Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Dec. 25dikén írtt leveledet Febr. 4dikén vettem. A’ posta’ késedelme sok örömtől foszta-meg, mert én szeretném ha leveled olly hirtelen jőne hozzám, hogy meg kezedtől, lehelletédtől,[!] melegen találhatnám. – Philosophicus munkádat le fogom írni mihelytt reá érek ’s általküldöm neked, de az Originált ki nem adom^* kezemből. Valamit tőled veszek, az nékem mind kincs, ’s tudod hogy én leveledet is eggy Gedicht’ rangjába szoktam tenni.

Eggyütt fogod venni levelemet a’ Pápai Iskola Theol[ogia] Professorához, ’s látni fogod onnan hogy azok az Urak a’ kik beym Fach vannak, és minthogy beym Fach vannak, azt hiszik hogy a’ Fachban nagyok, gyakorta szörnyen tudatlanok. – ’S ezen levelem mellé teszem eggy Kalv[inista] Pap barátom’ hozzám írtt levelét, vagy inkább Aufsatzát, mellyet a’ vele közlött Pápai Theol. Profhoz írt levelem dolgoztata vele. Ez talám segédedre lesz feljebb említett munkád’ folytatásában.

Én tegnap léptem-be az Ujhelyi Kálv. Gyülekezet Fő Curátori hívatalába. Nékem estek hogy legyek az. Csendemet nem akartam ezzel megszaggatni, de meggyőztek a’ felől hogy reám szükség van és sok jót fogok tehetni. Az Ecclésiában nincs születéses ember, ’s eggyik magát ollyannak tartja mint a’ másik, ha nálánál gazdagabb is, ’s az okosabbak azt hitték hogy ha a’ Fő Curátorságot születéses emberre tészik, vége lesz a’ bolond vetekedésnek. Ide járúl hogy az ifjabb Pap igen tiszta fej, ’s azt reményli hogy az én gondolkozásomnak némelly magva gyökereket fog hajthatni. Képzeled hogy így okom is kedvem is volt magamat megadni kívánságoknak. A’ populé’ tónusának megváltoztatására az kívántatott, hogy eggy Beszéd által signalisáljam magamat, ’s a’ Templomban az egész Gyülekezet előtt tartám azt. Eggy Fő Ispáni Installatio sem fényesebb, ha nem a’ pompát nézzük, mint ez az akt vala.

Vetted e levelemet, mellyben a’ Mondolat felől írtam? Hihetem é, hogy azt Somogyi Gedeon Veszpr[ém] V[árme]gyei Esküdt írta? Kérlek tudassd ezt velem, és mind azt a’ mit a’ Mondolat felől ’s Irója felől tudsz. Hogy az ember inmissus percussor, arról nem is kételkedem. Kisfaludi és a’ Kisfaludi emberei a’ gyilkosok; ez a’ boldogtalan csak eszköze azoknak és annak.

Szent-Miklósy Aloyz, Juris Auditor Egerben, a’ szombati postán küldé-meg nekem itt menő Ódáját. Örvendj nem nekem – nekem erre szükségem nincs – hanem annak hogy eggy olly ifjut láthatsz, a’ ki azon az úton fog borostyánt szedni, a’ mellyen Te koszorúztad-meg homlokodat.

Ez a’ derék Ifju Consiliárius Sz[ent-]Miklósi Lászlónak fija, Gömörből. Kevés holnapja hogy metricus verseket ír, ’s lássd melly könnyűséggel ömölnek versei. Minap eggy fordítását küldé-meg Tibullból: Qui primus caram juveni, carumque puellæ Eripuit juvenem, ferreus ille fuit. ’S a’ fordítás excellens. Ez az ifju úgy kezd, a’ hogy sok nem végze. Mindent várok tőle.

Szemerénk utolsó levelében írja-le B. Prónay Sándornál töltött óráját. A’ hypochondriacus embernek asztalán vala kinyitva Verseidnek kötete, ’s tőle és a’ vele oda ment Beregszászi Páltól (a’ ki Erlangában eggy tisztelt munkát íra über die Ähnlichkeit der ung[arischen]. Sprache mit den morgenlændischen, ’s onnan haza jött, Theol. Prof. lett Patakon, ’s hypochondriája miatt nem boldogulhatván a’ tanításban, arról önnként le mondott, félvén hogy ki fog vettetni. Ein gründlicher Stubengelehrter.) azt tudakozta, hogy a’ Te magyarságod felől mit kell tartani. Beregszászi azt felelte hogy Te nagy érdemű Iró vagy, ’s újításaid bátrak. A’ Luther Prónayja azt felelte, hogy bátrak ugyan, de nem olly bántók, mint a’ Catholicusokéi. – Barátom, az illy gondolkozású embert szeretném úgy szakasztani kéfelé mint a’ heringet. Szemere étalírozni kezdé érdemeidet úgy is mint Philologusét úgy is mint Poetáét, ’s Prónay azt mondá, hogy minthogy tehát Szemere tégedet csudál, tisztel, ő is nagynak tart. – Miért nem ad a’ Jehova azoknak sok eszet a’ kiknek sok pénzt is adott! Mennyi jót fogna ez a’ hypochondr[iacus] és fösvény, öszvesugorodott emberke tehetni!

A’ minapi Ujságban közlött gazdaságbeli Journál Iróját nem ismerem. Eggy franczia Iró azt mondja, hogy némelly ember gyengének érezvén magát hogy nagy lehessen a’ való tudom[ány]ban, a’ Gedächtniss-Wissenschaftok által igyekszik nagynak tenni magát. B. Prónay Kálmán ki a’ Sallust szava szerént pene (deák szó és substantivum) rontotta-el magát, ’s Gróf Hugonnyay (ci-devant Horváth Zsiga) ezen okból akarnak Botanikai ’s Oeconom[iai] Articulusok által, mellyeket nyilván mások által írattatnak, fényt vonni magokra.

„Verseim mindenütt kedvességet találtak: de félek hogy igen közönségesek, minthogy igen közönségesen tetszenek.” Ezt írod, ’s tisztelem szerénységedet. Bár Kisfaludi, a’ magával eltölt! bírna ennyi szerénységgel! – De te ne rettegd a’ mit rettegsz. Terentz felől ezt mondta Grotius: aliter illum legere pueros, aliter viros. A közönséges ember a’ te nagyságodat csak stupeálja, a’ nélkül hogy hozzád felemelkedhessék.

Én most a’ Báróczy életét írom. Soha sem fáraszta-ki így munka, ’s alig tudom érteni, miért. Obruál a’ sok a’ mit mondhatnék, ’s nem tudom eggység alá hozni. – Feleségem, magam, Napam (ki ide jött ’s halálra betegedett, de meg nem holt) gyermekeim szüntelen betegek valánk. Tegnapelőtt mind a’ négy gyermekem beteg volt, ’s kettő halálosan. Egésséges embernek méreg az orvosi szer, és így jól teszed, hogy vele nem élsz: repedt fazék drótozás nélkül eltör. Ölellek tisztelettel, szeretettel.

Kicsoda^* nálatok Szent Mártoni Radó Sándor Balháson? Sárközy és a’ ti Restaurátiótok felől hírt kérek tőled. Gróf Rhédey Lajost a’ 16 eszt[endős] leány mellett bal karjában megsújtotta eggy gutácska.