Széphalom, Martziusb. 1810.
Elfolya kétezer év, és még több, ’s végre megúnta
A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró
Vénusz előtt őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg, Párizs bosszúlja-meg estem’!
Így szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez; ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas
Karral az ellenség’ nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít, valamerre ragadja negéde,
’S láng,
*’S <jaj> láng
füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz,
Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az,
Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám. (Henr. IV. Gall. Rex.)
Új fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont!”
’S ah, a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!
’S ah szalad a’ remegő Spréai szép Amazon!
’S a’ Diadalmas előtt Berlinnek tornyai rengnek,
Mint a’ vén Gotthárd reng vala lábai alatt!
„Paean! ió Paean, nagy férfi! kiálta Cythere;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is.
Pallász néked erőt és bölcsességet adott: én
Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Ime Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze,
Páphószom’ legfőbb dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszeit
E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.
*ajkra <tevém> rakám
Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz, mellyel nem bírna Luíze,
Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíze velem.
Vedd őt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia győzött
Általatok: győzött Cyprisz is általatok!” –
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s föld.
De Angyala’ távoztán Ausztria búnak ered.
(Jupiter intonuit laevum.)