1811. augusztus 23-án
Íme a recenzió a Bion és Moschusról Nagy professzor által fordítva. Tizennégy napja nagyon beteg vagyok, s így beteg kedéllyel és meggyengült erőkkel dolgozom, s e recenzió még inkább rászorul majd az Ön segítségére, mint más [írásaim]. Kis Horatiusára nem vállalkoztam még. Azt épp oly jól szeretném recenzeálni, mint ezeket az episztolákat, számomra talán ezek a legkedvesebbek a régi világ valamennyi maradványa közül, amelyek oly garciózusan vannak fordítva, ezt megérdemlik. Amint Wieland jambusi fordítása kedvesebb nekem, mint Voss hű, hexameterekben készült fordítása, úgy Kiss fordításairól is azt tartom, hogy egy magyar nyelvű hexameteres fordítás sem olyan jól olvasható, mint az.
A szörnyű nyár sok betegséget hozott, és e betegek közül sokan vannak olyanok, akik hirtelen haltak meg. Orvosom augusztus 13-án azzal a bizonyossággal hagyta magára még nem egészen négy éves Eugénie-met, hogy nem fogja megérni a következő napot. De Isten megtartotta gyermekemet, aki szerfelett kedves s talán még szép is. Egyszer csak elkezdett tipegni. Én lázban és sárgaságban szenvedtem, bal oldalam megkeményedett, és hátam az aranyér miatt ismét bedagadt. Házamat huszonhárom lélek lakja. Mind-mind átesett a betegségen.
Thalie-t és Emilt augusztus 18-án beoltattam. Mindkét gyermeken sikerült a beavatkozás, már himlőznek. Emilnek nem volt negyven, Eugénie-nek egy sem volt, s olyan nagy és kövér, hogy nagyprépost lehetne. S hogy megy sora, a mi Karlunknak, kedves Barátom, kedves „Komám Uram”? Hogy megy sora feleségének? Teljesen felépült? Legbarátibb üdvözletemet küldöm neki, és csókolja meg Karlt az én nevemben is.
Muß φοβερότατῶς oder φοβερωτατῶς geschrieben werden? φοβερώτατῶς, φοβερὸς A Vitkovicsnak írt episztolában a szót Ó-val és nem ω-nal írom. Most elfog a félelem, hogy tévesen szerepel így. Felütöttem Trendelburg grammatikáját, és még egy másikat is, de nem találok tájékoztatást. Világosítson fel e kérdésről. − Az Annalen júliusi száma nem tartalmaz sok érdekeset, jóllehet a Szemere episztoláinak recenziója kitűnő, s a magyar irodalom fordítása is nagyon jó. Éljen boldogul.
———
Ad paginam priorem signumque O
*[Kétszer áthúzott O.]
Mellékeljük Bion három idilljét, hogy olvasóink észrevehessék, Nagy úr milyen szerencsésen fordította ezeket:
Még mikoron gyermek voltam (ἔθ ὑπνωοντι), jöve Cypria hozzám,
A’ kis-idős Ámort szép kézzel előmbe vezetvén,
A’ ki szemét a’ földre szegezte, nekem pedig így szóllt:
Fogd Erószt, Pásztor. Nekem őt te dalolni tanítsad.
’S elmene. Én osztán pásztordalom’, ostoba lévén,
Mintha tanúlgatná, neki zengve tanítani kezdém:
Pán minemű kürtöt gondolt-ki, (εὑρον πλαγιαλον,
hárántsípot) Minerva mi sípot,
Mercurius lantot, cytherát aʼ kedves (ἁδυς, nyájas) Apollo.
Fel seʼ vevé szómat (?) mikor őtet ezekre tanítám,
Sőt nekem éneklett szeretős-dalt, és lebeszéllte
Mint szeretett Isten ’s ember; mit mível az anyja.
Én valamit mondék Erósznak, ezekre felejtém,
A’ mi szerelmesdit (?) mondott-el, utána tanúltam.
Az észrevételek oly gazdagok, hogy még a nem tanult olvasó is mindent megtalál bennük, ami az értelmezéshez stb. stb. A recenzens óhajtotta volna, hogy nyomtatásban mellékeljék a görög szöveget is. A szentesi nyomda, amelyet csak most hoztak létre, és sok bajjal küzd, még nem rendelkezik olyan számban görög betűkkel, amelyek ehhez szükségesek lennének.
redi ad signum O
*[Kétszer áthúzott O. A latin mondat sötétebb tintával, utólag betoldva.]
A tudós és nagyon szorgalmas férfiú gazdagítsa továbbra is a magyar közönséget klasszikusok fordításaivel, különösen a görög - - - - - -
———
Augusztus 25-én
Ma éjszaka fordítottam le Bion három idilljét. Maradt itt annyi üres hely, hogy megoszthatom azt Önnel, s így tehát leírom.
Szunnyadozám, ’s a’ szent Cytheréa megálla fejemnél,
’S a’ kis Erószt, rózsás ujjakkal fogva, vezérlé
*vezérlé<,>
(A’ ki – oh a’ jámbort! – csak földre tekingete), ’s így mond:
Fogd fiamat, kedves Pásztor, ’s dalaidra tanítgassd.
Ezt mondá, ’s eltűnt. Én, ostoba, dallani kezdém
Énekimet, hogy Pán mint lelte-fel a’ furulyát, és
Pallász a’ sípot, lantját Mercúriusz, a’ szép-
Zengésű cytherát Admétnak pásztora, Phoebusz.
Nem tetszék leczkém, ’s ő kezdte dalolni szerelmeit,
Égiekét és földiekét, ’s lator anyja’ csudájit.
’S a’ mikre én akarám Érószt oktatni, kiestek
Elmémből, de az ő leczkéji elmémbe tapadtak.
———
Kazinczy.