Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Le tisztáztam, a’ mint lehetett, néhány apró Darabjaimat, ’s ím! kűldöm is őket a’ Tekintetes Úr kezébe, – hogy meg visgáltassanak. A’ Kézirat sokkal több tsomóra nevekedett, mint gondolám, ’s el hűltem belé magam is, midőn meg láttam, hogy olly nagy rakás. Mind az által, úgy tartom, hogy annál jobb: mert lehet bennek válogatnunk, ha ugyan senki sem kénytelenít, hogy mind ki adjuk. Nekem a’ Nősző Arisztip tetszik; de még is, ha tsak ugyan ki kellene maradni valamellyik Darabnak, – ő tőle válnám meg leg könnyebben. – Nártzisz nekem leg több munkámba kerűlt, mert azon kívűl, hogy a’ versmérték is meg kötött, tudom, ’s érzem azt, melly nehéz, – és épen azért mi ditsőséges munka legyen egy Tragédia. Senekának hány maradt fen, ’s alig hagynak jóvá belőle egyet kettőt. Klopfstocknak [!] olvastam én egy kis Tragédiáját – Az Ádám Halálát három Nyílásban, – mellyet a’ gyönyörű Gleim 5 lábú Jámbusokba szedett. Én tsak a’ Verseket láttam. Nekem tetszett igen nagyon; de még sem tudom mind eddig sem az igazi okot, mért nyert az olly nagy kedvességet Európában, hogy tsak nem minden Nemzetek le forgatnák tulajdon nyelvökre, – még néhol többször is egyszernél. Én a’ magamétól nem kívánnék egyebet, tsak azt, hogy közönségesen a’ Drama; különösben pedig a’ Tragédia szépsége, ’s ereje ellen ne hibáznék. Az én kézi könyvem az Aestheticára Eschenburg (Entwurf einer Theorie, und Literatur der schönen Wissenschaften). E’ szerént Tragédiámnak több bibéjét nem tudok kettőnél. – Első ez, – hogy ő Horátz szerént minden Tragédiában öt Nyílást (Actus) kíván. “Neve minor, neu sit quinto productior actu fabula.” – De ez ellen a’ Klopfstock Ádámja halála eléggé meg biztat. Második ez, hogy első Nyílásomban nem minden részt vevő Személyek jelennek meg. – Ennek a’ törvénynek ugyan sem Euripidesben, sem Szenekában nem találom nyomát: mivel ő nálok gyakran a’ harmadik, ’s negyedik Nyílásban is idegen személyek jelennek meg. – A’ mennyire lehetett, meg zavartam a’ mesét, és fel függesztettem a’ dolog ki menetelét mind a’ temetési Pompáig! – Ha nem remek a’ maga nemében, úgy tartom, hogy nekem talán remekem. – A’mi a’nyelvet, ’s az indúlatokat festést illeti, – gondolom, elég jól, ’s elég tüzesen megyen. Első próbatételem, – elsőbb még Aristipnál is. és, ha vagyon benne tsak ugyan meg feddetni való, – nem egyéb az, mint ennen magam mérészsége! Az Ódák között egy vagyon, mellyet, nem tudom, jóvá méltóztatik é hagyni a’ Tekintetes Úr: Az Ágrai esküvés. – én evvel nem egyebet akartam, mint sem azt, hogy a’ kik a’ tudományokat nyelvünkre merték fordítani, meg ditsérjem. A’ Bakír, és a’ Borostyán között tettem különbséget, nem tudom méltóztatik é jóvá hagyni a’ Tekintetes Úr. – én azt a’ Debretzeni Fűvész Könyvből tanúltam. – A’ görögre nézve mások tanátsok szerént jónak találtam, hogy többnyire tsak magokban, minden Magyarázat nélkűl iktatnám bé, ne hogy valami alatson pedántsággal vádoltassanak, a’ mint ezt nagyon jól jegyzette meg Kézi Úr. Kaptam a’ Professzor Karlowszki Úr levelét is, a’ ki néhány Krisziszét közlötte is velem. Professor Kézi Úr közönségesen mondta ki reá itéletét, – hogy sok helyeken Latiniszmusz vagyon benne; azt meg engedem: mert nehéz el kapni nekünk az igaz Helleniszmuszt. Karlowszki Úr erről egy szót sem szóll, – nem tudom, amaz miért szóll, ez pedig miért nem. Mind ezek mellett meg hagytam én azokból tsak ugyan némellyeket, mellyek nekem tetszettek. Cseresnyés Sámuel Úr szívesen el fogadta kérésemet, hogy engem Nagyságos Vay Ábrahám Úrnak ajánljon, ’s azzal biztatott meg, hogy az Ünnepekben vagy személyesen, vagy levél által beszéllend Ő Nagyságával, úgy mind azáltal, hogy én is keresném meg Levelemmel, – a’ mit már teljesíték is. –

Azt a’ két tanító Levelet munkám végén nagyon szükségesnek látom, főképen az utóbbit, mert a’ sok henye Professzor Urak nem hogy fel tüzelnék az embert; hanem még el rettentik a’ dologtól. A’ Mondolatot valahogy kezembe játszottam, ’s a’ Szótárját ki szedtem. Úgy tartom, hogy a’ nevetséget, mellyet ő akart indítani, nagyobb katzaj váltja fel. Én az írójától semmit sem félek, – tsak a’ Pesti Universitásba vehetném bé mennél előbb magamat. – Most 30dik Mártiustól fogva Jesztrebben leszek, egészen 16dik vagy 18dik Áprilisig. Ha méltóztatik a’ Tekintetes Úr körűl nézni munkáimat, méltóztassék azt Jesztrebbe kűldeni. Szeretném, ha másánt nem kellenne le írnom azt a’ nagy tsomót! de az is bajos, hogy magamnál tsupán tsak a’ szemete maradna. Továbbá mindeneket a’ Tekintetes Úr bőlts intézetére bízván, maradok