Széphalom Decemb. 2d. 1813.
Édes Uram Öcsém, igen kedves barátom.
A’ legnagyobb zavarban írom levelemet. Vendégem volt, az most méne-el; házi-dolgaim ugratnak fel író asztalom mellől; a’ Semlyéni ember sűrget hogy eresszem útnak, ’s a’ Napam csaknem halálos betegségben itt fekszik. Ha levelem másként lesz írva mint várja Uram Öcsém, méltóztassék ezeknek tulajdonítani. –
Ha a’ magyar Literatúra produktjai köztt van valami, a’ mit csudálva olvasok, a’ mit szerettem volna írni, úgy az bizonyosan a’
Schwärmer volna.
*
Schwärmer <fogott> volna.
Ez a’ Pindarusi, Gőthei fellengzés, szállongás és csapkodás, a’ Phantasiának geniális játéka, a’ szív’ legmélyebb, legédesebb érzése – úgy állok előtte mint eggy gyönyör festés előtt. De hány ember tompúl-el ennek látására a’ ki eggy bizonyos
csudált és nem minden ok nélkül csudált Irónknak még meteoronjait is fennségnek és szépségnek nézi! Illyenek az emberek. Még eggyszer mondom: A’ mi Verselőinknek légyio rossz verseik mellett vannak ollyak is, a’ mellyeket forró tisztelet’ érzései köztt olvasok: de talán semmi sincs még magyarúl írva, a’ mit írni inkább szerettem volna mint a’ Schwaermert.
Uram Öcsém a’ Szemere Sonettjét is igen igen széppé változtatta-el – mert mutatja az igazítás hogy az mesteri kéztől ered. Nincs az én ismerőseim köztt senki a’ kit alkalmasnak tartanék illy igazításokat tenni.
A’ levélnek egyéb részeit postán küldendő levelemben pótolom-ki mert nincs időm többet írni most. Csak még eggyet.
Magam kértem Uram Öcsémet hogy Januárban jönne-fel Miklós Öcsémmel: most pedig arra kérem, hogy ne jöjjön. Úgy el leszek foglalva, hogy nem fognék élhetni azon örömökkel, a’ mellyeket az Uram Öcsém itt lététől reménylettem, szomjúztam. Jobb időre kell e’ kedves örömemet halasztanom. Egész Januárt nem is töltöm ide haza, máshová híván elkerülhetetlen ’s Verbőczis foglalatosságaim. – Azonban Uram Öcsém a’ tudva való csomót bépecsételve jól általküldhetné Miklós Öcsémnek Semlyénbe, kit megkérek ma
*megkérek <ma¦irt> ma
írt levelemben, hogy azt jutassa kezembe. Cselekedje ezt kedves Uram Öcsém, nagyon, igen nagyon kérem. Éljen szerencsésen, édes barátom!
[kívül]
à Monsieur
Mons François de Kölcsey
à Álmosd