Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Én Febr. 20d. Debreczenben voltam. Két ízben kerestem Senior Toth Mihály Urat; estve csak azt tudtam-meg hogy kiment; úgy hittem, a’ Városra; más nap reggel még csillagos ég alatt mentem-el ismét hozzá, ’s álmából vertem-fel azt a’ kit ágyában hagyott. Ettől tudtam-meg hogy nincs Debreczenben, ’s nem tudom hol az Isten’ igéjét hirdette. Kimondhatatlanúl fájlaltam hogy nem láthattam azt a’ széplelkű embert a’ kinek olly sokat kell kőszönnöm. – Draveczkiné húgommal Consil[iarius]. Becknél voltam eggy estveli társaságban, vacsorán és bálban, ’s más nap tulajdon házánál. Sokat beszéllék kedves Uram Öcsém felől, ’s nehezteltem Uram Öcsémre hogy vele Bécsbe nem ment-fel holott szívesen hívta. Elni kellett volna az alkalommal, mellyet Uram Öcsém másként használt volna mint ezerek. Melly igen óhajtanám én hogy Uram Öcsém fél esztendőt ott tölthetne! Az nem csak Uram Öcsémnek volna hasznos, hanem a’ hazának is; ’s kérem Uram Öcsémet, ha ismét hívattatni talál, fogadja-el a’ hívást.

A’ mi Szemerénk Febr. 25d. elmondta a’ házassági hitet Szemere Krisztínnel, de az usucapio Májusig haladt. Még akkor nap ide jött, ’s innen ment mátka-feleségével, ennek anyjával és testvérével,^* Bay Jósefné Asszonnyal, Surányba, Beregben, ’s még is oda van. Naponként várom haza érkezéseket.

Mándy Imre e vagy Jósef Úr nekem eggy három ívnyi hosszaságu rettenetes levelet írt, magát Hőgyésznek subscribálván, ’s azzal a’ ravaszkodással élvén hogy a’ levelet Recepisse mellett tette-fel a’ Munkácsi Postán. Én nem Hőgyésznek, hanem Mándynak írtam vissza, belé nem bocsátkozván rettenetes Grammaticai expostulatiojába, mert arra akár melly gyermek felelhet. Vallyon^* ír e még ezután is? vagy megelégszik azzal hogy elérte a’ mit keresett – tudnillik azt hogy tudjam hogy ő is Író?

A’ Mondolatot postán küldé-meg valaki Pataki Pred[icator]. és Prof. Láczainak. Ez megörült ’s producálta. A’ Seniorális Ratiókor nagy triumffal olvasgatták-fel, ’s kaczagták hogy bezzeg megadák Kazinczynak. Vályi Nagy Ferencz azt mondogatta nekik, hogy várják-be míg én felelek a’ Mondolatra. Prof. Kézy azt merte fogadni hogy én felelni bizonyosan nem fogok, de azt Vályi Nagy nem hitte. Végre én megjelentem Patakon, ’s Kézy örült hogy jövendőlését teljesítve látta, ’s még inkább hogy azt látta hogy én az egész dolgot kaczagom. A’ Nevetők ezek: Láczai, Prof. Rozgonyi és Prof. Kövy. – Kövy igen jó fej, de Poesishez nem ért, Rozgonyi ismeretes a’ maga Antikantianismusáról, mellyről 20 esztendő előtt meg vala mutatva, hogy Kantnak értésére nincs benne tehetség. Különben ez a’ 60 esztendős ember egész életében nem tudott még soha senkit találni a’ kit becsűlhessen. Aestheticai Praelectióján a’ Palóczi László Borsod Vármegyei Vice Notar[ius]. által 1804. írt verseit (a’ Ragályi Jósef’ halálára) úgy olvassa-fel tanítványainak minden esztendőben egyszer mint a’ Magy[ar]. Literatúra’ legszebb mívét. Nevetném én magamat ha az illyen Tudósok nevetése nekem fájhatna. – Kézy megmondotta nekik hogy a’ mi a’ Dayka életében a’ Xenologismus felől mondva van, az többet nyom ezer Mondolatnál. – Egyéberánt talán kedves lesz tudni Uram Öcsémnek, hogy Dr. SzentGyörgyi Úr elbeszéllé nekem hogy a’ Mondolatban álló^* stricte ita dicta Mondolat az ő munkája. Sok esztendő előtt Superintendens Benedeknek unszolására írta azt. Böszörményi Pál Úr Benedeknek eggy levélkét írt illyen Magyarsággal, ’s Benedek örült hogy Barczafalvi Szabó pofot kap, ’s Sz[entgyör]gyit is másokat is kérte hogy írjanak valamit az elhatalmazni kezdő bolondság ellen. A’ Barczafalvi bolondsága méltó volt ezen fenyítékre,^* mert ő szükségtelen és rossz zengésű ’s formatiójú szókat csinált (Bőrönde az az bőrös láda, – Irásnág Orthographia – Mondolat (holott nincs mondol és mondolás) oratio – Theologia Istenedmény) –

A’ Döbrentei^* Muzéumából már nehány ív kész. Úgy látom hogy az szerencsés kezdet fog lenni, ’s örvendek a’ Döbrentei dicsöségének. Pataki ExProf. Sípos Pál, most Tordosi Predik[ator]. Erdélyben illy czím alatt külde hozzám eggy Cicerói Behandlungu ’s deákságú munkát: Discursiones philosophicae e lucubrationibus hybernis Pauli Sípos 1814. – A’ Critica Philosophiát soha sem láttam szebb alakban és tisztábban előadva. A’ munka talán 4 ív lesz.

Tegnap eggy Ungvár-Németi^* Tóth László nevű Pataki deák’ levelét vettem. Az Ifjat nem láttam soha. Görög és Magyar verseit akarja kiadni. Imhol némelly darabja:

A’ velem közlött darabok ezek: 1. Ωδη εις την Τυχην. Anacreontika 2.) Ωδη εις την αρετην. Phaleac. 3. Εις τους Παννονιους. Alcaica 4.) – Epigrammata N^o 7. –