Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Az idő szomorú forgása, környűl álásaink rettentő álapottya, menthet valamenyire, hogy ily későre haladt válaszom, kedves Leveledre. Oka más reszről, szép Sogor Aszszonyom, a’ mi kedves Ninánk is, hogy el késődtem, mivel egyszerre akartunk irni; de Ő már egy időtől fogva Falusi Aszszonyá lett, ’s a’ mint hallom, nem is hamar jön be a’ Varosba, ’s igy tehát, örömmel nyúlok tollamhoz, hogy Szeretetedett ’s Bárátságodatt melyre (hizelkedés nélkül) kevely vagyok, meg köszönjem, ’s magamat továbbá is abba meg tartattni kérjem.

Boldog emlékezetű Áldott Nagy Atyam, ’s el felejthetlen Jó Ipam eránt való Buzgóságodnak köszönöm egy részt én erántam való szives indulatodatt. Ó! de Kedves Barátom, mely nagyon érzem én magamban, azoknak nagy Érdemeikett, ’s magam tsekély vóltát. Hazám, Nemzetem, ’s Nyelvem eránt való buzgóságom, és a’ Te Szemelyed eránt való szeretett az, a’ mi ezektől az Áldott Öregektől reám mint egy Örökségül szállott.

Örömmel el fogadom, a’ Kereszt Atyai kötelességet, Kedves születendő Fiatskad (vagy ha talán Typographicus hibát tedtél) Leánykád eránt. – Minden mesterség fortelyal jár, enged meg tehát Baratom, hogy ebben az egy mesterségben, mind régi practicus és Empyricus, és az én kedves hajdani Præsesem Szirmay Antal alatt Eperjesen sokáig szolgált probált ember, Néked is tanatsoljak. – Ha történetből, ismét Leánykád születne, változtasd meg fekvő agyadatt, ’s ha eddig balra feküdtél feküdj jobra ha jobbfelől feküdtél, feküdj ezutan balra,^* igy változik a fel ülés^* is. Probatum est. – Hid el nem tréfa, de én ezen tsekély változtatással tedtem szert, két szép fiura, melyek közül az idősb László, a’ kissebb Gedeon, Nagy Atyok neveikre, ’s kikett kegyességedbe ajánlok.

Fel lelie bennem, vagy oly kimilő szemekkel fogja e Kedves Emil Trajanod, vagy N N szép Leanykad (tudja Isten miért, de felek tőlle hogy utolsó telyesedik be, mert ritka tudóst láttam még az említett mesterségbe gyakorlotnak) nézni Kereszt Atyát mint Te szeretett^* Kedves Barátom? nem tudom, – sőt ketelkedem de nem aggódom én azon, hanem inkább örvendek rajta, hogy méltónak ítéltél arra, hogy Komák^* legyünk. – Azon is örvendek, hogy Kalvinus^* János, a’ Lelki atyafiságról halgatt, ’s^* így Komám Aszszonyt Ninánkat mind ketten melesleg szenvedhessük is; de mind ezekre, mit mond a’ Te jó Grófnéd a’ kit személyesen esmérni ugyan nints szerentsem, de mint G Török Lajos Leányát ’s a’ Te Feleségedett ésmeretlen is tudok hatar nélkül betsülni ’s jó Agnesem véllem együtt tisztel.

Kubinyiné, vagy a’ mint inkabb szoktuk nevezni Honoratha^* Sógor Aszszonyomnak a’ Sonetett, által adtam, rolla tett ditsereteidett meg mondottam, ’s ha gyenge Lelki ésméretem meg engedne, hamar tüzet tudnék köztetek gerjeszteni, mert Te Poëta vagy, képzelődéseid elevenek. – Ő az enthusiasmusig szereti a’ Poësist, tehát a’ szerzőt is, szinte jó hogy távoly vagytok egymástól. Meg botsasd ezen trefát, sokat vexálom szép Sogornémat.

A’ Magyar Jádzó Színről is szeretnék valamit írni, de mivel ezen Gyülevész^* Komediásoknak (mért egyéb nevet nem érdemelnek) tánátsolni nem lehett, a’ kormány és Igazgatas pedig ollyan emberek kezébe van, a’ kik a’hoz nem értenek, meg vallom feléjek sem kivánok menni.

Hogy Lakó Helyem változott, annak egy reszről örvendek más részről kárommal, leg alább ebben az első esztendőben nagy kárommal történt. Szeretek meg vallom ott lakni, a’ hol születtem, a’ hol gyermeki ártatlan időmet töltödtem, a’ hol fák partok, völgyek iffjuságom gond nélkül való Esztendeire emlékeztettnek, a’ hol áldott nagy Atyám, Anyám, jó Édes Atyám, és három el felejthetettlen Kedves Gyermekeim tetemei nyugodnak, én is nyugodni fogok; de Ludány is jó lakó hely vólt, szerentsés Esztendőkett töltödtem ott is Eletem nyarába, ’s nehezen felejthetyük az Ipoly völgyét. Az is vigasztal még a’ Pétzeli lakásra nézve, hogy Fel Földi Barátim, azok között Te főbb képpen, midőn Pestre jöttök, Pétzelt utatokba ejtitek. Az alatt is kedves Barátom, mig személyesen ölelhetnélek, szeresd távolyról is igaz hív tisztelő Barátodatt Ráday Pált.

Pesth Julius 29^diken* 1809.

[Kazinczy jegyzete a lap alján:]

Vettem postán Septbernek 8dikán 1809.