Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Azon észrevételek, mellyeket a’ Tekintetes Úr tsekély munkáimra tenni méltóztatott, mind olly nyomósok, mellyekre a’ Tekintetes Úr nevének hozzájok járúlta nélkül is hajlanom kellene. Nagyon tetszik az a’ rend, mellyet a’ Tekintetes Úr javallani méltóztatik, hogy tudni illik első helyen álljanak a’ görög Ódák, ’s Epigrammák, ezeket kövessék a’ magyar Ódák, ’s Epigrammák, – majd a’ két Epistolák, ’s leg utól a’ két Drámák. Tetszik a’ tzím is, mellyel a’ Könyvet el nevezhetjük. Nem leszen helytelen az Előbeszéd sem, ha igaz az, hogy a’ sok Scholion felette kedvetlen az Olvasónak, a’ mint hogy én ennek okait igen szépen találtam egy helyen Hagedorn Scholionja között: “Beaucoup des personnes aujourd’ hui sont prévenues contre les Notes. Les femmes, qui d’ordinaire sont peu curieuses d’érudition, ne les aiment pas. La pluspart des hommes du monde ressemblement aux femmes sur ce point, et uniquement occupes de leurs plaisirs, ou de leur fortune, ne cherchent, que l’amusement dans leurs Lectures ’s a’ t.” Igy vagynak sokan az előbeszéddel is, – mert vagy tsak nagyon kevesek olvassák azt, vagy ha olvassák is némellyek, nem egyébért tselekszik azt, mint tsupán azért, hogy az Íróba belé köthessenek. Igy járt Márton István, kinek a’ K. Morálja előtt álló elő beszédjéből egész Pasquilt dolgozott a’ Kánt philosophiája rostálója. Ezért akartam én azt el mellőzni. Mivelhogy mindazáltal méltóztatik a’ Tekintetes Úr ezt is javallani, – meg tettem azt, még pedig a’ mennyire lehetett, ollyan vigyázással, hogy inkább mentsem, mint bé nyűgözzem magamat. A’ Tekintetes Úr nyomos észrevételinek hasznokat vettem, azon kívűl, hogy nem kevéssé gyönyörködém a’ Tekintetes Úrnak egyenes, és valóban igaz ítéletén. Sajnállom igen nagyon, hogy vagy előbb meg nem kaphatám a’ Töviseket, és Virágokat (noha szorgalmasan keresém a’ Könyvet mindenütt,) vagy, minekutána bírhatom azt a’ Tekintetes Úr szíves kegyelméből, – a’ kézirat kezeim közt nem lehet. Sokat tanúltam belőle. – Az a’ Jegyzet, melly ott a’ Magyarázatokban, a’ Fonákság alatt jő elő: “Repkény. hedera. A’ Borostány nevezet örökre a’ Laurusé. A’ babér iszonyú nevével tsak az fog élni, a’ ki tompa érzeni, hogy a’ patikai, ’s konyhai szókkal szép munkákban élni nem szabad” – egészen reám vág, – és úgy tetszik, mintha én meg akarnám tzáfolni az Ágrai Esküvés ezen két versében:

Ezért nagyon szeretném, ha ez a’ két vers, ne hogy ennyire öszve tsapjanak a’ Tekintetes Úrral, egészen ki törűltetnék; – a’ Magyar Nemzethez szólló Ódában pedig, a’ 30. sorban: Babért ne nyertek vólna, – meg igazíttatnék. Lehetne pálmát tenni a’ babért helyett.

Továbbá, a’ mi az idegen, – görög, ’s latán szók’ le íratásokat illeti, meg vallom, hogy ezen pontra nézve magammal is antinomiába esém. Munkáimat sok helyen bé árnyékoztam, hogy ne minden értse, és még is a’ kellemes hangzatú görög, ’s latán szókat vagy meg vastagítám, vagy meg tsonkítám mindenütt, hogy az Idióta is olvashassa. Mertem pedig ezt tselekedni a’ Révai tekintetén, ki a’ latán C. Q. X, és a’ görög Ch. Ph. Th. Rh. betűket egészen ki hagyja a’ Magyar írásból, – követvén ő is a’ Tsétsi okát, ’s tekintetét, a’ ki Ortographico grammatica Jegyzetiben az 5dik, és 6dik lapon hoszszasan, ’s meg lehetős tűzzel protestál azok ellen. Hogy pedig én itt inkább Révait, mint a’ Tekintetes Urat követém, annak egyéb okát nem adhatnék [!], mint tsupán ezt, hogy, ha bár különbözni látatnám is a’ Tekintetes Úrtól némelly dologban (a’ mit pedig én sokkal tsekélyebbnek véltem, mint a’ hogy azt a’ Tekintetes Úr, ’s valóban méltó okon, – érezni látatik, azon szép Epigrammában, melly a’ nehéz-nyelvű Győrit tsipkedi), meg mutassam azt, mi buzgódó tisztelője, ’s tsodálója lehet a’ Tekintetes Úrnak Révai bár melly hív követője is. – Ez vólt szándékom, – az igaz. – de ha láthattam volna a’ Töviseket, és Virágokat, nem tselekedtem volna azt a’ világért sem! Hajlékony, és tanítható vagyok minden jóra, ’s meg adom magamat akárkinek, mihelyest érzem az igazság fényét. Kérem azért alázatosan a’ Tekintetes Urat, hogy ha már a’ Kéziratot viszsza nem kaphatom (hallom ugyan, hogy Tekintetes Szemere Pál Úr három hétre meg jelenik ismét Zemplénben, – a’ mikor talán még, ha ugyan addig más kézre nem kerűl, körűl nézhetném azt), méltóztassék reá bízni Tekintetes Szemere Pál Úrra, hogy igazíthatna viszsza abban minden görög, és latán szókat. Úgy tartom, hogy az a’metrumnak sem esik kárával. Semmin sem tsodálkodtam én úgy Révaiban, mint az Echó le íratásán. Én ezt ő nála Ekkónak találtam, ’s nem tudom, honnan adná Urát.

Azon kétségét a’ Tekintetes Úrnak, mellyet a’ μέγς άνηρ scandálásáról méltóztatott jelenteni, ekképen oszlatom el:

μεγας –ban az ας rövid ezen a’ törvényen:

α sequente ς proditur, sic ποιήσας

excipe.

Adjectiva masculina, ut μέγας , μέλας , ταλας .

Fischer 269-dik lap. –

άνηρ-nak pedig az elsőbb syllábja anceps. – hogy nevezett szerént hosszú lehet, mint a’ millyen most, bizonyítom Moschuszból. Άνέρας ήδέ γυναίχες.. az első Idyllium 17dik sorának elsőbb fele. –

A’ görög verseket azért írtam le másszor is, hogy együtt legyenek, ’s azért tettem többet is hozzájok, hogy leg alább több legyen, a’ mit critizálhassanak. – A’ két Balladét tsak azért kűldöm meg a’ Tekintetes Úrnak, hogy lássa, és méltóztassék meg ítélni, mehetnének e a’ több versek között.

Erichsont, mihelyest el olvasom, azonnal viszsza fogom kűldeni, alázatos köszönettel. A’ Töviseket, és Virágokat pedig alázatosan köszönöm, ’s igérem, hogy meg fogom óni magamat, hogy többé meg ne szúrhassanak. Ajánlom magamat a’ Tekintetes Úr kegyes indúlatjába, ’s maradok a’