Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Aug. 15dikén írt leveledet Sept. 26dikán vettem. Tolladnak kelle megtévednie, midőn (a’ mint ugyan hiszem,) Septembernek 15dikén azt a’ napot írta, melly annak a’ nagy embernek ada béjövetelt erre a’ mi világunkra, a’ ki eddig az újabb Xerxes’ városaiban énekelteti a’ siralmas Hoszpodi pomilujokat. Mert hogyan higyjem, hogy a’ Posta Mikláról eddig másfél holnapig késhetett?

Képednek nyomtatványát még sem láttam. Helmeczi Postán akará azt nekem megküldeni, ’s Szemere kivette kezéből, azt hivén, hogy ő fogja meghozhatni nekem; ’s meggátoltatván útja, nem érte-fel, hogy azt nekem illő volt volna megküldenie. Helmeczi Pestről eltávozott, és így azt magától Szemerétől kelle kérnem. Úgy hiszem, első postával venni fogom. – Schorn és Manzador Festőknek nem hallottam híreket: de a’ szerént a’ mit felőlök írsz, tőlök jót várni lehet. Hogy Blaschke rólam emlékezett, annak örűlök. A’ Németek ritkán tartják-meg a’ Magyarnak nevét, mert durva nyelvek alkalmatlan a’ mi hangjainkat kiejteni. Blaschke mikor akar, jól fizetik, és elébe jó rajzolatot tesznek, úgy dolgozik, a’ hogy’ az én ízlésem szerént nem Bécsben eggy is – ’s a’ mi megköveztetést érdemlő szó, maga John sem – mert vésőjének bizonyos Gratziája van, melly külömböző és alsóbb nemü ugyan a’ Johnénál, de a’ maga nemében utólérhetetlen. – Képzelni sem tudom a’ mit a’ czifra dolmány ’s philosophus köpenyeg által jelentesz; de hidd-el, hogy az idea előttem annyira nem nevetséges, hogy inkább optimo jure tulajdon enyém nékem is. Előttem a’ lepel Cosmopolitát, a’ magyar mente a’ franczia ízlésű lajblival ’s zsabóval ’s craváttal a’ nem-vad patriótát jelenti. Érted hová czélzok. John által metszett, Kininger által rajzolt képemre.

Helmeczi téged Novemberig meglátogatni készül. Ha nálad lesz, csókold-meg az én nevemben. Ez a’ fiatal barátunk mind kettőnk eránt különös hűséggel viseltetik, Verseidnek és a’ Daykáéinak megjelenhetések eránt tetemes szolgálatokot tett, tiszta a’ feje ’s a’ szíve, ’s a’ mi megbecsűlhetetlen, szorgalmas levelező, ’s a’ válasz után varással nem öldökli az embert. Háladatlan volnál eránta, ha dolgaidban nem vele hanem Tatayval leveleznél, a’ ki Helmeczinek szoros és szíves barátja, de tégedet Helmeczinél inkább nem szerethet, és a’ ki, el lévén zárva a’ Papi-nevelőbe, nem járhat-el olly szabadon dolgaidban mint Helmeczi. De Te ne hidd, hogy én Tégedet Tataytól egészen elvonni akarjalak. Te nem szeretheted inkább Tatayt mint én. Csak arra czélzok, hogy Helmeczi is érezze szeretetedet, bízodalmadat.

Trattner Novembernek vége felé nyomtattatni fogja Daykámnak Verseit. Azután a’ Kiséit fogja, ’s ezt néki már megígérte. Melly igen óhajtanám, kedves barátom, hogy a’ Te Verseid is ugyan ott és ugyan azon formátumban nyomtattatnának! Trattnernek annyi sajtója van, hogy ha egyéb munkákat nem vállalt, a’ Dayka és Kis verseivel eggyütt is nyomtathatja a’ Tieidet. – A’ Bécsi út, a’ képek festetése, a’ rézbe metszés neked már is sok költséget szerzettek. Minekutána nálad is épen úgy érezteti magát a’ pénz szűke, a’ mint leveledből látom, mint nálunk, úgy hiszem, hogy Te örülni fogsz, ha a’ munka a’^* Te segéded nélkül fog nyomtattatni. Kínáld-meg a’ munka kiadásával Trattnert; ő ingyen kiadja, sőt neked mintegy harmincz ex[em]pl[ár]t ingyen ád; nekem önnként ennyit ígére Daykából, ’s én ezeket ajándékképen fogom elosztogatni leginkább azok köztt, a’ kik könyvet bírni szeretnek, de értte pénzt adni nem szeretnek. – Ne feledd az ajánláskor megírni Trattnernek, hogy előfizetőji már készen vannak; és ha magad néki írni átallanál, bízzad a’ dolgot Helmeczire, ki Trattnernél és a’ fijánál mindennapi barát.

Gróf Bethlen Adámné felől neked egyebet mondani nem tudok mint azt, hogy Özvegy, hogy felette érzékeny és jó Asszonyság, ’s hogy testvére annak a’ Gróf Gyulay Ferencznek, kinek árván hagyott gyermekeit az én kedves Döbrenteym neveli. Bethlennének fija Ádám most ment-fel Bécsbe, hogy onnan Német, Angol, Franczia és Olasz Országba útazzék, ’s ezzel az Ádámmal eggyütt neveltetett a’ Bethlenné testvérének, az én 1785ben imádott Kassai Kedvesemtől Kácsándy Süsietől született leánya Lolotte (Carolina), ki az elmúlt télen nékem azt az angyali-gyermekes kérést tette, hogy lehessen fogadott leányom. Elfogadám örömmel, kevélykedve, de úgy, hogy engem atyjának, a’ feleségemet anyjának nézze. Erre a’ Döbrentei tanítványa Lajos írt nekem, ’s ugyan ezt a’ kérést tette magára nézve. Minthogy az én szerelmem Gyulayné eránt az most is a’ mi 1785ben volt, ’s Lajos a’ Döbrentei állítása szerént Erdélynek második kis Wesselényije, Lajost fiamnak, Fannyt pedig és Constancet Lajossal[!] eggyütt leányaimnak fogadom, és így fogadott gyermekeim az én Susymnak mind a’^* négy gyermekei.

Edes barátom, úgy készűl plánumunk, hogy én öt nap múlva Vay Ábrissal (a’ Septemvir fijával ’s Kazinczy Péter Onkelem Vejével) eggy szekeren megyek Bécsbe, de szüretünkre, melly ezen holnap vége felé lesz, itthon leszek. Igy Miklát és Sopronyt meg nem láthatom, de hidd-el, hogy sajnálom, hogy meg nem láthatom. Hogy Bécsben a’ Festés és Faragás helyei (tudnillik[!] Belveder, Academia, Eszterházy Galleriája ’s Miller Gyűjteménye ’s a’ Mívészek szobáji) a’ theatrum és a’ kertek lesznek azok a’ helyek, a’ mellyekben élni fogok, tudhatod. De megnézem még is a’ legrégibb Magyar M[anu]s[scriptumo]s Bibliát a’ Csász[ári] B[iblio]thecában. – Élj szerencsésen. Tiszteletemet, szíves tiszteletemet feleségednek, ’s gyermekeidet csókolom.

Tudod e hogy Horvát nékem és Szemerének három három Sonetteinket Augustusban kiadá? Az enyéimeket ismered, de nem a’ Szemerééit. Ezek olly szépek, hogy még barátomtól^* is irígylem.