Kazinczy Ferencznek Ber’senyi Dán[iel]
szíves tiszteletet ’s baráti idvezlést.
Nagy fényű Barátom! Nem tagadhatom meg tovább ezen szent nevezetet Tőled: mert tapasztalom, hogy erre minden tekéntetben igen méltó vagy. – Naponként érezteted velem, hogy ezen szép szavakat: barátom ’s szeretlek, nem ugy mondogatod mint az embereknek nagy része szokta, – mint a’ Kalugyer a’ liturgyiát, vagy a’ papagáj az emberi szózatokat: hanem mint eggy bölts, akki a’ természetnek ezen jóltévő ösztöneit érzed, érted s tiszteled; s ha szíved soha rokont nem talált is, de kívánt ’s vágyódva keresett. –
Tapasztalom, hogy nem tsak tudós, hanem okos és igen jó ember is vagy; s nem tsak a’ grammatikai interpunctiókat tudod, hanem a’ szívnek minden leg kissebb accentusait is tökélletesen isméred; és ezeket, amazoktól meg is tudod különböztetni. – Te kinézted az én irásaimból, hogy a’ tudósság, nékem nem kenyerem, hanem tsak játékom: de ki láttad azokból az én szívemet is, és barátodnak neveztél. – Légy tehát barátom derék férjfiu! íme, a’ valóság helyett, a’ Te szerelmes képedet meg tsókolom; s nem félek, hogy ezért valaha valamellyikünk elpirúljon. –
A’ Vesselényi Báróhoz szólló Epistoládat, – mellyet kegyes jó akaratod velem közölni engedett, – betegen olvasgatom, azzal a’ gyönyörűseggel, mellyel minden leg kissebb betűidet olvasni szoktam. – Köszönöm! ha kissebb volna nyavalyám, el hagynám ágyamat, mint a’ Bibliabéli beteg: mert valóban ezen gyönyörű uj productumod, olly páratlan remek, mellyen, sem Siller’ dagállyait, sem Mathisson’ piperéjit nem látom: hanem a’ mellyben az óda’ felsége, a’ szelídebb poesis könnyüsége és grátiája, a’ leg kedvesebb harmoniával vagynak öszve párosítva és eggy igen szép s tökélletes egészszé olvasztva; eggy szerelmes Lacæna, kinek nints ugyan sem búbja, sem festett ortzája; hanem a’ leg tellyesebb kebellel, és leg kellemesbb haj tsomóval jelenik meg. –
Itt a’ tisztválasztas 27
dik Apr. volt. B. Pásztóri Oberster; Festetits Lajos és János, a’ két B. Majtényiekkel Kapitányok. – Az Insurectionak minden ki
*minden minden ki [th. emend.]
dolgozása Gr. Festetits Imre præsidiuma alatt ment véghez. Gr. Szétsenyi tsak eggyszer jött le a’ Deputa[ti]o munkáját meg tekénteni: de mivel más napra a’ kapuját és a’ Vár[me]gye házanak kapujit gunyoló irásokkal fel ékesítve találta, tüstént el ment. A’ statusokkal nagy viszszavonásban vagyon: illy formán tehát nékem is ugy kell az ódammal tselekednem, mint Klopstoknak? Melly nagy, melly kitsiny az ember! – ’s melly baj ódát irni! –
Ez a’ tavasz nékem szomorún köszöntött bé: eggyik nyavalyából a’ másikba esem. Még eddig a’ mulandóságnak semmi magvát sem éreztem ereimben; de mast érzem egész semmiségemet, és tsüggedek. Ezen levelet is tsak a’ háladatosság’ kötelessége iratja velem: mert a’ Te Epistolád engem szint ugy meg tisztelt és örvendeztetett, valamint Vesselényit. Köszönöm tehát még eggyszer! Adja Isten hogy kegyes hajlandósagodra tovább is méltó lehessek. –
– Mikla 5a May 1809.