Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Edes Uram Bátyámnak Martius’ 7d. hozám írt becses levelére régen kellett volna felelnem, mivel annak utólsó szavai, olly dolgot foglalnak magokban, melly eránt Uram Bátyám nem hideg. Hallgatásomnak okait nem hordom-elő, mert azok más előtt nem látszanak olly fontosoknak, mint előttem, ’s fájlalom, hogy ezen levél, melly olly későre megyen, nem viheti azon óhajtott hírt, hogy a’ szép remény valóságra jött.

A’ dolog így történt. Tót Mihály Úr, mostani Bibliothecarius ’s szeretett barátom, mihelyt kérésemet az Agendárius eránt elébe terjesztettem, kezembe adta azt segittetvén a’ történet által; nem csak, hanem Uram Bátyám’^* ezen tárgyban írt első levele után sok segedelmet nyújtott a’ leíráshoz. Íratott!, de kevés napok után az Uram Bátyámtol küldött Typarionnak be kellett tetetnie, ’s a’ zár, melly azt a’ követő levéllel együtt elborítá, megfosztott minket az ohajtottnak látásátol. Azonban említett barátom szent fogadást tett előttem, és tészen Uram Bátyámnak, hogy ismét alkalmatosságot szerez, és az egészet, mellynek még csak kicsiny részét bírjuk, kezeinkbe nyújtja. En néki, kérése szerént megszeghetetlen hallgatást ígértem kettőnk’ részéröl, tudván mennyit fogna a’ felfedezett titok néki ártani, ’s mint bánjunk az Apographonnal is, hogy ő megkíméltessék, arról fogúnk tanácskozni, ha fogadása teljesittetik. Ő ezt el nem fogja múlatni, zálogképen lévén^* ezen levelem Uram Bátyámnál, ’s ingereltetvén az által, hogy azon férjfiúnak szolgáljon, kitöl ismertetni, nem utolsó dicsőség.

Semmim sincs a’ mit közölhetnék, ’s folytatom az Agendariusrol. Ezen Codex, melly hat külömböző^* Codexek’ hulladékaikbol köttetett-öszve, minekutána a’ barátoktol eltévedtt, a’ XVIId. százban sok emberé vala, mint ezt a’ bene lévő írogatások bizonyítják, mellyek rész szerént a’ Codexet, mint Isteni félelmet gerjesztő Írást dícsérik, rész szerént Ali Basa’ pusztításirol, a’ bírtokos’ házassága’ évéröl stbb. szollanak. Az utólsó birtokos Keresztúri Sámuel Debreczeni Deák lévén 1753ban a’ Bibliothecának ajándékozta. Ezen embernek fija még él, és Nánáson tanít.

Legelső ki ezen Codexröl írt, Sinai volt. Kezétöl a’ Könyv tábláján ez olvastatik. „Pretiosum vetustatis monumentum, quod nobis vel Regiae Bibliothecae invideant. Continet hoc, et cognoscendum dat, et Statum Doctrinae Ecclesiae Romanae, ineunte, ut videtur Saec. XV. in Hungaria, et habitum ac formam sermonis Hungarici, qualis ante reformationem in usu fuit. Non huic simile monumentum viderunt vel Albertus Molnar, vel Mathias Belius, at quanti in Historia et Literatura Hungarica viri! Hoc scriptum fuit ab aliquo ex concionatoribus Hungaris, ordinis ut vocant S. Francisci, quia saepius utitur formula: Szent Ferencz Atyánk. Donavit hoc collegio Ref. Debreciniensi, Civis eiusdem egregius D[omine]. Samuel Kereszturi Csengeriensis. Anno 1753. sub Bibliothecario Nic[olao]. Sinai.” Erre megjegyezhetjük.

1., hogy Sinai nem 1753ban írta ezt, hanem minekutána Debreczeni Professorrá lett, mellyet onan^* is gyaníthatni, mivel ezen mostani tábla 1759dik évböl való. Még e’ tájban a’ könyv nem tartatott zár alatt, mert a’ Thecának jegyei, mellyben állott, a’ hátulsó táblán^* jól látszanak. Most az úgynevezett Armarium’ seriesén a’ XXVd. szám alatt van feljegyzve, így: egy XVd. századbeli Magyar^* MS.

2., A’ XVd. százra való vitel, csak az első Fragmentumra tartozik, mert a többiek későbben írattak.

3., A’ Franciscanusokra való vitele ezen írásoknak, az elsőre, melly legnagyobb, nem tartozik, mert azon 114 foliusokon, a’ Szent Ferencz Atyánk, egyszer sem fordúl-elő.

Második ki ezen Codexröl írt Weszprémi vala. l. Biograph. Medic. T. III. p. 192–197. Az ő szavaira kettőt jegyzek meg.

1., Az első Fragmentum, melly Sz[ent]. Andrással kezdődik nem litteris Gothicis van írva, mint ő pag. 192. állítja. A’ közönséges kerek betűktöl nem távozik el az látszató képen, kivévén az illyeket etc. Litteris Gothicis a’ második Fragmentum íratott, és a’ harmadiknak vége is ollyakra látszik hajlani.

2., Weszprémi a’ második Fragmentumot az elsővel egy korúnak mondja, erröl másképen beszéll Cornides, kinek levele következik.

1787. April.’ 5d. írt Cornides egy levelet Sinaihoz. Ez, úgy hiszem Anecdoton, ’s ide tartozó sorait méltó leírnom. „Homilia Hungarica de S. Thoma Apostolo e Codice Bibliothecae Vestrae exscripta, mihi pretiosi Cimelii loco est, idque eo magis &c. – – – –. Codicem illum Vestrum studiose diligenterque examinaveram olim. Comperi autem sextuplicis scripturae fragmenta eo contineri, quorum primum foliis 114; secundum foliis 48; tertium foliis 82; quartum foliis 34; quintum foliis 33; sextum foliis 4” (ezek két két columnában vagynak írva t.i. az utolsó 4. fol.) „absolvitur. Fragmentorum istorum ut scriptura et orthographia diversa est, ita aetas quoque diversa mihi videtur. Ac primum quidem Fragmentum dubium vix est, quin ad Saeculi XIV. exitum pertineat. Sunt mihi eam in rem complura argumenta, quae tamen nunc proferre nec vacat, nec est necessum. Secundum Fragmentum pinguioribus, crassiusculis, ac quadratis fere litteris exaratum, est aetatis iam aliquantum recentioris. Differt etiam illius orthographia a scribendi ratione in primo illo fragmento observata. Sic, verbi gratia, Fragmentum primum in fine vocum constanter frequentat litteram K, ubi nempe requiritur; contra vero in secundo pro K finali ubique usurpatur C. Porro fragmentum primum sonum Hungarici ts vel cs hac figura exprimit semper L, secundum vero cum puncto inserto, hoc modo L^.. Fragmentum primum perpetuo habet masodzer, harmadzer, et id quidem etymologiae convenienter: valet enim zer tantundem ac szer ordo. In secundo vero iam more hodierno effertur masodzor, harmadzor. Taceo huius generis complura alia. Omnium recentissimum, meo quidem iudicio, est fragmentum quartum, Vitam S. Catharinae complexum. Prodit illud scripturam Saeculi XVI. manifeste. Cuius quidem rei indicio est non solum Pelbarthi de Temesvár, qui anno 1504 mortuus est, iniecta in exordio, mentio: sed et littera i constanter puncto notata. Omnem vero, si qua superesset, dubitationem tollerent verba, Fragmenti huius fol. 20. occurrentia, quae ita habent: orzághol vala Maxencius chÿazar, es ez ÿdebe hog’ ez vala yrnak vala Wronk Yesusnak az ew zÿletesenek vtanna harom zaz tyz eztendebe, es ymaran oh aytatos lelek ha megh akarod tudnod hogÿ haÿn eztendeye vagÿon hogÿ zent Katerinat meg ewltek es hog’ martyromsagot zenvedet, rywideden rea feleltetyk hog’ ezer keeth zaz es kelench eztendeÿe vagÿon hog’ ewtet megh ewlteek. – Jam si ad 310 addas 1209, prodit annus 1519. quo Homilia, haec pro concione dicta fuit, serius postea in volumen collecta. Conscriptas fuisse has Homilias a Monachis Franciscanis, non obscure colligas ex his loquendi formulis: Szent Ferencz Atyánk, Pelbarth Atyánk, aliisque.

Ezen helyet Cornides Autographonabol írtam-le, mellyet Tót Úrnak köszönök. A’ Catharina’ legendája’ korárol való beszéd köz Weszprémivel. Biogr. T. III. p. 196. A’ két Író által kiírt ugyan azon helyben sok a’ Varians lectio, mellyeket egybe fog Uram Bátyám vethetni a’ Codex diplomatiai párjával, mellyhez nagy reménységem vagyon.

A’ MScta Cornidesiano-Telekiana nem ismeretlenek a’ Magyar Tudósok előtt, ’s igaz-e az, hogy azok között senki sem találta-meg a’ sz[ent]. Tamásról való praedicatiót? Ezen praedicatio a’ többek’ sorában hatodik, ’s miért épen a’ hatodikat leíratni? Ha nem írták-e-le már ezelőtt az elsőket, ’s az utólsókat későbben? Azonban ennek semmi nyomát nem látom. A’ Sinai’ Bibliothecájának seriesén, Miscellanea Hungarica czím alatt van egy csomó bekötött kézírat, ha nem csalatkozom IV Darab. fol. Gyanítni lehet, hogy itten is leszen a’ mi Codexünkböl valami leírva. Sinai olly gondoson gyűjtött, ’s nála a’ Debreczeni Bibliothecának kétség kívül sok ritkasági maradtak! Talán azok közt leíratott azon 1413beli Kazayanum Testamentum is, mellyet említ Weszprémi T. III. p. 198. Jó volna tudni hova lett a’ Patikarius Kazay’ leveles tárja. Némelly Statuácskák, és egy pecsétes tölgyláda a’ Kazay’ gyűjteményéböl, a’ Debr[eceni]. Bibl[iotheca]. Armariumában tartattnak. Onan kerűlt a’ Londoni Horatius is mellyet Pine metszett, ’s más egyebek. A’ Tölgyláda így íratott-fel az armarium’ seriesén: Nummismatica Kazayana. Egy bepecsételtt tölgyfa ládában, mellyhez miolta ide tétetett senki sem nyúlt. Ebben, vagy egy más bepecsételt kék ládában, melly az ármariumon kívűl áll, lesznek talán némelly levelek a’ Kazay’ tárábol. – Mind ezek csak gyanítások!

Méltóztassék Uram Bátyám majd válaszolni; nem én értem, olly kevély nem vagyok, hanem az Agendariusért. Erre nézve köszöntse, Édes Uram Bátyám Tót Urat küldendő levelében, hogy ezen valósággal szolgálni kész Ifjú ember hevűlést kapjon, és, a’ mire legnagyobb szükség van, bátorságot. Mert a’ dolog valóban nehéz. Az Armariumra egyenesen a’ Bibliothecae Praefectus visel gondot, ki azt rendesen csak egyszer nyitja-fel életében, t.i. midőn általveszi; belőle sem maga nem veszen, sem másnak nem ád-ki semmit is; Nem, még Professor társainak is. – Ezt hitte volna-e Uram Bátyám? – Igy van! A’ Deák Apologistának szavai jutnak eszembe: