Debreczenb. 31. Januar. 1809.
Tekintetes Úr!
A’ Collégiumi törvényt a’ mi illeti, nyilván való törvény melly a’ Magyar könyveknek a’ Bibliothecából való ki adatását tiltaná tudtomra nincs, hanem ez az régi időktől fogva szorosan obszerváltt szokás azon törvényekből veszi eredetét mellyek a’ Deákoknak a’ magyarúl való beszéllést tiltják, valamint az is hogy az Új magyar könyveket olvasók szemmel tartatnak, mellyre elég példáink vagynak, eggy szegény Ifjú nagyobb részént az által Phantasta nevet nyert! Az említett törvényeket ide zárva kűldöm, hogy leg alább némelly részben legyen szerencsém a’ Tekíntetes Úr kívánságának eleget tenni.
Hálával tartozom a’ Tekíntetes Úr nemes szívének, mellynek erántam újabb jeleit mutatni méltoztatott. Én pirúlok a’ nem érdemlett dicséretekért, ’s örvendek hibáim fel fedeztetésén. Méltóztasson a’ Tekíntetes Úr el hinni hogy bennem makacs tanítványra nem talált, mellynek jeléűl bátorkodom az újra dólgozott 4 sort bemutatni
Be nem kívánok a’ Vitézek
Sorjában ülni én!
Be nem kívánok a’ Királyi
Széken tündökleni!
Nem hízelkedem e kelletinél jobban magamnak ha el hiszem hogy más darabjaimnak be mutatása nem fogja a’ Tekíntetes Úr békességes tűrését el fárasztani? – – Ezen dalban, mellyet itt be mutatni bátorkodok, az Edes már most csak épen háromszor fordúl elő.
Vidéki a’ Szilágynak
Vőlgyek, szelíd hegyek!
Itten fedezzen a’ sír
Engem ti köztetek,
Olly édes a’ setét sír
A’ nyúgalom helye!
De édesebb sehol nincs
Oh! nincs, mint itt, sehol
Illy édes a’ Madárnak
A’ zőld lombok között
Ha szél susuog feléje
’S ringatja csendesen.
Siromra a’ berek majd
Hűs árnyékot bocsát,
Le dűlve fog nyugodni
Az Útas síromon,
Siromra a’ tavasz majd
Űltet virágokat,
Virágokat keresnek
A’ Lyánykák síromon,
’S ott majd talán dalolni
Fogják szerelmeim’,
’S még eggyszer a’ vidéken
Hangzik Lottim neve.
Oh Lotti! jöjj te is zőld
Síromhoz akkoron,
Hintsél virág magot rá,
De könnyeket ne ejts,
Bús életűnk utánn a’
Sirdombon nyúgoszúnk
’S álomban el merűlvén
El oszlúnk csendesen,
Igy a’ Virág kehelybe
A’ harmat csepp le húll,
’S ha fel jön a’ meleg nap (:heves:)
El oszlik, ’s nincs tovább.
El tér még talán ide eggy kis dal, melly a’ nyáron készűlt.
Oh Lotti! Lotti higyjed
Edes szeretni!
Hát mért kerűlöd Amor
Rózsa lánczait?
Nem mesze eggy patakhoz
Űltem a’ minap,
A’ Nimfák énekeltek
Lopva halgatám –
Mosolyogva énekelték
Amor hatalmát,
Amornak élnek ők is,
’S hordják lánczait,
Óh a’ szelid kis Istent
Ki nem szeretné?
Nélkűle életűnket
Ki bóldogítná?
Gyötrődni édesen, és
Egni édesen,
Gond nélkűl sirni, láncz közt
Nem lenni rabnak,
’ sorsa annak a’ ki
Amor barátja –
Óh Lotti, Lotti higyjed
Edes szeretni!
Hát mért kerűlöd Amor
Rózsa lánczait?
Kállai alázatoson tiszteli a’ Tekíntetes Urat, tőle tudom, hogy Dr. Sz[ent]Györgyi Úr egészséges, az Asszony eggy kis Ferenczet szűlt, ’s a’ kis leánykák himlőben feküdtek. – Forró tiszteletem jelentése mellett, magamat gratiájába ajánlván maradok
A’ Tekíntetes Úrnak
alázatos szólgája
Kőlcsey Ferencz.
[melléklet]
Studiosorum Togatorum lex sexta.
Cum in illos, qui sufficienti lingvae latinae peritia destituuntur, omnis & docendi, & discendi labor inutilis sit, ob eamque causam ad comparandam huius lingvae cognitionem, & sermonis &iam promtitudinem necessario omnes adstringi oporteat; sermo hungaricus penitus interdicetur. Contrarium facientes praeter Juratum in quovis cubiculo primus inhabitator observabit, & denunciabit, qui si alumni fuerint Cibo; & pane; si expectantes, pane per diem privabuntur – – Paedagogi unius integrae noctis vigilia puniantur: Observator officium non faciens in deterius cubiculum detrudatur. – – –
Studiosorum non Togatorum lex quarta
Cum in illis, qui sufficienti lingvae latinae peritia destituuntur, omnis & docendi, & discendi labor inutilis sit, praeterea in statu civili lingvae latinae peritia necessaria sit: sermo hungaricus studiosis omnibus non Togatis, quam inter se, quam cum Togatis interdicitur. Contra venientes si Juratis denunciati fuerint citentur, & prima vice corripiantur, secunda correptio repetatur, tertia labore nocturnae scriptionis de charta ad chartam puniantur ita, ut pensum sero vespere datum sequenti mane exhibere teneantur. Pensum hoc dictum si ad praefixum tempus describere neglexerint, illud in loco per sedem scholasticam intra collegium designando sequenti nocte describere teneantur. In casu non optemperationis juxta legem secundam cum ipsis procedatur (excludantur).