Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Több hetek múltak el, miólta a’ Tekintetes Úr utólsó levelét olvasni szerencsém vólt, ’s azon kérdésre való felettel adós vagyok, mit mond Debrecen a’ Magyar régiségekre, ’s ritkaságokra? De a’ könyv csak Sz[ent] Mihály napkor érkezett Debrecenbe, ’s én azon naptól fogva itt nem valék, tegnap előtt érkezém, ’s az első Posta melly azólta indúl vigye a’ Tekintetes Úrhoz levelem’, ’s Forró tiszteletem’, ’s mentse ki restségemet.

A’ mi a’ Tekintetes Úr kérdését illeti, meg vallom hogy felette nehéz dolog, midőn eggy tőlünk tisztelt Férjfiúnak, a’ mások ő róla való itéletét meg mondani kéntelenittetűnk, kivált midőn kissebbek vagyúnk mint sem magúnk is itélhetnénk. Hogy a’ Magyar régiségeket minden azokhoz értők kedvel Fogadták, annak igaznak kell lenni; hogy Debrecenben vóltak ollyanok kik azokat nem szerették, a’ természetes dolog. Hanyadik ember bir azon egyenességgel hogy mindenkor kész legyen hibáit meg esmerni, ’s emlittetni jó szivvel halja? Ha azt kérdené valaki tőlem, mik azok mellyeket Debrecen az emlitett könyvben nem kedvel, nehezen tudnék egyebet rá felelni ennél, hogy hibái fel fedeztetését nem kedveli, Ő ezért a’ Tekintetes Úrat a’ Debreceni Grammatica (Redactora) eránt való ellenségeskedéssel vádolja, ’s azt állítja hogy azon szép érzésü Lélek melly a’ Gessner Forditójában, ’s az Orfeus kiadójában tündöklött, meg változott, ’s Kazinczy többé magához nem hasonlit, ’s ezt miből gondolja nem tudom. Azon aprólékos Crisisek, mellyek imitt amott a’ Magyar régiségekre tevődtek nem birnak annyi fontossággal hogy az emlittést meg érdemlenék, még is hogy restséggel ne vádoltassam, némellyeket meg említek. Eggy az itt valók közt nevezetes Férjfiú azt állitotta, hogy a’ Debreceni Grammatica irói nem csak azok vóltak kik a’ Silvester praefatiójában emlitődnek, hanem minden akkori Papok, és professorok, ’s a’ secularisok közűl Böszörményi Pál, és Domokos Imre Urak; Mások az Ivekbe botránkoztak meg, azok tudniillik, a’ kik a’ Kecset,^* a’ Kegyet, ’s több illyeket sem szenvedhették, ’s a’ Révai trutszára új szóknak mondották. ’s a’ t’. De mindenféle illy Crisiseken nem lehet csudálkozni, tudván azt hogy itt a’ Tekintetes Urat kevesenn értik, mellyet csak ez eggyből is gondolhatni, hogy annyi sok nyilvánságos jelentések után is a’ Marmontelt azzal vádolták, hogy Tudós Forditás, ’s nem a’ köznépnek való. Minteggy ezek azok mellyeket ezen tárgyról a’ Tekintetes Urnak jelenteni kötelességemnek tartottam, ’s ezt ánnál bizodalmosabban csináltam, minthogy nem kétlem a’ Tekintetes Úr nemes szivéről hogy ezeket úgy fogja venni a’ mint én óhajtom,^* – mint tiszteletemnek jeleit –.

Nem tudom ha kedves, ’s új dolog lessz é a’ Tekintetes Úrra nézve ha Silvesternek eggy ollyan darabját bátorkodom a’ Tekintetes Úrral közleni, melly a’ Silvester praefatiójába nem emlitődik, ’s talán kicsisége miatt nem is igen méltó az emlitésre. Ez eggynehány Lazius Farkasra irtt deák versekből áll, ’s találtatik Reusner Iconjaiban mellyek Argentoratumbann 1590. jöttek ki a’ 201. lapon, ’s így van.

Forró tiszteletem jelentése mellett maradok

A’ Tekintetes Urnak