Kedves Grófom,
*[A megszólítás felett azonosítatlan kéztől: „1813. aug. 22. g. Ráday Pálhoz.”]
Professor Rumi barátom nem győz eléggé dicsekedni azon kegyességeiddel, mellyeket eránta bizonyítani méltóztattál. Ámbár ezen jóságodat egyedűl lelked’ szépségének és nagyságának tulajdoníthatnám, és azon hajlandóságnak mellyet igazán nagy Nagy-atyádtól ’s Ipadtól örökség gyanánt kaptál, hogy a’ kik a’ jobb fejek közzé tartoznak ’s tudományaik által a’ Hazára díszt és hasznot vonnak, te is szereted: olly hiú vagyok, hogy a’ Rumi’ kegyes elfogadtatását eggy részben annak tulajdonítom, hogy ő Hozzád általam vala be ajánlva. Hadd mondjam tehát, kedves barátom, hogy a’ mit vele mind Te mind a’ szép és jó Grófné tevétek, azt én erántam mutatott kegyességűl veszem, ’s kérlek, hogy alázatos köszönetemet elfogadni méltóztassatok. Péczelt Rumi nem felejtheti, ’s társaságotokban nem lelt kevesebb gyönyört mint kincseidben, mellyeknek forgatásokra nekie szabadságot engedél. Beszélli mint múlatott körűltted, az ebédnél ’s vacsoránál, ’s a’ Clavíer mellett; beszélli hogy Grófnéd még is szép és bájos, mint volt. Ne vond-meg Rumitól, ha házadnál ismét megjelenend, kegyességeidet, ’s fogadd ismét úgy is mint igen munkás Tudóst, úgy is mint igen szeretett barátomat. – Kár hogy ez a tűz-ember iskolák’ tanítására fordíttatik, vagy inkább hogy tanítani kénytelen, hogy élhessen. Ha én gazdag volnék, lakást ’s asztalt ’s valami kevés pénzt adnék neki, ’s bezárnám könyveim közzé, hogy dolgozzon ’s nyomtattasson. Alig ismerek embert a’ ki több jót tehetne; mert feje is jó ugyan, de bizony a’ szíve is, ’s a’ jót ’s a’ Nemzetet és Hazát (noha Lutheránus magyar) igazán szereti. Parentheziszemért ne neheztelj; nincs énbennem Vallásbeli gyűlölség ’s bolondság; az affélén régen túl vagyok. De annyi igaz, hogy a’ Lutheránus Magyar ritkán szokott buzgó Magyar lenni; ők a’ németek felé sántítanak. Példa reá az általam forrón szeretett ’s tisztelt Berzeviczy Gergely, a’ ki a’ hazaszeretetet neveti, ’s Cosmopolíta akar csak lenni – melly tudod mit ér.
Bátorkodom azt a’ kérést tenni Hozzád, hogy az ide zárt levelet általadatni méltóztassál. Azért nem írtam egyenesen oda, mert félek, hogy levelem sokáig fogott volna heverni postán; és azért is, hogy a’ történetet Te is tudd. Ajánlom néked és a’ Mélt. Grófnénak kegyességtekbe az új menyecskét, az urát, magamat és az enyéimeket, ’s maradok örökös hív tisztelettel
Széphalom, Aug. 22d.
1813.
alázatos szolgád
Kazinczy Ferencz