Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Először ma vagyok képes alaposan megválaszolni, drága Barátom, előttem fekvő leveleit. – Sorra veszem elő őket, és pontról pontra haladok. –

Ön érzékeli az óhajok minden megnyilvánulását, a kérések minden rezdülését, még a leghalkabbakat is. Nagyra tudom értékelni ezt az igaz humanitást, szívének és az irántam való barátságának ezt a szép vonását. De engedje meg, hogy szívem tisztességében azt mondjam, hogy soha nem tévedtem arra a gondolatra, hogy nevemmel lássam el a recenzióimat. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy rémület nélkül nézném, ha az ilyenek a nevemmel vagy a jeligémmel válnának ismertté. Az ezekről a cikkekről szóló intéseit őszintén köszönöm. Elfejejtettem, hogy az ilyesmi kellemetlenséget okozhat a beküldőnek, ha ezt külföldön nyomtatják. – Ezúttal egy recenziót küldök Fáy András költeményeiről, egy fiatalembertől, aki két éve lett prokurátor, anélkül, hogy szándéka lett volna, hogy valaha is peres ügyeket vigyen. Soha nem látott engem, és alig ismertem a nevét is, amikor elküldte nekem az egyedüli példányt, amit eddig láttam. Amikor kinyitottam a könyvet, a nevem volt az első szó, amit megpillantottam benne. Már reszkettem, hogy tömjént kell szürcsölnöm, és szinte bosszús lettem, hogy nem értesített e szándékáról: de a dedikáció nem fullasztó tömjén, hanem zöld ág, amit a görög nyújtott egy ismeretlennek baráti közeledésének kifejezésére, és büszke voltam és vagyok a szerencsémre, hogy egy ilyen szeretetreméltó ifjú kedvel engem.

Wallaszky írásából nagyon értékes recenzió lett. El voltam tőle ragadtatva. Hálásan beismerem, hogy sokat tanultam belőle. Úgy érzem a recenzióból, hogy barátom irodalmi történettel fog szolgálni, és ez a remény teszi, hogy a recenzió ennyire elbűvölt. Ön már szolgált néhány dolggal, érdemes Barátom, ami minden bizonnyal biztosítja maradandó dicsőségét és örök hálánkat: de ez a munka még jobban meg fogja alapozni a dicsőségét, Önt még értékesebbé fogja tenni számunka. Nagy mintákat ismer e tárgyban, nagy könnyedséggel és kellemmel bír az előadásmódjában, könnyen dolgozik, ezt mutatják a levelei, amelyeket sosem módosít. Úgy tűnik, hogy e szándékból sok mindent gyűjtött össze szemelvényei gyűjteményében, és sok levelezőpartnere van, akik segíteni tudják e munkában. Bár oly nehéz más kéziratban lévő művét olvasni, mégis arra kérem, hogy tegye meg. Oly sokat nem tudunk, sőt oly sok dolog van, amit lehetetlen tudni egyeseknek, és mondhat a zöldséges kofa is bölcsebbeket olykor. Bizonyosan hiszem, hogy Ön éppoly értékes, klasszikus munkát fog adni e tárgyban, mint amilyet nekünk Schwartner adott a statisztikában.

Sipos professzor úrnak átküldtem írása másolatát, és megkértem arra, hogy Ön kiadhassa. Még nem kaptam választ, mivel a levelet egy átutazó ismerőssel küldtem. Ön is érzi, milyen hálát érdemel Ön tőlünk ezért a nehéz munkáért.

Csatlakozom az észrevételéhez, hogy az operáló orvos csodatévő erejében való szilárd hitre van szükség a magnetizálásához és más efféle tevékenységhez. Így én is azt hiszem, hogy éppen emiatt nem volt Riedele kúrájának semmiféle hatása nálam; és így joggal lehetett mérges a sikertelenség miatt, mivel ennek én voltam az oka. –

Ez arra a napokban érkezett hírre emlékeztet, hogy körlevelekkel kerestetik mindenfelé: megszökött enyhe börtönéből (hogy hol, az nem ismeretes előttem). Az Úr kegyelmezzen a 63 éves aggnak, ha megtalálják. – Azt sem lesz kellemetlen hallania, hogy Batsányi állítólag elhagyta asszonyát azzal az ürüggyel, hogy néhány napra el akar távozni, és Maret-val Párizsba ment. Ezt az asszony mondta Ferenczinek, az ifjú Almásy udvarmesterének, amikor az Batsányit kereste. Batsányi állítólag lefordította Napóleon kiáltványát, és írt egy művet: Hungarus ad Hungaros, amíg az ellenség elfoglalta Bécset. Most persze nem maradt számára más, mint az emigrálás. Maret kereste őt, mihelyst Bécsbe érkezett. Kufsteinban szomszédok voltak.

Legszívélyesebb köszönetem Schlüter és Meissner Sallustjáért. Az előbbi 2 f. 30 = 12. f. 30., az utóbbi 3 f. 30 = 17 f. 30 összesen 30 f! Mekkora összeg! Hová süllyedtünk! De szükségem van ezekre a művekre, és szívesen kifizetem az árukat, méghozzá érmében. Szívemből köszönöm. – A Wiener Zeitungot hagyom.

Ajánlom Báróczy nekrológját. Kézy készítette a kronográfiai számítást. Báróczy 1736-ban, húsvét másnapján született. Ő úgy hitte, hogy ez április 11-e volt. Abban tévedett, hogy a II-t XI-nek olvasta, mert húsvét első napja április 1-je volt, és a születésnapja így 2-a, nem pedig a XI-e.

Báróczy Sándor, született Ispánlakán, Fejér vármegyében Erdélyben. Az enyedi református kollégiumban dicsérettel elvégzett iskolái után 1761-ben került az éppen akkor alapított magyar testőrgárdához, ahol fokról fokra haladt előre 1806-ig. Tehetős szülei házában olyan nevelést kapott, amellyel a francia nyelvet nem csupán olvasásra tudta használni, de beszédre is. Első munkája a Kassandra, egy régimódi regény Calprenede után. Újonnan kiadva. 2. Marmontel válogatott erkölcsi elbeszélései. Nincs újabb kiadása. – 3. Néhány erkölcsi levél Duschtól fordítva, barátja és társa, az 1806-ban meghalt Barcsay ezredes ösztönzésére. Újonnan kiadva. – 4. A’ védelmeztetett magyar nyelv. Bécs, 1790. Nincs újabb kiadása. (A két legjobbnak nincsen újabb kiadása, – a két méltatlan újonnan kiadva.) Stílusa elbűvölő volt, de itt-ott grammatikailag nem volt helyes. Senki nem írt és beszélt varázslatosabban, mint Báróczy. Termete közepes, nem kövér, a fizionómiája nem megnyerő, a színe sárgás. Egészsége, amelyet a cukor mértéktelen élvezete által vélt megtartani, oly jó, hogy 1808-ban, a 72. évében a magyar gárda palotája mögötti lakásából kifáradás nélkül el tudott gyalogolni a Stephansdomig. Már a legifjabb éveiben szenvedélye volt a teozófia és az alkímia talán a szerencsétlen Székely ezredes ösztönzésére, és ezek teljesen elvonták a magyar irodalomtól, legbensőbb részvétének tárgyától. Utolsó napjait évek óta e szenvedélyének szentelte. Franciául egyetlen művet írt, amelynek kiadását azonban az a cenzúra, amelynek [a művet] korábban előterjesztette, nem engedélyezte, mert az világos bepillantást engedett a szabadkőművességbe, kerüljön a saját helyére. Szóbeli előadása oly kellemes volt, hogy társai, a magyar ifjúság elitje, a fiatalabb éveiben azt mondták neki: Bújj el egy kis mellékszobába és mondj ilyen szépeket egy ismeretlen szépségnek, és el fogod őt kápráztatni: de a varázslat el fog illanni, ahogy téged megpillant. –

A legtisztább erkölcsösség és emberség jellemezte, mindenütt tisztelték, becsülték és szeretették. A legbensőbb barátja volt a fiumei kormányzóként elhunyt Pásztory Sándor, Barcsay ezredes és báró Vay Miklós tábornok. A saját helyén említendő: ő, Barcsay és Bessenyei György új életet adtak a magyar irodalomnak az írásaikra jellemző nagyvilági hanggal, és a példájuk kezdetben nagyon hatott a gárdába érkező ifjakra, mint Naláczy József báró, Biró László, Kerekes Zsigmond, Czirjék Mihály. Mindenki a francia nyelvet tanulta és fordított valamit magyarra. Czirjék így adta ki Colardeau Abelliard és Heloise-ét és más hőskölteményeket versekben ezzel a címmel: Érzékeny levelek. – Báróczy Bécsben húnyt el 1809. október 24-én.

Kérem Önt, hogy ne tegyen említést Fáy dedikációjáról a költeményei recenziójában. – Megkapta már a bécsi Annalent a két hónapra? Még semmit sem láttam belőle.

Szépirodalom. – Pest, Trattner Mátyásnál. Bokréta(,) mel(l)yel Hazájának kedveskedik F.(áji) F.(áy) András – [Németül:] Blumenstrauß, dargereicht dem Vaterland von Andr. Fáy von Fáj. 148 oldal, 8 m. e. rézmetszet és címkép. Fáy Gombán lakik, Pest vármegyében. Gyulay Ferencné grófnő unokaöccse.

A szeretetreméltó ifjú költeményeinek eme első darabjait a hétköznapi olvasó valószínűleg egészen másképpen fogadja a helyesség és a tökéletes jártasság hiányában, mint az, aki a művészetben járatos. Ezekből a kora tavaszi virágokból ugyan hiányzik a színpompa, amellyel Flóra ékesíti későbbi gyermekeit; némelyek magukon viselik a klíma terheit is, amelyek közt megszülettek; a legtöbbet egy barátságtalan északi fuvallat fújta erre és zsugorította össze, mielőtt még teljesen virágba borulhattak volna. Mégis a legtöbből nem hiányzik sem az édes illat, sem a színek ékessége, és ez a csokor felébreszti a reményt, hogy a kései virágok, amelyeket ez a föld hoz stb. stb. Kár, hogy nem vezette őt gyakorlottabb kéz a kiadás során, mert az anyatermészet élénk fantáziát kölcsönzött neki, törékeny és meleg érzelmeket. A nyelve több gyakorlással finomodni fog, és könnyedén mozog, ez nem csekély érdem Magyarország költőinek és íróinak nehézkessége mellett. – A hatodik oldalon lévő kis darab, a Chloe jól sikerült. Chloém orcáját szégyen éri, rózsák, mivel tőle csókot kérek. Ahogy sóhajai repdesnek körülöttem, úgy borítják orcáját a liliomok. A 19 versszakból álló dal, a 19. oldalon lévő Panasz is sok szépséggel bír. Kár, hogy nem tömörebb. – A 11. oldalon lévő Vígasztalás és a 14. oldalon lévő Egy barátom Rózsijára és a 15. oldalon lévő, sok elevenséggel és huncut kedvvel énekelt Juratus-dal oly becsesek, hogy akár Csokonay is énekelhette volna őket, épp úgy, mint a 49. oldalon lévő A’ kettős tavaszt. A’ szeretők a 63. oldalon, A’ fülemilék a 67. oldalon a sikerültebb magyarul írt próbálkozások közé tartoznak. A 71. oldalon rímes verselésű epigrammák és prózai fabulák kezdődnek, és az olvasóknak okot adnak arra, hogy boldogan várják az ezt követőket. Különösen ilyen A’ Szarka és Kuvik a 94. oldalon. „Mindig azt vetette szemére a szarka a kuviknak, hogy nem hoz mást az embernek, mint rémisztő híreket, miközben ő egy baráti vendég érkezését jelenti neki. (Csörög a’ Szarka, Vendég jő. Közmondás.) A szenvedőnek, a bölcsnek az én üzenetem nem rémisztő, válaszolta a Kuvik. Az emberek vezére elé járultak, és elébe helyezték a viszályt döntésre. Zsugori (Chremes, kifinomult uzsorás stb.) mondta: Az egyik ugyanolyan rossz, mint a másik, te azt mondod, hogy az ember hagyja hátra a pénzét, és te, hogy a férfi veszítse el pénzét. – 79. oldal: A’ Részeg. – Szedte-vette! nézzd csak lábam mint tántorog. Pista, mi dolog ez? tán a’ szoba forog? Bolond, ne engem fogj! ime az asztalrúl, A’ palaczk, a’ pohár most mindjárt földre hull. [Németül:] Sapperment! wie mir die Füsse wackeln! He, Claus, was hat das zu bedeuten? dreht sich etwa das Haus mit mir? Thor, nicht mich mußt du halten, sieh da, die Flaschen, die Gläser fallen gleich vom Tische (rokon Kleist dalával).

A 99. oldalon négy lefordított darab áll Wieland Sympathie-jából, és a 125. oldalon a Hárfa Sziget Lafontaine-től. – A német irodalomnak messze jelesebb produktumai vannak, melyek méltóbbak lettek volna stb. A 32−32. [!] oldalon nyolc dal áll egy másik ifjútól: a siegwartizáló, édeskés hangú Cserépy Károlytól.

____________

Lelkesíteni kell őket, nehogy abbahagyják.

____________