HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Kazinczy Ferencnek
Nikla, 1810. április 18.
Mikla, Apr. 18dik.
1810.
Nagy tekíntetű Barátom!
A’ mi a’ Tempelt és felirásokat illeti, idead felette gyönyörű. De ennyi poeták verseinek öszve nyomtatása, semmiképpen sem akar az én csudálatos fejembe férni. Nem látszunk é bérlelt siratóknak? Nem ártunk é magunknak és a’ tárgynak? Nem lenne é illendőbb, ha Te mint Wesselényinek barátja, az ő biográphiáját, baráti ecsettel, hazafiúi szemekkel és philósophusi lélekkel ki adnád? A’ bölcs a’ leg kissebben is fel tudja fedezni a’ szépnek és nagynak vonásait. – A’ biográphia homlokára igen illene ezen versed: Kétled e hogy lelkünk s. t. utánna pedig eggy vagy két poétának darabjait toldalékul lehetne adni, s nem a’ leg szebbeket, hanem a’ leg helyesebbeket. De kövesd tetszésedet. Én mint barátod, leg kissebb érzésemet előtted eltitkolni nem merem.
Ha terhedre nem lenne, igen szeretném, ha azon darabjaimnak hibájit, mellyeket gyüjteményemből ki hagytál, elömbe terjesztenéd, hogy azokat meg igazítanám, vagy ha az lehetséges nem lenne crisisedből tanulnék. Én azokon kívűl is ki vetettem egy nehány dalokat; de azok között, mellyeket Te ki hagytál vagynak némelly darabok, mellyeket ki vetni sajnálok. Meg lehet, hogy ha botlásaimat meg mutatod, más képpen gondolkozom, mert tudod azt, hogy nékem theoriam nincs. – Élj szerencsésen!!
szíves tisztelőd
Berzsenyi Dán[iel] mpr.

WESSELÉNYI HAMVAIHOZ

Le omlom én is szent porodon nemes!
A’ jókkal eggyütt könnyeket áldozok,
S hamvedredet bús Ciprusaggal
Illeti Melpomenem zokogva.

Nem ugy jelentél meg te hazád’ egén,
Mint eggy szökő fény, melly mosolyog ’s ki vész,
’S mint eggy szivárvány tarka párák’
Kölcsönözött ragyogásaikkal:

Te mint az Orcán ’s mint az Olympi láng
Megráztad a’ gőztorlatok’ Alpesit,
’S villám szavad meg szégyeníté
A’ czudarok’ s gonoszok dagályát,

’S a’ jók csudáltak, mint az egész javát
Titkon segítő mennyei tűneményt.
Neved, dicsőült Wesselényi,
Rettenetes vala és imádott!

Ritkán talál itt enyhelyet a’ derék.
A’ Virtus’ utját Szörnyetegek lesik,
’S pállyája kűzdés, ám de végre
Talpa alá szegi a’ Chimérat!

Mint hajdan a’ szép Aethra’ jeles fija,
Fel birtad ifjú karral az éktelen
Márványt, ’s Atyáid’ pallosával
Győzödelem vezetett az égbe.

Tekínts le hozzánk hős eleid közűl!
Lebegj körűlttünk, légy szeretett hazád’
Védlelke, ’s óh add viszsza fényes
Díszeidet maradékaidban!