HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Berzsenyi Dánielnek
Széphalom, 1813. október 31.
Széphalom Octób. 31d. 1813.

Kedves barátom,
Verseidet sem olvastam soha szívesbb csudálással ’s örömmel mint újabb munkádnak első lapjait, mellyekkel engem utolsó kedves leveled megajándékoza; ’s meg nem tudom magamnak mondani, mit csudáljak inkább benne, a’ gondolatot e, hogy illy dolgokat nyomozgatsz és írsz, – a’ Valót e, mellyet olly szerencsésen eltaláltál, jó könyveket választván vezérűl – az igaz és józan-ítéletet e, mellyet a’ dolgok felől ejtesz – vagy azt a’ férjfias, velős, szép előadást és magyarságot, melly minden rendeidből szóll. A’ munka olly formán készűl, hogy nem fog sajtó alá eljuthatni, de olly becses lesz hogy igen sok kezek nem fogják restelleni leírását. E’ szerént szorúlj mellyemre, kedves barátom, hadd csókoljalak-öszve ezen szolgálatért, mellyet vele az emberiségnek nyújtasz. – Kérlek, küldözzd-meg nekem a’ munka’ folytatását.
Levelednek érkezése előtt már tudtam hogy tégedet a’ ti Telekitek látni akara és látott is. Becsűlöm benne hogy látni akart; de elszomorodom annak elgondolásán hogy Teleki annak a’ V[árme]gyének gyöngyét, mellynek kormányzására állítatott, nem maga ismerte-ki, hanem Markus Itélő-Mester által tétetett reá figyelmessé; ’s nő csúdálkozásom ha azt jutatom[!] emlékezetembe, hogy az ő beiktatásakor Prónay tégedet megtisztele, ’s hogy te mind Prónayt mind őtet eggy eggy Ódáddal vitted oda a’ hová magokban nem mehetnek. Rettenetes teremtések a’ mi Nagyjaink; nem akarnák ismerni azokat a’ kik nagyobbak mint ők. ’S ez a’ te Telekid a’ maga úgy nevezett Esdeklésében, melly által Tudósnak is akara tartattatni, ’s a’ dolgot felette nagyon elhibítá, azt a’ gyalázatos vallást teszi maga felől, hogy ő nem ismeri az Irókat, ’s kénytelen vala más által eresztetni bennünket esztrengára. Ne hidd hogy ezt megbántott kevélységből írom; hiszen rólam igen is sok jót mond, ’s mindenütt pengeti nevemet. – És osztán ez a’ Teleki fog Bocskayast írni! – Szerencsénkre bizonyosan semmi sem lesz a’ készűletből. – Ha ő tudná, mit kellene neki tenni, Literaturánkat nem tollával hanem csak pénzével segítené.
Helmeczinek leveléből tudom, hogy az Erdélyiek a’ te verseidet nagyon tisztelik, csudálják. Ugyan ezt írhatom Magyar-Országnak azon részéről is, mellyben lakom. Patak nem ismér hozzád fogható Magyar Lantost. Csak itt ott akad eggy fő, a’ ki melletted a’ Dayka’ szépségeit is érzi. – De hogy ezen stróphádat:

Győztem! lerázták czombjaim a’ fövenyt etc.

a’ Játékszín’ kárpítjára íratják – azt eggy felette elmétlen cselekedetnek nézem. Mert mit mondanak ha valaki kérdendi: Ki győzött? kinek czombjai? ki vívta-ki nevét?*
vívta-ki <melly> nevét
– Berzsenyi e? De hogyan jő Berzsenyi a’ Játékszín’ kárpitjára; hiszen ő nem theatr[umi] Író? – Vagy a’ Magyar Nyelv és Nemzet? – Eggy valóban Abdérai gondolat.
Én e’ holnapban csak eggy hajszálon múlt hogy Özvegyen nem maradtam. Feleségem Oct. 2dikán rothasztó epe hidegbe esett. Képzeled rettegéseimet. Hygiéja őtet nekem vissza adta, ’s gyermekeim árván nem maradtak.
Lajos Rhédey Gróf, Császári Királyi, Fels. Urának neve napját magára nézve az által tevé nevezetessé, hogy életének 54dik eszt[en]d[e]jében magához esketteté Báji Patay Sámuel Urnak 16 eszt[en]dős Susi nevű Kisasszonyát, még pedig nem a’ Patay házánál Abaujban, sem nem valamelly ismerősénél, atyjafiánál, hanem Debreczenben, a’ vásár’ alkalmával. A’ Superintendens esketé-öszve, ’s ezen functiójáért tizenkét aranyat kapott*
aranyat <ad> kapott
Gróf és Administrátor Úrtól. Azt az embert, a’ ki egész életét úgy tölté mint Catilina, és a’ ki a’ maga dölyfének mindent feláldoza, a’ ki torkig úszott az asszonyokban, Nemesis azon tagja*
azon <része a> tagja
által bünteté-meg, a’ mellyel olly sokat vétkezett, és a’ maga határtalan gőgjében, mert az Ipa 20 esztendővel ifjabb mint ő, és eggy felette üres agy. Élj szerencsésen, igen kedves barátom.