HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Kölcsey Ferenchez
Széphalom, 1812. február 17.
Széphalom Febr. 17d. 1812.

Édes Uram Öcsém, kedves barátom!
Ma vevém az Anyám által a’ Semlyéni Papnál letett becses nyalábot. – Becses Régiség Philologusnak, becses csak Stylistának is. Mint mutatja hogy kell a’ participiummal élni in tempore praeterito: Zent Andras bizonítania vrok Jesust akarattia szerent ezeket zenuedötnek lennie.*
az idézett szövegben a levélkézirat a XVI. századi betűformát és helyesírást próbálja követni (az elküldött másolat alapján); a legfeltűnőbb különbség: az ö betűt egy o-val, alul vesszővel jelzi
Osztán: meg mutata tetemeniel – erössek a’ földiegben, dek [!] korok (kórok, betegek, erőtlenek) a’ mennieÿekre. – Mint óhajtom hallani, hogy Uram Öcsém módot tett az Egész leíratására. Oh érezze Uram Öcsém, melly jót tesz vele a’ Publicumnak, ha mását véteti. Tudom én hogy az kínos munka: de hasznos.
Közlöm itt ez idei dolgozásaimat:

A’ KÖTÉS’ NAPJA.1
Ezek a’ mik itt beszélltetnek, történtek 1804. augustus 24d. – Irtam ma éjjel.*
éjjel. [zárójel n. th. emend.]

Melly boldog óra tűnt-fel életemnek,
Midőn a’ két szép testvér’ karjain
Szökdellve jártam a’ vár2
Nem várnak, hanem egy ruinává vált, de még fenn álló Kastélynak gömbelyes dombján.
ormain,
’S hol a’ pataknál lengenyék teremnek.
Und wo am Hayn Mayblumen sprießen.

Itt, lábainál imádott Kedvesemnek
Elnyúltam a’ part’ bársony hantjain;
Dallott; elfogva alakján ’s hangjain,
Megnyílt az ég szememnek és fülemnek.


Storazzi’3
Storazzi, híres Cantatrice a’ Bécsi Operában 1786ban.
szép ajkán nem lebegének
Mennyeibb hangzások, mint e’ bájos ének,
Mint e’ hajlékony, rezgő, lágy beszéd.

’S még bájosbb hang volt, mellyel, megpirúlva
A’ Hold’ szelíd*
A’ Hold’ <fényénél> szelíd
fényénél, ’s rám simúlva
Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd!

A’ görög Distichon a’ pentameterből általviheti a’ gondolatot a’ Hexameterbe. Ki tudja ezt jobban mint Uram Öcsém? Ezt követni mertem, nem megszorúlásból, mert készen volt úgy az első Distichon hogy a’ pentameteren vége volt a’ gondolatnak, hanem hogy példát adjak rá.

A’ Vándor és a’ hely’ Géniusza.

V. Kit fedez e’ szent sír,*
szent <sz> sír,
név és jel nélkül? Örök díszt
Önte reá Chlórisz, ’s a’ csapodár Zephyrek
Nyájas csókjaikkal nyitogatják gyenge virágit,
’S Sylphek ’s Sylphídák népe seregli körűl.
G. Jel ’s név, oh! Idegen! nem kell e’ sírnek. Ha lelked
Tiszta, ne félj itten késni, de fuss, ha nem az.

Pászthory’ sírja

Zúgd búsan, ’s hullassd e’ sirre virágidat, ákácz,
Dongjatok, o méhek, a’ fa’ virági körül.
És te, Periploca, nyúlj végig buja karral az ágak’
Szent szövevényei köztt, hol Philoméla keserg.
Mert nagy tettei után itt nyugszik Pászthory. Nyugtot
Erdemel, a’ ki soha azt nem*
azt<,> nem
lele, nem kerese.

Biharnak két Nagyja:
Baranyi Gábor és Bossányi Ferencz.*
<Bossányi Ferencz és> Baranyi

Elsápadva tekint, szent Férjfiak, a’ pulya rátok.
Érzi hogy e’ nagyság őtet homályba löki.
Bár! ugymond; nekiek csak erő juta: fény juta nékem.
Ez jóval szebb rész. Látszani nagynak, elég.

Uram Öcsém nem csak a’ görög és Római, hanem a’ német és franczia Literatúrát is ismeri. Hogy azon nemben, a’ mellyben az itt következő darab van írva, az kerestetik, hogy a’ rímek és gondolatok játékosan fonattassanak öszve, ’s hogy az magyar nyelvben épen ollyan nehéz mint a’ franczban könnyű, tudja, ’s e’ szerént ítéli-meg ezt engedelmesen.
Eggy kislelkű Irónkra,
ki kora’ történeteit nem a’ szerént jegyzette-fel mint hitte ’s verseket
is faragcsált a’ historiai munkák mellett.

Poeta vagy ’s Historicus
Mellyík nagyobb? biz én nem értem.
Oh hogyha én exotéricus
’S itt, mint sokakban, scepticus,
Historicus ’s poeticus
Illustritásod’ meg nem sértem,
Kérlek, fejtsd-meg, mellyíkben vagy
(Kettőben az nehéz) valóban nagy.
Silány versed Beszkédi fagy;
Nem hagy sírni, nem hagy nevetni,
De fázni ’s izzadozni hagy.
A’ másik munka hagy nevetni
’S nem sokkal többet mint – nevetni.
Már ért az exotericus
Historizáns*
Histori<Poet>záns
Poeta vagy
’S poetizáns Historicus.

Ne látassa ezt az eggyet Uram Öcsém most még senkivel; hogy annak, a’ kinek szóll, tudtára ne eshessék. Melly igen könnyen megtörténhetnék.*
Ez a vershez fűzütt két mondat később betoldott kiegészítésként a költemény mellett, a bal lapszélen, a főszövegre merőlegesen írva található.
Tegnap küldém Pestre Poetai Berkemnek (ύλη ποιητική) Kézírását, eggy csak 6 ívnyi munkát, hogy Daykának testetlen versei vele vastagítassanak. Daykának kiadását Vitkovics vállalta magára: de a’ drága idők alig ha vele le nem tétetnek a’ szándékról. Ezen esetben kéntelen vagyok neki Nyomtatót keresni. Kis Jánosnak verseit Trattner Pesten a’ maga műhelyében ’s a’ maga költségein adja-ki két Kötetben. Két rezet kíván Trattner, mellyre kész adni költséget. Kis ezt a’ gondot megbecsűlhetetlen barátsága szerént reám bízta; én pedig Trattnernek azt tanácslám, hogy az első Kötet’ elébe Kisnek portraítját, a’ másik elébe pedig Socrateszt rajzoltassa philosophusi palástban, hogy szemeit az általa ifjú korában faragott Cháriszok’ kis statuácskájára függeszti; melly azt jelentené, hogy Kis philosophus Poéta.
Uram Öcsémnek utolsó levelében vett darabjában ez a’ szó fordúl-elő chitóne. Már akkor akarám kérdeni mit tészen ez: de azt hittem hogy kinyomozhatom. Semmire sem mentem, ’s kérem Uram Öcsémet, vezessen útba. Eljen szerencsésen Uram Öcsém, ’s hagyja vennem levelét minél elébb.