Széphalom, Júl. 21d. 1810.
Kedves barátom, páratlan férjfi!
Tegnap estve vett leveledre azt mondom ismét a’ mit már leveleidről mondottam: annyik azok nékem mint eggy szép dal. Ismerem a’ mi Kisünk leveleinek érdemeket; azok a’ legnagyobb csínnal vagynak mindég írva, még mikor siető kéz önti is soraikat. De illy geniális leveleket mint a’ Tiéid, én senkitől nem vettem és nem veszek. Kibeszéllhetetlen gyönyörűség fog-el olvasások alatt, és, ha azt mondanom nem kevélység, tulajdon képem, tulajdon physionomiám súgárzik vissza belőlök. Jele, hogy lelkeink egyformán érzenek, rokonok.
Írásom mutatja hogy már jobban kezdek lenni. De erőm annyira elfogyott, hogy alig tudok járni. E’ napokban csakugyan bészaladtam volt a’ Sógorommal a’ Pataki exámenre, mellynél fényesbb Gyülekezetet nem képzelhetsz – nem az exámen miatt, hanem hogy a’ Fő Curátorral, Mélt. Septemvir Vay József Úrral bizonyos dolog eránt szólljak. Orvosom eltiltott a’ beszédtől, mert tüdőmben vala ’s van még most is a’ veszély. De ott Prof. Sípos és Kövy, ’s továbbad a’ Debreczeni Prof. Budai akadván előmbe, annyit beszélltem, hogy belé a’ nem beteg de gyenge tüdő is megromolhatott volna. Jónak, erősnek kell lenni tüdőmnek hogy az Orvos parancsolatja megszegésének kárát nem vallám. Tegnap előtt Ujházy Sámuel Barátom Prof. Scheverlayval jöve látogatásomra, tegnap pedig a’ volt Prof. Beregszászy. Ezek köztt ismét fel vala bontva az orvosi tilalom, mert mind ollyanok voltak a’ kikkel szóllhattam. Örűlök hogy nem vagyok rosszabbúl. De idő kivántatik reá, hogy egésségem helyre álljon.
Feleségemnek képe a’ régen megígért Höltyvel ma indúl Pestre. Eggenberger Könyvárosnál fog letétettetni. Vétessd által és vedd barátságom ’s tiszteletem jeléűl. Imhol a’ czédula, melly mellett az által fog adattatni emberednek.
Betegen töltött napjaimban Gesszneremet, az az az ő írásainak fordítását tekintettem végig, hogy a’ hol tollam megsikamlott, a’ munkának igazítást ’s főbb csínt adhassak. Bár csak valaha már ezt láthatnám nyomtatva, mert Idylljein és Első Hajósán lángoló szívvel dolgoztam. Nem hiszem hogy Idylljeit 20szor nem dolgoztam volna újra. – Vitkovics azt írja tegnap érkezett levelében, hogy a’ Dayka verseit végre elkezdették nyomtatni ’s első postával megküldi mutatóúl az első ívet. Barátom, a’ Dayka verseiben Te eggy barátodra, rokonodra fogsz akadni. Dayka néked olly tisztelőd fogott volna lenni mint én, ha olly korán meg nem holt volna. Őtet a’ szerencsétlen házasság és a’ Papokkal való visszálkodás ölte-meg. – Képedet Szemerénk hozza-fel Sept[em]ber elején hozzám; úgy írja Vitkovics.
Kézy elbúcsúzott a’ Pataki exámenben ’s indúl a’ külföldre, hogy ott a’ Math. és Phys. Cathedrára, melly a’ Sípos kilépte által kiürűlt, ’s néki jutott, elkészűlhessen. Izenetedet általadom neki. Igazságod van: verse merő Virgíliusi Cento – és Homérusi. Ő ezt a’ két Poetát csaknem könyv nélkül tudja. Előtem sok helyeit mondotta-el könyv nélkűl a’ Görögnek a’ legirtóztatóbb Kálvinista pronunciatióval, úgy hogy sok szavaira reá sem ismertem. De az épen nem vétek, sőt érdem, hogy a’ Homérusi képekkel ’s Virgiliusi ’s Claudiánusi szókkal ’s phrázisokkal olly szépen tud élni. Irt már ő valamit magyar hexameterekben is, ’s azt én a’ Kultsár leveleiben közre eresztettem. Tetszett az Virágnak is. A’ ki deákúl úgy ír, szépen írhat magyarúl, ha magát eggy kis gyakorlásnak alája veti. De félek, hogy azt Kézy nem fogja.
Hogy az Æthra fija Thézeusz, azt megsugta nékem a’ Fabri Thesaurus Eruditionis Scholasticæ nevű munkája. De még sem értem a’ kő emelését. Plutarchuszt kell reá megolvasnom, ’s fogom mihelytt időt kapok reá. Plutarch meg van könyveim köztt, noha azt a’ 8 kötetből álló ex[em]pl[ar]t melly a’ fogságban volt velem, Munkácson hagytam az oda kerűlendő ’s ott hagyott rabok múlattatására, 70 darab más könyveimmel.
Feleségem tisztel magadat és a’ Te érdemes feleségedet. Ő most van a’ sárgaság legveszedelmesebb grádicsán. Nagyobb lyánykámat elhagyá a’ hideg, szemlátomást épűlt, s negyed nap olta ismét sínlik. Ma dél után valami pattanások ütötték ki rajta magokat. Vaccinálva lévén, a’ himlőtől nem féltem: de rettegek mind az anyja mind a’ gyermek miatt. Ah, illas meæ si partem animæ rapit maturior vis, quid moror altera nec carus æque nec superstes integer! – Élj szerencsésen!! –