Mikla, Aug. 15dik. 1812.
Tisztelt Férjfiú!
Hogy Sárközyvel szóllhassak ’s leveledre tellyes választ adhassak, Megyénknek mastani gyüléséig késtem. Azonban csalódtam, mert takarúlásom a’ gyülésnapra esvén házamnal kelle maradnom. Engedelmet kérek tehát feleletem késedelméért és csonkaságaért.
A’ metszett kép, ugy vélem, alkalmasínt van találva, mert mutatván azt gyermekeimnek és egyebeknek, mind meg ismertek benne, pedig a’ dolmánt egészen befedém, hogy el ne arulna. Két festővel vetetém képemet, hogy a’ kettő közűl a’ jobbat valaszthassam. Schornt Blaschke javallá, Manzadort mások. Ennek 30 fl. annak 25 fl. VCz. fizettem. Schorn Selmeczi fi és jeles ifju ember, ki nékem néhány attestatumokat mutatott, mellyek szerínt az Academiától több ízben is festői pállyabért nyert. Blaschket Te dicséréd nékem és egyéberánt is tudva volt előttem elsősége. Dicsekedett hogy Téged ismér ’s igen tisztelt általam. A’ metszés 100 fl. VCz. minden nyomtatás nélkűl. A’ kép miniatűr ’s ugy vélem jobb mint a’ Pesti, én legalább szeretem csak azért is minthogy egy martialis óda néz ki belőle ’s kérlek Te se ijedj-meg a’ borzas bajszú Magyartól, se a’ czifra dolmánt és philosophusi köpönyeget igen sokáig ne kaczagd, mert tudod hogy én magyar vagyok egész a’ gyengeségig ’s tudod az illy contrastoktól melly nehéz szabadúlni.
Mastanában kapám azon tudósítást Erdélyből, hogy Gróf Bethlen Ádámné annyira megszerette Melancholiámat, hogy azt eggy igen szép kertjének
*szép <kertjében> kertjének
grottájában kőre metszeti. Melly szépen tudnak az Asszonyok koszorúzni! melly édes az ő kezeikből minden! ’s ím ezen szép koszorúmat is Néked köszönhetem! Ha ismered ezen Grófnét kérlek characterizáld le nekem.
Utólsó leveledből értvén hogy az én Pesti Barátimnak még nincs elegendő pénzek a’ nyomtatásra, írtam Tataynak ’s kértem hogy adja tudtomra, hogy még mennyire vagyon szükségek, hogy azt nékik minél előbb megküldhessem; de mind eddig választ tőle nem kaptam ’s következésképpen ugy gondolom már nincs többre szükségek. Valóban én igen sokkal tartozom ezen jószívű ifjaknak ’s örömest mennék hozzájok, hogy szívességeket megköszönném, ha mastani pénzetlenségem és gazdaságbeli bajaim nem akadályoznának. Mert a’ pénznek szüksége mast minálunk olly nagy, hogy csaknem minden adás es vevés egészen megszünt, ugy hogy nem fele árán, de semmiképpen sem adhatjuk el productuminkat. A’ legnagyobb kereskedők oda vagynak, és a’ kereskedés cseréből áll. Boromat eladhattam volna hatvan forinton ’s mast hat ’s hét garason kell vesztegetnem a’ korcsmán. Ne gondolj tehát engem gorombának, hogy azon barátim eránt való kötelességemnek tellyesítését halasztom.
Gróf Teleky igen szép humanitást mutat Megyénkben, többnyire már minden főbb urainkat meglátogatta, Sárközynél is volt ebéden ’s midőn másodszor hozzánk jött eggy szegény és ifjú Vicebiróhoz szállott. Örülök ennek ’s reménylem hogy az ódamért nem kell elpírúlnom.
Holnap megindulok Vasba, hogy stoicus Atyámat lássam és ragadozó sogoraimat a’ rókalyukból kifüstöljem és gyermekeim successióját körmeikből a’ mint lehet ki mentsem. Senecát viszem velem és az én csacska Leányomat, hogy az harczolni, ez pedig mosolyogni tanítson; mert a’ ki mosolyogva tud harczolni, az a’ Jupiternek minden sogorait is le kaczaghatja. – Élj szerencsésen Kedveseiddel eggyütt! Grófnéd’ kezeit igen alázatosan csókolom.