HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Kölcsey Ferencnek
Széphalom, 1809. június 12.
Széphalom, Jún. 12d. 1809.

Édes Uram Öcsém! Az Uram Öcsém’ második Sonettója a’ Sonetteknek legszebb schémájokra van írva, és minden tekintetben igen szép kis darab. Ha hibát leskelődve les*
leskelődve <néz> les
is az ember benne, nem lél egyebet, hanem 1.) hogy*
hanem hogy [Beszúrás a sor felett.]
még szebb volna a’ Sonett, ha a’ 3dik §ban és a’ 4dikben így állanának a’ homoeoteleütonok nevednek,*
homoeoteleütonok <napjaim> nevednek,
napjaim, húrjaim, hívednek, tüzednek, daljaim. Ezt azért, mert a’ 2. első §’ módjához illenének a’ Reimstellungok, hol a’ két eggyező homoeoteleüton két más hasonló köztt állana. – 2.) Ez a’ sor: Engedd, Ámor, így folyni napjaim! hibás a’ scansióra nézve, mert a’ 2dik láb trochaeus még pedig annyira trochaeus, hogy jámbusnak nem is lehet olvasni, (mert vannak olly szavaink, a’ mellyekben a’ lábakat a’ fülnek nagy megsértése nélkűl más metrum szerént lehet olvasni, mint a’ mit a’ metrica’ szoros törvényei kívánnak. p: o: levele tribrachys; és még is lehet olvasni dactylus gyanánt, nem így lévele*
lévele [Emendálva.]
– hanem így lèvele, az az lEvele; olly è-vel mint a’ Palócz és Túladunai mondja e’ szót:*
e’ <sz…> szót
Kèd, az az Kend.) – Az Amor-ban sem az Á nem lehet a,*
lehet á a [Az „a” felett a rövidséget jelölő jel.]
sem az o*
[Az „o” felett a rövidséget jelölő jel.]
nem ó. De tegyük az Ámort a’ folyni után, ’s helyre van ütve a’ hiba.
Engedd*
Engedd<,>
így folyni, Ámor, napjaim
!
 3.) a’ zengni nem tudom szabados crasis e? Én vele élni, kivált Sonettben, hol olly nagy gond van a’ kedves hangokra, nem mernék. – 4.) Megédesíti csókkal daljaim? talán jutalmazza. Elmondám, mint barát, nem mint mester, észrevételeimet. De azt vetem hozzá, hogy nem rossz az, ha kiki megtartja a’ maga individuális physiognomiáját, és tulajdon érzését ’s ízlését követi nem a’ másét. Nékem egynehány tisztelt és irígylett barátom van; és még is mindenikének verseiben találok holmit, a’ mit másképen szeretnék. Ők is találnak ollyat*
találnak az ollyat
az enyémben. Isten mentsen attól, hogy tanácslásokat kövessem. A’ mi több, ők néha szépnek lelik azt munkámban, a’ mitől én úgy pirúlok mint Fabius, a’ ki így kiált: Deprendi miserum est.
  Eggy holnap olta jó csomócska verseimet tettem semmivé. Szerencsére másutt le sincsenek írva. Ritka darabom az, a’ mit meghagytam. A’ mi megmaradt, azon sok változtatások estek, mellyekre sokan azt fogják tudom mondani, a’ mit egykor Földi monda egydarabomra, és a’ mit többnyire szoktak az Olvasók az újabb kiadásokra. De én tudom, hogy azt megtenni kelle. Nézze Uram Öcsém Boldog bolondoskodásomat, újabb formájában. Azt megtartottam, noha nem valami nagy veszteség volt volna, ha elégettem volna is.
AZ ÉLET’ ÉLTE. Genuss des Lebens.

Életem fogy, E’ szép kor
*
E szavak előtt és után kapcsos zárójel áll.
’s nem sokára *
E szavak előtt kapcsos zárójel áll.
majd elrepül
Fogy*
F[...] [Átírás.]
az élet Szép korom

Érzem messze nincs*
nincs nincs határa [Az első „nincs” átírással javítva „messze”-re, az elválasztó jel eredetileg itt volt, ezt a javítás után nem törölte Kazinczy, ezt emendáltuk.]
*
E szavak előtt kapcsos zárójel áll.
határa. ’S majd komor telére dől:
Érzem, már közel
De borral sebes szárnyának Lépvesszőket hányhatok.
Bort hamar, bort! múlásának, Ha iszom, kaczaghatok.
 2. Még most, hála Istenimnek, Kelyhem’ bátran forgatom, Még most, h. I. Lillimet csókolhatom. Még nincs a’ ki elfogassa Meggyanított levelem,*
[A szó első magánhangzója felett egy vonás jelöli a hosszúságot.]
Nincs a’ ki*
[Az „i” felett egy vonás jelöli a hosszúságot.]
tudakoztassa,*
[A szó második magánhangzója felett egy vonás jelöli a hosszúságot.]
Ki sziszeg titkon velem.
 3. Lilli jer, jer, ’s mártsd rózsádat (das verwünschte ró anstatt rŏ!) Kelyhem’ édes nedv’ibe, Fonjad azt ’s mellypántlikádat Homlokom’ víg fürtibe. Gyúlasszd ’s oltsd szám’ szomjúságát ’S éreztessed azt velem, Éltem’ legfőbb boldogságát Hogy csak kebledben lelem.
A’ 3dik strophában elvont sorok újak. Uram Öcsém látni fogja mit miért változtattam. Sokaknak nem fog tetszeni a’ hogy-nak az utolsó versbe esése. De eine poetische Sprache darf und soll von der prosaischen weichen. Schiller, Göthe nagy erőszakot visznek illyeneket véghez, még pedig scientes et volentes, ’s a’ vers nyér vele.
–––––––––––––––––––
Eggy igen régi, emlékezete miatt kedves dalom most így van ’s így marad:

Minnyihez az első rózsával, 1791.

 Minnyim, legelső rózsájától*
rózsájájól [Átírás.]
Értted fosztám-meg a’ tavaszt, Vedd szíved’ hív imádójától Vedd kérlek forró csókkal azt. 2.) Vedd Minnyi, vedd! ’s nézzd*
nézd [A második „z” utólag betoldva.]
mint hullattam Harmat gyanánt rá könnyemet, Hogy sorsom által eltiltattam Körűltted élni éltemet, 3.) ’S panaszlani, hogy bánatimnak Most csak az ád vígasztalást, Ha, megjelenvén álmaimnak Esküdsz hogy nem kedvellesz mást. (ez kedves előttem mind az ideára mind a’ kifejezésre nézve) 4.) Nézzd, mint serkentget új örömre Mindent a’ nyájas Kikelet. Nem engem, Minnyi! én örökre Szívemben hordom a’ telet. (Etiam bene!) 5.) ’S nem is lesz vége gyötrelmimnek, Nem is derül fel bánatom, Míg, szíve ’s jobbja*
Míg, jobbja [A „szíve ’s” a sor fölött betoldva.]
szép Minnyimnek Hogy már enyém, nem mondhatom. –

Imhol az Ερασμιη πελεια: A’ LEVÉLHORDÓ.
–––
 Én. Szép galamb, ki vagy te? mondd-el Honnan jössz ’s hová repűlsz? Hol gyűjtötted e’ kenőcsöt, Melly játékos szárnyaidról Langy*
La[…] [Átírás.]
esőként permetez? – A’ Galamb. 2.) Én Anakreont szolgálom, Jámbor, tudni hogyha vágysz. ’S tőlem eggy édes levelkét, Titkos édes eggy levelkét, Vár kedves Bathylusa. 3.) Egykor Páfuszban lakoztam, ’s Cyprisz volt az asszonyom. De Cyprisz, ámbátor néki kedves voltam, új uramnak engedett eggy szép dalért. – 4.) Őt szolgálom már azolta. Én hordom leveleit.*
[Az első és második „e” fölött egy-egy hosszúságot jelző vonal van, az első törölve.]
Reggel Bathylljához mégyek, Estve vissza térek hozzá; Igy foly el minden napom. 5.) Azt fogadja, hogy szabaddá Tészen immajd engemet. De ha elbocsát is engem, Én hozzája vissza térek, s önként nála maradok. 6.) Akkor éltem féltve járnék Mindhegyen mind völgyeken; Végig futnám a’ mezőket, Vad repcsény és lednek volna Izletesbb eledelem.*
[Az első „e” fölött egy hosszúságot jelző vonal van.]
7.) Most <jó> gazdámnak hív kezéből Csípkedem a’ kenyeret. ’S megszomjúzva, serlegéből ’s édes illatú szájából szörbölöm habzó borát. 8.) ’S részegűlve lantja mellett Kezdem rá víg tánczomat, ’s a’ lant ismét, hogyha a’ tánczban Eltikkadva, nyúgodalmat Óhajtok, a’ nyosszolyám. 9.) Jámbor, ím ismérsz eléggé, ’s láthat’d melly boldog vagyok. Hagyd folytatnom útam! Úgy is kérdezésid a’ szajkónál Csácsogóbbá tettenek!
–––
 Anacreonnak mind Földi, mind én, mind Fabchich fordítottuk darabjait.*
darabjait. [Emendálva.]
A’ Földiéi nálam kézírásban mind megvannak. Irtóztatók, mert a’ nagy hűség miatt olly erőltetettek mint a’ Fabchichéi. Szabadon lehet jól fordítani Anacreont, nem másképen. Ezen kis dal ἡ γη μελαινα πινει nálam most így kezdődik: a’ föld iszik, ’s viszontag*
iszik, viszontag [Az „’s” utólag beszúrva.]
a’ földet a’ fa issza. Mert erre: a’ barna föld iszik ’s azt viszontag a’ fa issza, semmi szükség azért, hogy Anacreonban is barna (μελαινα) áll. Én az illy igazításokra elmondhatom λαλιστερον μ᾿ εθηκας
 Ἠταιρε της κορωνης