Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Kedves barátom! Imhol vannak verseid a’ szerént letisztázva, a’ mint tehetségemtől várhatod. Bátor kézzel bántam leírásokban, de nem kívánom, hogy változtatásimat vaktában ’s meggyőződés nelkül kövessd. Olvassd-meg nagy gonddal verseidet; észre veszed az idegen foltokat, ’s a’ mit jónak látsz megtartani, tartsd meg: a’ mi nincs ízlésed szerént, töröld-ki. Nékem ez a’ kis fáradság nagy gyönyörűségemre vált, ’s azon felyül hogy gyönyörködtem azon gondolatban, hogy Te ezt az én barátságomnak legcsalhatatlanabb jeléül veszed, azt nyertem vele, hogy Manuscriptumod (a’ mint reménylem és kérlek hogy reményemet ne engedd elenyészni) Autographiai gyüjteményem’ gazdagítására nálam marad, az pedig énelőttem nagy nyereség. –

A’ Napam testvér bátyja Gróf Rogendorff Kajetán, (a’ Palatinus Pálffy Miklós unokájának Palffy Carolinának fija, s’ Majlandban közel 30 esz[ten]deig Guberniális Consiliar[ius]) elkergetve onnan, öreg napjait testvére’ karjai köztt akarja elvégezni. Ez az ember sokat olvasott, ’s Olasz Orsz[ág]ban töltvén-el életének legszebb részét, nagy poétai ízléssel bír. Ódáidat lefordítottam neki ’s felolvastam, hogy a’ mi Poezisünket is ismerje ’s becsűlje Nemzetünket. Az Ulmai csata ’s Nagy Palidra írt ódád igen édes könnyeket facsart ki szemeiböl, úgy hogy az ő ellágyúlása engem is annyira meghatott, hogy verseidet csak zokogva olvashattam neki. – Örvendj szerencsédnek, édes barátom! te nem halsz-el. Mit fognak valaha érni verseid, ha sok esztendők alatt fogsz rajtok szépítgetni, mint a’ Külföld’ nagy emberei szoktak a’ magokéin, és ha majd a’ kevésbb érdemüeket a’ később kiadásokban jobbakkal pótolod-ki! Kivált arra van nagy szükséged, hogy magadat szabd a’ Schriftsprachehez és a’ Túladunai provincialismusokat felejtsd.

Gondom volt arra is, hogy verseid minél csínosabban jöjjenek-ki, ’s íme itt megyen útmutatásom a’ nyomtatónak ’s rézmetszőnek. – A’ Thomas Lang által vésett Vignétet úgy küldöm, hogy az úton öszve ne romolhasson. Ha el talál romlani, vétess mást nála a’ Szent Istv[án] piaczának eggyik szegletében a’ Postaszekér hívatalja’ szomszédjában.^*

Sietve írom e’ levelet, öszve toldúlván házi gondjaim. Osztán én annyira hozzá szoktam a’ sebes íráshoz, kivált midőn tanúlgatva jegyzéseket teszek, hogy kezem szemem’ kísérése nélk[ül] festi a’ betűket. – Elj szerencsésen. Tudassd velem mihelytt pakétom kezedhez jut, mint vetted jegyzéseimet, ’s ízlésed miben eggyez az enyémmel, miben külömbözik. – Széphalom, 23. Xbr. 1808.

Frontispicium. – Ha csak a’ vignett metszetik rézre, a’ könyv titulusa pedig nyomtatva áll, sok exempl[ár]ban görbén esik a’ vignette. Erre nézve szeretném, ha a’ frontispice egészen metszetnék rézre. Mit kell rendelni a’ Rézmíveseknek, azt felírtam az itt mustra gyanánt menő árkusra, Neidlnél egyébbel nem kell dolgoztatni a’ Vinnyétet. Ő metszette az én Egyveleg Irásimon állót is, és jól dolgozta azt. Ha Berzsenyi magát metszetni akarná, azt is ő reá kellene bízni még pedig azzal a’ rendeléssel, hogy a’ kép és frontispice azon eggy réz darabra (Platte) metszettessék. Kevesebbe kerűlne a’ nyomás, azon felyül pedig azt nyernénk, hogy a’ Compactorok nem fognák kajlán rakni a’ két képes papirost a’ könyv elejébe.

Ber’senyi. – miért nem Berzsenyi? Az apostrophus eggy valamelly betű’ kimaradását jelenti, nem pedig a’ z kimaradását, péld. ok. él’tem = életem, köz’tt = között, éltem’ = éltemet vagy éltemnek. Erről szóllék már a’ Magyar Régiségek scholionjainak eggyikében. Én ha B.nek hívnának, csak azért sem írnám így e’ nevet, mert az apostrophus jele a’ szót eldíszteleníti az írásban, ’s mintegy kétfelé töri.

Sopronyban nem SoproNban. Úgy volna Sopron ha deákúl Sopronum volna.

A’ Typographia bírtokosának nevét Siess Clárának nem kell írni, mert az Anomalia. A’ Budai Özvegy Landererné^* nevét így írják az ott nyomtatott könyvek czímjein: Özv. Landerer Katalin. A’ Magyar nem teszi az özvegyek kereszt neveit a’ megholt férjek vezeték neveihez mint a Német. Tégyük tehát magyarosan, ne in limine ipso impingamus.

Ajánlás. Ezt Cicero betűkkel kell rakni, nem garmonddal, mert nem tartozik a’ versek’ corpusához. – Az 5dik sorban ezt: ajtaját elváltoztatám ajtajIvá, hogy a’ monotoniát ezekben: ajtaját, szemét, falát elkerülhessük.

Három könyvre osztottam-fel a’ könyvet, mert a’ versek ennyi felé oszlanak dem Tone nach; ’s ha felosztva nem mennének közre, az olvasó nagyon fel fogna zavarodni^* a’ maga örömeiben, midőn a’ poétai regiokban lebegő Lantos egyszerre Moralista lesz, vagy olly tónusú szerelmes panaszokat mond, a’ millyenek itt a’ 3dik könyv közepe táján állanak. Ezen felosztással bizonyosan fog nyerni a’ vers’ gyűjteménye. Az első charaktere így a’ fenntebb nemű dal, noha ez osztán alább száll, a’ 2dik a’ magasbb repület, a’ 3dik a’ didacticus és Alltagspoesien.

Myrrhámat – Wieland az idegen szókat nem idegen szók’ módjára írja. Schiller, Göthe etc. etc. nem tértek utána, ’s nekem úgy tetszik, elég okkal. A’ hol lehet, tartsuk-meg az idegenség’ jeleit. Hosszasbban róla szóllani nem ide való.

p. 8. lin 4. 5. egymás után mingyárt terheimet s terheit. Ezt könnyű lesz megigazítani, mert hiba. Nagyobb hiba az, a’ mi ugyan itt áll. Te osztod-fel vállaidra Még most is terh[eimet]. Nem teszi ezt: felosztod velem terheimet, az az osztozol terheimben. Könnyü lesz ezen is igazítani, és bizony kell.

lin. 12. ringatnak, a’ gyökér rengek, ’s a’ ringatás rengetés. Ezen valóban igen szép dalnak utolsó stropháját elhagytam. Kelleténél több homoeoteleütont csinálni olly vétek mint kelleténél kevesebbet. Pedig a’ két utólsó stanzában 4 sor fordúl-elő ezen homoeoteleütonnal: essem. De nem egyedül ez a’ fülbántó hiba nyesette-le velem az utolsó stanzát. Nincs szükség reá.

p. 10. Psyche’ bíborkebeleből etc.

Gyönyörű dal. Az olvasó’ lelkét sejdítések foglalják^* el. Nem egészen tudja mit lát (illyen az Ámor és Psyche mythósa mindég és mindennél), de a’ mit lát, igen kedves.
a’ 4dik stanzában hozzám, ágyamhoz, hozzon, változtatást kívánt.

p. 12. Mi a földi élet? – Ismét eggy igen szép dal.

A’ 4dik stropha 2dik sora nem jó: sem adhat, sem nem árt. Elváltoztatám még pedig igen könnyen: sem nem ád, sem nem árt. Igy kívánja ezt a’ nyelv. – „’S nem szab semmi földi // erő néked határt.[”] Adjectivumnak a’ substantivumától, ’s ezeknek a’ magok particulájiktól nem szabad még más hemistichiumba is esni. B. ez ellen igen sok helytt vétett megigazíthatatlanúl. Ezt itt jegyzem-meg, hogy sokszor elő ne hordjam. Ezt a’ sort tehát így tettem. ’S semmi földi erő // nem szab néked határt. Az 5dik^* stropha utolsó sorában változtatás esett, mert ok nélkül ment által a’ nézed és utána comma. A’ comma meg akasztja a’ nyelvet, megakasztja a’ Reim is. Ha lehet tehát mindég a’ Reimon ejtsük a’ Commát, vagy inkább ne csináljuk, hogy a’ nyelv a’ Reimon meg^* ne akadhasson, hanem ott akadjon-meg, a’ hol nem kell.
Kény dat kénye, non kényje. Ita törvény, király, ágy, etc.

a’ lapokat ezután a’ veres kréta jelek szerént hordom-fel:

14. Illik e a’ görög lágy és kedves ch hangját Knak mondanunk, némelly Purista fantaziája miatt? Bizony nem! Légyen hat Chloe, Charis, Cháron, Chremes etc. nem Kloe.

a’ 2dik sort híred nélkül leonínusa[!] tetted volt lehellete, æthere, virányain, partjain. – Ezt nem kevés helytt tapasztaltam. Sohol[!] meg ne hagyd, nagyon kérlek. Az ízetlen Tordai lantosra emlékeztet, ’s felháborít kedves érzésinkben.

pag[ina] aversa 8. titilázva. Vétkes onomatopoeia. tüzök (tűzök) vétkes prosodia. Provincialismussal nem szabad élni in der Schriftsprache.

pag. aversa 9. lin 3 4. kegyetlen || vadtól. Ám szenvedjük-meg itt! – De azt meg nem lehet szenvedni, hogy a’ báránykát (melly diminutivum) még azon felyül kis báránykának mondád.

Stropha 2. Míg koporsóm bé nem zár. Vétkes szóllás, és az ezt teszi. Addig adok néked hív lelket, míg bé zár koporsóm, holott ezt akarod mondani: Olly lelket adok, melly hív lesz, valamíg etc. Ez barbarismus. Meg ne hagyd, kérlek! –

Kedves || szív. Adj[ectivus] et substantiv, in duos versus discerpta.

Csatináz, tililáz. Comicus onomatop[oea].

p. 11. rubro notata.
Ezt az éneket bízvást elégetheted, mert benne sok igazítani való van, ’s alig éri-meg a’ fáradságot.

o tündérek’ mosolygó szép leánya. Nem épen rosz körűlírás de szükségtelen Compliment. Hát a’ 4dik sorban a’ sütés miatt még eggy Compliment fordúl-elő.

karom || közzül. – Az utolsó Strophában elmaradt eggy sor. Azt ki kell pótolni.

p. 14. Amathus, nem Amathunt.

Sándora e? Megvallom, én Sándornak nem nézem.

koszorúSa, nem koszorúSSa, az S nem szenvedi meg a’ kettőztetést. Nem kedveSSe hanem kedvese (– U U. Ezt megkettőztetni Túl- a’ Dunaiság.

bíbor: – U, nem U U.

p. 15. Csermelyhez. lin. 3. et 4. Merre repűl sóhajtásom

p. 17. Nem Lizi, mert ez az új név nem illik régi metrumú vershez. Azért tettem ide a’ Chloe nevet.

vi^Ugadsz, hi^Unár, vi^Ugan mind spondeusok nem jambusok.

p. 18. Elválás. Nem Elválás reménye. Ez magyarban nem die Hoffnung des Scheidenst teszi, hanem ezt Hoffnung daß man getrennt wird.

St. 2. lin. 2. A’ bús fül[émile] etc. nem eggy fül.

Tiéd, lelkem, nem lehetek, Lelkemnek édes fele! Soha tiéd nem lehetek, Lelkemnek kedves fele.

forrtanak || öszve. – Árva szíveink NB. alább is arva.

holtig sírdogáljanak záporozó szemeink. Mennyi haszontalan kép.

Das Lied ist zu süßlich! zu sehr im Ton der Alltags Natur.

p. 19. Esdeklő szerelem. Ein Lied im Ton des vorigen (Beyde können in das 3te Buch kommen).

In der letzten u[nd]. vorletzten Stanze fehlen zwey Worte. Sie waren platt. Man ersetze sie durch besser gewählte.

p. 22. Emmihez.

Igen szep dal. De mindent elront az utolsó strópha’ hibás reimja súgÁrát, poha^Urát. Az első strópha 3dik sorában nem tudtam elolvasni e’ szót: Pirholagos. Mondjuk itt a’ Philomelát Dauliának, minthogy a’ Phi[lomela] név sokszor fordúl elő.

p. 23. Nem Ősz, hanem közelítő tél.

Szép oda. De bimba^Uja, tü^Unő,^* illatoz hibák. BimbÓja, illatozik,^* tŰnő van jól mondva.

Barcsi nem illik ódába. Alig illik a’ kökényszem is.

p. 24. Melisszához nem az a’ fertelmes Ilonka név, mellyet a’ regék Boszorkányok[na]k adnak. – Hattyú nem hattyu.^U homályain (nem homálly[ain]). osztán homályain vidámjain ismét Reim.

p. 25. Siria napja. Ha ez nem a’ Sirius csillaga akart e lenni? Ha az: kérlek, öszve ne tévesszük ezt a’ Siriával, melly tartomány’ neve.

p. 26. Szép, szép az élet, Emmi etc. és p. 27. Itt hol e’ bujd[oso] Von geringem Werth! Beyde Lieder könnten wegbleiben.

p. 28. Chloe. Szép ének. De hi^Unár, u^Utálsz hibás szollás. Miért gyöngy a’ béklyóra. – könnyed’ árjai… kötelét emészth[etik]. Nem illenek öszve a’ kifejezések. –

Nyögdécselni. Ezt a’ szót valaha én faragtam. Azt hittem hogy szép. Nem az. nyögdelleni – az szép.

p. 30. lin 8. Kihagyál eggy epithetet.

Hellai nem jó. Hellasz a’ théma.

p. 31. Delicta maior[um].

Strophe 9. Az utolsó sor nagy sütés volt. Pótold-ki.

Str. 10. lin. 1. ifju^Uság vétkes pronunciatio.

– Atila vagy Attila, soha nem Atilla.

Str. 14. Módi majom, gunyolásra méltó. Ez meg nem maradhat.

Str. 15. Gvadányi tréfának jó: de nem illy felséges ódaba.

u^Utálva – leromlott és leomlott a’ penultima strophában.

Eggy illy erőt és nagyságot lehellő ódában nem maradhat sütés, mert az gyengeséget mutat. Pedig a’ gyengeség meghazudtolja az erőt. ’S a’ nagyságra lobbantó óda nevetséges lessz.

p. 33. Nagy örömmel olvastam a’ Nagy Palira írt ódát. De más kezdetet neki. – adóját, nunquam a^Uda^Uját.^–

p. 34. Fennt kezdi a’ hangot az óda. Félek hogy fumum ex fulgore!

– Str. 9. Szelíd királyunk Thrézia. Jobb mint Hát bölcs. Még pedig minden tekintetekben jobb. – Pálffy és Nádasdi helyeken kivül hozatnak elő. Félre itt velek. – Félre a’ kalpaggal is alább. – A’ két utolso strópha igazítást kíván.

p. 36. Ulma.

Eggyike a’ gyűjtemény legszebb verseinek.

a’ 3d. sorban hézag van hagyva, mert az ott álló szó isméretlen szó a’ hazában, ’s nem méltó hogy isméretes legyen.

str. 2. Mindeneket levert és mingyárt mindent lerontó.

Ez az óda olly szép, hogy méltó hibátlanná tétetni.

p. 37. gyava nyÚlat Núbia parducza!! ’s alább újra Afrika tygrise. Eggy kép kétszer fordúl elő eggy odában.

Eszterházyt előhozni peccat[um] contra unitatem. Nunc non erat huic locus.

p. 39. Pannon legelső^* embere (pénzben!), támasza? bár úgy volna! Ezen változtatást tettem, hogy az óda nevetséggé ne váljon. Ne csinálj magadnak faragott képet, megmondotta Mózes; a’ ki haragudott, hogy az arany –t imádtatni látta.

bölcs vezetők, atyák. Sütés.

Szélvészeket zabolázva tartók. Zu gezwungen.

Az 5dik strophát alig lehet érteni. – Tűnik nem tü^Unik.

Hagyd-el kérlek azt a’ 9dik stróphát és azt a’ Nelsont.

p. 41. Nagy ’s temérdek. Ez nem jó. Nagy sőt temérd[ek] Már az jó.

p. 42. igen szép ének. – a’ zabolák ’s kötelek szakad[nak] nem a’ kötelek ’s zabolák szakad[nak], mert így sok a áll eggyütt.

p. 44. Gyönyörű kis dal! – Ezen betükben ömledez a’ szív. – Meg lehet ugyan érteni, de bajjal.

p. 45. Himfyhez. Szeretném ha újat írnál neki, ’s ezt elvetnéd. Kivált az első stropha férges gyümölcs.

p. 47. Káldihoz. – bimbóji

p. 51. Nyögdécselő transformat[um] in nyögdellő lagy.

p. 52. Melly igen szép dal! Bölcső, mert a’ póla Winden.

p. 54. Igen, igen szép, de nem hibátlan.

p. 55. Ez is igen szerencsés. – A’ 3dik strophában hézag.

p. 57. Jó: de rossz az utolsó sor. A’ puskapor ist nicht geeignet um ein poetisches Bild in einer Ode zu seyn.

p. 59. Keszthely – Nincs elvégezve. Többet hozzá, vagy vessd félre. Kárt az által gyűjteményed vallani nem fog.

p. 60. Igen szép.

p. 62. lin. 3. fellegek || köztt, Schnitzer.

p. 75. Gehört nicht in die Reihe der geründeten Stücke der Sammlung. Das Stück bedarf noch der Feile, oder gar des Ambos.

p. 82. Az én Kegyesem. Minthogy ez az eggy ének új nevet kívánt, az Ilonkát Mariskának változtattam-el. Az nem olly kedvetlen mint az Ilonka. Egyéberánt még azt kell megjegyeznem, hogy ez az ének^* koránt sincs elvégezve. Pedig méltó volna hogy elvégezzd. Mein Mädchen ist nicht adelich. Ennek ez talán csak fordítása. Nem hiszem, hogy a’ német illy könnyen bánt volna a’ maga tárgyával.

Ez a’ 3dik könyv nem kíván olly nagy gonddal való elkészülést mint a’ kettő. De kár volna ezt is több gondra nem méltóztatni.

Ezeket fel nem vettem gyűjteményedbe, mert ártanának az Egésznek.

1. Magyar Ország.

2. XVIII. Század.

3. Lajos és Mátyás.

4. Festeticshez. Örvendj hazánk[na]k bölcs fija etc. Mellynek csak 3. strophája jó. – Festetics elegedjék-meg eggy ódával. Keszthelyében úgy is még egyszer előford[ul].

5. Szécsényi. Igen szerencsétlen oda. Rossz még a’ Hérós nevében is, melly – – U nem pedig – U U.

6. Ifjúság.

7. Horvath. ^*Nincs kimerítve a’ tárgy; ’s sok hiba van bennek a’ Prosodia ellen is.

8. Balaton.

9. Fohászkodás. Messze alatta van a’ tárgynak.

10. Magyar Tudósokhoz. Az olly Poetának mint a’ mi kedves Berzsenyink erre nincs szüksége. – En jónak tartanám e’^* 10. darabot egészen elégetni.