Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

El szégyenűlve vallom meg levelem el küldése módjával ejtett hibámat: de bátorkodhatok talán bocsánatot reményleni, ’s azt hinni hogy nem fogja a’ Tekintetes Úr azon immoralitast felőlem fel tenni, hogy olly illetlen gondolatok fordúlhattak vólna meg eszembenn. Azomban alázatosonn köszönöm azt a’ szerencsét mellyet nékem a’ Tekintetes Ur hozzám küldött örökre becses levele által szerezni méltóztatott, ’s méltóztatott a’ Vele való levelezést meg engedni. Élek ezen engedelemmel azon készséggel, és örömmel mellyet eggy Nagy Tudós még valaha közelebbről való esmeretségének reménysége érdemel. Alázatosonn köszönöm a’ Tekintetes Ur hozzám intézett tanács adásait, ’s azon felőlem fel vett, de felettem járó reményeket mellyeket én úgy veszek mint eggy Nemes szivből eredtt biztatásokat. Ohajtanám hogy be tellyesednének azok, hogy lenne olly idő, mikor örvendhetne hazám hogy kebelébe nevelt fel, ’s annak leg szeretve méltóbb fiai ne itélnének méltatlannak magokhoz!

Láttam a’ Marmontelt, még Januarius elejénn hozott vólt egynehány exemplumokat le Kis István Ur, nyughatatlanúl várom a’ több daraboknak le érkezését is hogy annál több okom legyen a’ Tekintetes Ur eránt való tiszteletre. Kivánnám én is hogy az a’ Stylus izleltetnék Debreczenben, kivált a’ tanúló Ifjúság által, kinek kezéből a’ gondviselők csak nem eggy átaljában minden Magyar könyvet ki vesznek, mert úgy mondanak, mind Román, ’s azt tartják hogy olly ártalmas befojása van az Ifjúra, mint a’ Parisi precieuse-kre a’ Grand Cyrusnak, ’s a Cleliának: mellyből a’ lessz hogy az Ifjúság hazai, ’s más Nemzetek literaturája eránt tele van praeiudiciumokkal, meg fojtódik benne a’ szépnek érzése, melly leg gazdagabb forrása az immoralitasnak, ’s azt a’ ki Virgilius mellett a’ mi Kőltőinkbe is gyönyörködni mér csufos nevekkel illeti. Én magam a’ ki Togatus Deák nem lévénn mint eggy külön szakasztódom ő tőlök csak igen kevés embernek merném irásaimat kivált Magyar Verseimet mutatni ne hogy mint már sokakat az ő szájokba csúfos nevezettel Poëtának nevezzenek, a’ melly nevet pedig csak Guarini szégyenlhetett. – Azon Ifjak, kik szerencsések vóltak a’ Tekintetes Urtól szemmel tartattni még a’ mi Collegiumunkban tanúlnak, Dobos ugyan nem kevéssel ez előtt, talán maga gyógyittatása végett, Budára ment honnan nem eggy hamar fog vissza jönni. Ő már azok közzül való kiket nálunk Juratusoknak neveznek, Péczelinek meg vittem a’ Tekintetes Ur köszöntését ki is azt mind azon tisztelettel fogadta mellyet az érdemel. Ezek mind ketten nagy reménységü Ifjak, ’s hiszem is hogy azon reménységnek meg fognak felelni.

Minekelőtte el végezném levelemet méltóztasson a’ Tekintetes Ur meg engedni hogy merészelhessek eggy darabot verseim közzűl a’ Tekintetes Urnak be mutatni, ’s eggyszer’smind meg kérdhessem hogy méltó vólt é eddig, méltó lessz é ezutánn ezen tárgy körűl fáradoznom. Bátorkodom tehát a’ Páva Tollhoz való énekem be mutatni.

Ha merész cselekedetem, melly szerént ezen ének be mutatásával a’ Tekintetes Urnak alkalmatlankodni bátorkodtam, vétkűl nem tulajdonittatik, bóldog vagyok, ’s magamat továbbra is kegyes gratiájába ajánlvánn maradok

A’ Tekintetes Urnak