Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Épen ma eggy holnapja, hogy az Anyámnak Novemb. 14d. itt történt halála miatt itten múlatok. Azzal hízelkedtem magamnak, hogy végre meglátom azt a’ kedves barátomat, kit rég olta annyira szeretek mint Szemerét, ’s búsan értettem-meg Medicus Jeanette Kisasszonytól, hogy Uram Öcsém Csekén telel. Veszteségemet teljes mértékében érzem. Kedves volt volna nékem, kivált az elsőbb hetekben, midőn szívem még elevenebben érzette az Anyámtól elválást, ’s a’ fájdalomhoz még hozzá nem valék szokva, a’ barátság’ karjai köztt lelni enyhületet. – Januáriusban ismét itt leszünk Péchy Imre, Domokos Lőrincz és Izsák Sámuel V[ice]. Ispán Urnak, mint Arbitereinknek, elikbe tenni bajainkat. Lelje módját Uram Öcsém, hogy V[ice]. Ispán Ur akkor magával hozza; erre nem kértem a’ ma oda is írt levelemben, de Uram Öcsémet ajánlottam az ő boldogításába. A’ feleségem testvére a’ Szathmár Vármegyei Fő Ispán leányát tartja házasságban, ’s így én Uram Öcsémnek szolgálhatok, ha hívatalt viselni kedve van. Parancsoljon, ’s lássa, ha magamat örömmel vetem e közbe.

Én Octóberben két hetet töltöttem Bécsben, ’s vissza jövőben Pesten lelém Vitkovicsot és Virágot ’s Prof. Fejért ’s Kulcsárt és Sztrokait ’s Sztrokainét. Horvát és Szemere nem voltak ott. Horvát végre végre Széchényi által is a’ Regnicolaris Bibliotheca Custosává neveztetett-ki, mert a’ jus denominandi övé. Megnyervén ezt Horvát Sept. 21dikén magához esketteté Fejér által (mert Virág épen beteg volt) hét esztendő olta szeretett Therézét. Ez mind az a’ mit írhatok barátink felől, és az, hogy a’ φοβερώτατως még sem felesége Vitkovicsnak, azért egyedül, mert a’ Rácz Vallás törvényei meg nem engedik, hogy a’ háromszor özvegyen maradt asszony negyedszer is copuláltassék – és az, hogy midőn Horvát Ürményinek jelentette házassági szándékát, ez neki e’ szókat mondá: [„]Térdelj-le; nincsen atyád; vedd e’ lépésedhez az én áldásomat.” –

Daykámnak versei eddig nyomtattatnak, úgy hiszem. Ezekkel eggy boríték alatt fognak árúltatni az én Poétai Berkem-nek darabjai. De ez az Appendix eggy új Appendixet kap. Horvát Augustusban eggy tíz lapnyi munkát ada-ki illy czím alatt: Hat Sonet. – Kazinczytól és Szemerétől. Kiadta Horvát István. – Én ezt Dayka mellé akarnám tenni megtoldva a’ Kölcsey darabjaival, mellyre nézve kérem Uram Öcsémet, dolgozza újra a’ mit a’ Publicumba kiadni akar, és küldje meg nekem Széphalomra minél elébb. Ne rettegjen miattok; sume superbiam quaesitam meritis, ’s engedje nekem azt az örömet, hogy két kedves barátimmal eggyütt jelenhessek-meg. – A’ Horvát kiadásában első helytt áll a’: Milliók között sincs eggy etc. etc. Ezt követi a’ Szemeréé: Az Emlékezet. – A’ harmadik: Az ő képe. – A’ negyedik A’ boldog Pár. – Az ötödik: Cserei Miklóshoz. – A’ hatodik: Himfy. – Enyém tehát a’ N^o 1, 3, 5. – a’ Szemeréé 2, 4, 6. Az enyéimeket ismeri Uram Öcsém; a’ Szemeréé imhol van:

Lehet e^* remény a’ tudva levő Debreczeni dologhoz?^*