Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Nem régiben a’ Magyar régiségeket olvasván, Pr[ofesszor]. Szombati Urnak igen derék levele kívánságot öntött belém annak a’ mit ő állit utána járni. Ő azt mondá hogy a’ Debreczeni Bibliothecaban Batizinek általa említett könyve meg-van, de én azt ott hijába kerestettem, mert ott nincs, sem pedig a’ Catalogusba fel nem íratott. Bátor vagyok még is ide irni, a’ mit ezen tárgyról jegyző könyveimben találok, ’s a’ Tekintetes Urnál talán ez annyival inkább nem lessz kelletlen,^* mivel már regen nem vólt szerencsém a’ Tekintetes Úr eránt való tiszteletemnek jeleit adni.

Szombati Úr azt állítja, hogy a’ munkát Reformator írta, még pedig Batizi András. Az elsőt bizonyítja abból: „mert az egéssz Előljáró beszédjének az a’ summája, hogy a’ Sz[ent]. irást minden ember olvassa.” M[agyar]. rég[iségek]. p[agina]. 172. Azonban a’ mi illeti ezt az elsőt az ő 3 argumentumi közzül, ez talán nem elég fontosságu. Igaz ugyan az a’ mit ő Kaldiról mond, de hátha még magában a’ XVI században vóltak ollyanok a’ Catholicusok közűl kik épen azt cselekedték a’ mit az Ortograhpia’ irója? lásd: Pechÿ Lukach Kerestyen szüzek koszor[úja]. 25. lev[él]. 1ső lap. és 179 fol[io]. első, ’s 2d. lap. stbb. mellyeket ’s több e’féle helyeket a’ helyet kimélni akarván most ki nem írok. De úgy sem czélom Pr[ofessor]. Szombati úrnak argumentumait fel forgatni.

3d. Argumentuma Szombati Urnak a’ Decalogusbol van véve. A’ Decalogus’ czikkelyeit a’ Luther’ követői a’ R[ómai]. Catholicusokkal egyformán számlálták; a’ Zwinglianusok, vagy Calvinianusok, kik későbben kezdtek Magyar Országra a’ Lutheránusoknál be jőni, mint ezt Ember Pál ellen Klein 50 argumentummal mutatta meg Nachricht[en] v[on]. Ewangel[ischer]. Pred[iger]. T[omus]. I. p. 121. seqq.¹ ’s a’ mint már ma közönségesen hiszik, el hajlottak ezen számlálástól, ’s már a’ XVII században mindnyájan a’ mai számlálást követték /:mellyet hogy a’ zsidók is tartottak bizonyítja Fl[avius]. Joseph[us]. Ant[iquitates]. Jud[aicae]. Libr. III :/ mint azt állitja Pffeifer Dubia vexata. p. 235. Ed. 2da. „priorem divisionem /:Origenianam:/ probant hodie reformati ad unum omnes, posteriorem /:Divisionem Decalogi:/ Nostrates /:Lutherani:/ –”. De hogy Magyar könyvre is allegáljunk: Comaromi Csipkés György 1666 ki adott praedicatióji 301. p. így ir: „a Pápisták és Lutheranusok, mivel képeket csinálnak, tartanak, és amazok imádnak is, e’hez képest a’ 2d. parancsolatot avagy ki-toerlik, ki hadgyák, avagy az elsoe mellé ragasztyák, és így az elsoe táblára helyheztetnek csak hármat t.i. a’ mint mi tartyuk az Elsoet, harmadikat és negyediket. A’ Másodikra tésznek hetet, t. i. a’ mint mi tartjuk az 6 utolsokat, csak hogy az utólsot ketté szakasztyák stbb. –”^* Az Anglus Episcopalistak is a’ Reff[ormátusok].’ számlálása szerént hittek, mint ez a’ többek közt meg tetszik Lightfoot’ Erubhimjából cap[ut]. LXI.

A Tiz parancsolattal e’ szerént még is meg eggyez a’ Luthert követö Reformator, ’s ezen hitemtől még a’ sem vonhat el, a’ mit a’ Tekintetes Ur Pr[ofesszor]. Szombati Ur ellen fel hozott. Mert bár nem tagadhatom meg attól a’ fontosságot, de van eggy, a’ mit annak ellenébe tehetek. Az Ortographia Ungaricában ugyan is, eggy nem Catholicum dogma van. Ez t.i. p. 161. „Hog czac az Isten irgalmassagabol vag’on uedvoessegoenc.”^* melly osztán Sz[ent]. irásbeli helyekkel van erősítve.

Nyilván van az, hogy a’ Nyugoti ecclesiába, melly Eretneknek decleralta valaha Pelagiust, először a’ tudatlanság, majd a’ Jesuiták’ csalárdsága altal a’ Thomistáknak, és Dominicanusoknak ellenére a’ Pelagianismus csúszott-be, midőn az ecclesia mindég csak azt hitte, hogy ő az Augustinus értelmét követi, ’s midőn a’ XVII századdal a’ Jansenius’ Augustinusa meg jelent, ezen könyvet szint úgy kárhoztatta az Unigenitus, mint seculumokkal az előtt Pelagiust az ecclésia kárhoztatta, bár a’ Belga püspök Augustinus’ értelmét tartotta is.² Luthernek tudományja vólt ez, mint ezt az ő De servo arbitrio irt könyvében Erasmus ellen hathatóson ki jelentette, melly értelmet fogadott el azután Calvinus is.

De mennél inkább kezdem hinni, hogy a’ könyvnek auctora Neophytus vólt, annyival inkább kételkedem ha vajon ezen auctor lehetett e a’ Devai’ társa Batízi? Már 1530 ólta kezdett a’ Zwinglius Ur’vacsorájáról való ertelme M[agyar]. országon hirdetődni, mint ezt János nevü Kis-Szebeni praedicatorról meg jegyzi Severinus Sculteti az ő Hypomnemájában. Azok közűl, kik ezen értelemben vóltak, való volt Dévai is ki már 1543 hirdette a’ Sacramentariusok tudományját. Mint ezt bizonyítni szokták Luther leveléből, mellyet citál Klein is I. c. Ribini pedig Memorab[ilia]. T. I. p. 60 egésszen leír. Annak kétségen kívűl valónak kell már lenni, hogy Batízi ki véle eggyüt reformált, más értelemben ezen fontos articulus felett nem lehetett. Ezek hát már Zwingliust követték, ki mit tartott légyen a’ Gratia’ dólgában, így adódik elő Morerinál T. VI. p. 1099. Zwingli „suivant des Pélagiens, donnait tout au libre arbitre agissant par les seules forces de la Nature &cet.” A’ másik értelemmel eggyüt nem csuszott e ez is be a’ Magyar Reformatorok közé? Pedig az Ortographia Ungarica’ irója a’ Luther értelme mellett van. Hogy Batíziék a’ gratiában is Zwingliussal értettek onnan is gyanítható, mert így hitt maga Bullinger is a’ ki a’ Helvetica Confessiot irta. A’ Helvetica Confessio ugyan csak 1567 vevődött-be Magyar Országba, de esmerték a’ Helvetiai dogmákat az ide való reformatorok már az előtt, mint a’ Sacramentariusok’ példája bizonyítja. Millyenek az említetteken kivül vóltak Szegedi Kis István, Melius Péter, Stankarus Ferencz, Kalmancsehi stbb. lásd. Klein T. I. pag. 106. ss. De a’ Decisió nem enyém.

En olly igen vakmerő vagyok, hogy bátorkodom ide tenni két dólgot a’ miben a’ Magyar régiségek’ olvasásakor megütköztem. Eggyik az hogy a’ Tekíntetes Ur által meg állított Ő forma helyet az egész könyvben { forma van, mellyet a’ Tekintetes Úr bizonyoson elébb észre vett. Másik, hogy az Ortographia Ungarica előtt való beszédben a’ mondatik hogy a’ Card[inalis]. Bathori András élte’^* 28 esztendejében hólt meg. Következő helyek azt bizonyitják hogy 33 esztendős vólt. Horányi Mem[oria]. Hung[arorum]. T. I. p. 131. Benkő Transs[ilvania]. T. II. p. 250. Zwittinger Spec[imen]. Hung[ariae]. Litt[eratae]. pag. 47. Istvánffi Libr[i]. XXXI. pag. 454. /:nekem az 1758. kiadás van-meg:/. Én bátorkodom^* magamnak hizelkedni, hogy a’ Tekintetes Úr nekem méltoztatik meg engedni, ha szinte importunus volnék is. Magamat kegyes gratiájába ajánlván forró tisztelettel maradok

A’ Tekintetes Urnak