Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Édes Öcsém Uram! Sietek ezen levelemmel, hogy ez még Debreczenben találja kedves Öcsém Uramat, attól félvén, hogy ha késem, nem fogja vehetni. Kedves Öcsén Uram, le van verve dalának crizise által. Ne úgy, édes Öcsém Uram! – Eggy Angol Irónak eggy derék Ifjú valamelly munkát vive megtekintés végett. Ez nagy gonddal karimázgatta be nem csak minden sorát, hanem minden betűjit is, úgy hogy midőn a’ kézírást vissza kapta az ifjú, eggy szót sem tudott dechifrírozni. Hátúl pedig ez a’ sor vala a’ Criticus’ kezével írva:

Nekem úgy látszik, hogy az Ángolnak igaza volt, ’s ha magamat szabad volna példáúl elöhoznom, azt vetném mellé, hogy én legalább e’ mesterségbe derekasan belé tanúltam, mert egész életemben ezt csinálom. Eljön az idő, édes Öcsém Uram, hízelkedem magamnak vele, hogy Öcsém Uram meglátja Széphalmot, ’s akkor mutatni fogom, mint törlögetek. Rochefoucauldomnak az íveit e’ holnapban kapám-meg Bécsből megtekintés végett, ’s ismét törlőttem benne. A’ Sylvester Praefatioját harmadikszor nyomtatják most. A’ Tübingi^* pályaírás pedig, melly csak 200. pag. in 4^o csak nem fél rizma papirosomat emésztette-meg. periturae parcere chartae! Ne engedje kedves Öcsém Uram magát leverni sőt épen ez gyúlassza új próbákra. Addig kell próbálni, míg valami elsűl. Gyakorolja kedves Öcsém Uram, a’ Gőthe intése szerént, eszét, szemét^* és kezét, ’s mind addig gyakorolja, míg valami tökélletest nyújt. A’ nagy Pászthory azokat az ifjakat, a’ kik körűltte kezdték szolgálatjaikat, az elkeseredésig kínzotta. Csak akkor van jól valami munka, mikor már jobb nem lehet. Ezt kiáltozta nekik mindég. De nem lehet mondani: Mester, gyógyítsd magadat! mert a’ tanítványnak nem csak addig kell törekedni, a’ meddig a’ mester eljutott, hanem tovább; ’s osztán nyomorúlt vígasztalás az, a’ mellyben azt mondjuk: Te sem tudod jobban, ’s talán így sem. – Nagyon eltévesztettem volna a’ dolgot, ha a’ kedves Öcsém Uram elszomorodása fel nem derűlhetne, czélom legalább egyéb^* volt. – Éljen szerencsésen kedves Öcsém Uram, ’s ne szűnjön-meg szeretni. – A’ Sinai könyvei felől köszönöm a’ tudósítást. –

[utóirat:]

Kedvesen venném, ha kedves Öcsém Uram szemmel tartaná, mit fog mondani Debreczen a’ Sylvester Praefatiójára ’s az ott előfordúló scholionokra? ’s a’ Varjas e vocalisú éneke előtt állóra.

[címzés:]

à Monsieur

Monsieur François de Kölcsey

au Collége. ^*