Széphalom, 27d. Xbr. 1808.
Nagy tekintetű barátom!
Verseid immár jó ideje hogy készen állanak, ’s várják az alkalmatosságot, melly őket Pestre vigye Szemere Pál barátomhoz, ki meg vagyon kérve, hogy azt a’ csomót senkinek másnak ki ne adja, hanem csak annak, a’ ki nála
*ki <magát> nála
az ide zárt sorokkal fog megjelenni. Küldd tehát ezt valamelly bíztosod által hozzá, ’s vétessd által a’ csomót. Benne leled a’ Vignett-metszőnek szolgálandó papirosnyomást is, azon útasítással, a’ mellyet akár magad, akár a’ mi kedves Kisünk a’ Rézmetszőnek ’s Nyomtatónak adni fog. – Nem kérlek, hogy a’ versek’ leírása alatt vett szabadságaimat rossz neven ne vedd, mert hogyan vehetnéd azt
Te nékem rossz neven? de arra kérlek, hogy az én érzéseim ’s ízlésem miatt a’ magadéit meg ne tagadd, ’s semmit ne hagyj úgy a’ hogy én javaslom, hanem úgy a’ hogyan magad leled jónak. Mind a’ mellett azt hiszem, hogy barátságos szeretetedet, mellyet eddig csak jóvoltodból bírtam, most már eggy kevéssé érdemlem is, mert néked szolgálni –
igyekeztem. – Ne késsél a’ hézagokat szabad kéjed szerént kipótlani, ’s a’ mi Kisünknek felküldeni, hogy legfeljebb Júniusig nyomtatásban
*Júniusig <bír> nyomtatásban
bírhassam azt, a’ mit most, ha Te és Kis nékem ajándékozzátok a’ kezemnél maradó M[anu]s[crip]tumot, (mellyért újra rimánykodom Előtted) csak kézírásban bírok.
Kis és Berzsenyi engem Mathissonra ’s Salisra emlékeztetnek, noha látom a’ hasonlóság mellett a’ nem-hasonlóságot is. Véghetetlenűl szép azt látni, hogy két barátban így eggyez az ízlés, érzés, gondolkodás. Berzsenyi némelly énekében olly annyira hasonlít Kishez – valamint Salis némellyikében a’ maga Kiséhez – hogy ha a’ Versek’ gyűjteményét a’ B. kezével nem látnám írva, könnyen el fognám hinni, hogy azt senki nem írta más mint maga Kis; ’s úgy tartom, hogy Te ennél hízelkedőbb, csiklándóbb Complimentet nem vársz.
Szabad volna e tudnom, édes barátom, melly nap születtél? Te még igen ifjú lehetsz, ámbár tudom, hogy már házas vagy. Kérlek, méltóztassál azt velem tudatni. Te a’ dallást abba nem hagyod. A’ ki így kezdett, az nem szűnhet-meg. Hogy tehát folytassd szerencsés pályádat, arra nincs szükségem ösztönözni: de arra a’ barátságnak egész hevével kérlek, hogy Verseiden szűnetlenűl gyalúlgass, ’s grammatikádat tökélletesítsd. ’S ójjanak-meg a’ Helikon’ Istenségei, hogy a’ Poéta B[erzsenyi] valaha Circulusokat quadráljon ’s Kant ellen írogasson, mint a’ mit a’ Poéta Horváthon látok.
Nékem Szalában és Somogyban egynehány szívesen szeretett barátom vagyon. Kedves volna nékem azt hallanom, hogy azok néked is barátid. Illyen Horváth és Sárközy István, két igen sok tekintetben tiszteletet ’s szeretetet érdemlő jó ember. Bátorkodom azt a’ kérést tenni: hogy őket nevemben idvezleni méltóztassál. – Élj szerencsésen, kedves barátom, ’s engedd nékem azt az örömet, hogy Véled levelek által társalkodhassam minekutána a’ Végzéseknek ugy tetszett, hogy egymástól messze földön lakjunk. Ajánlom magamat barátságodba ’s maradok
tisztelő barátod:
Kazinczy Fer[encz]