Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Egyedűl Medicus Jeanette Kisasszonynak levelkéjéből tudom, hogy kedves Uram Öcsém Almosdon van, mert ez a’ Kölcsey’ nevében kér tőlem ismét könyvet, mint a’ Jezus Kristuséban mi áldást az Atyától. Hogy megmutassam, hogy az illy intermediatio nem lehet sikeretlen, imhol küldök négy igen nevezetes munkát. Schillert és a’ mi Schillert illeti azért, mert valaki németül ért és olvas, ezt admirálja. Admirálom én is, de tudom hogy a’ Gratzia mennyivel több a’ giganteszk^* nagyságnál, az az Gőthe Schillernél. Megvallom Uram Öcsémnek, nem örömest adok-ki könyvet, 1.) mert soká kin tartják, 2.) mert leveleit béhajtogatják, elszennyezik, eltépik, elnyűvik. – Légyen rajta Uram Öcsém, hogy ezek itt sokáig oda ne tartóztassanak,^* tovább ne adassanak, el ne mocskoltasssanak.

Hogy Dayka Pesten nyomtattatni fog, tudja Uram Öcsém a’ Praenumeratio eránt tett jelentésből, mellyet Trattner a’ Kultsár ’s talán a’ Decsy’^* levelei mellé is tétetett. De azt talán nem tudja, hogy Horvát István eggy félárkusnyi munkát nyomtattata Augustus 24dben Trattnernél illy czím alatt: Hat Sonett. Kazinczytól és Szemerétől. Kiadta Horvát István. A’ Szemeréé valóban gyönyörű mív. Én csak eggy explt kaptam, azt is Postán, ’s mihelytt vettem a’ Schwarzenberg seregéhez küldöttem, hol eggy illyeket szerető barátom fáradtáig vagdalta Augustus közepén a’ Hoszpodi pomilujt éneklőket. Talán a’ Debreceni vásárkor árúlni fogják, ’s így látni fogja Uram Öcsém. Kivált az EMLEKEZET igen szép. – De ki talál abban ’s az ollyanban nálunk gyönyörűséget?

Lesz e valami a’ mi dolgunkból édes Uram Öcsém? Kérem, tégye-meg a’ mit tehet.

Uram Öcsém tudja hogy én az Ujhelyi Postáról veszem leveleimet ’s Széphalmon lakom: én nem tudom, hogy Uram Öcsém Almosdon lakik. Tudassa azt velem ’s írjon. Tudja Uram Öcsém, hogy levelei énnékem igen igen kedves vendégeim.