezt a’ magyart írtam reá:

Ember vólt Bonapárt, mikor olly nagy póltzra emelték
Érdemi. ember vólt, ’s nem tsoda, hogy le bukott.

Ezzel alázatosan engedelmet kérvén a’ Tekintetes Úrtól hoszszas alkalmatlan Levelemről, – ajánlom magamat a’ Tekintetes Úr Kegyelmébe, ’s maradok
a’ Tekintetes Úrnak, mint Kegyes Jól-tévő Uramnak
S. Patakon 1814dik esztendőben Májusnak 10dik napján
alázatos szegény szolgája
Tóth László mk.