Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Ollyankor veszem levelét, édes Öcsém Uram, a’ mikor sietve kell elmennem hazúlról. De míg lovaimat fogják, lopok annyi időt, hogy megköszönhessem igen becses barátságát, ’s tudósíthassam, hogy a’ levél kezemhez ért. Hamarább vettem volna azt, ha az Ujhelyi posta által Széphalomra volt volna, és nem Kassára, útasíttva. – Köszönöm kedves Öcsém Uramnak, hogy engemet a’ Pataki abrosz’ kora eránt felvilágosított. Mihelytt időt nyerek, használni fogom útmutatásait, ’s Bécsbe szándékozván e’ nyáron, azon leszek, hogy ott kitapogathassam, a’ mit még ezen világosítás mellett is nem értek, és ha megtévedésemet látni fogom, örömmel szóllamlok-meg a’ Hazai Tudósításokban. Rendes bohósága az embereknek, hogy szégyenlenek megbotolhatóknak tartattni, ’s nem értik, hogy tévedésünk’ elmés megismerése gyakorta szebb fényt von reánk, mint a’ Pápáknak jutott osztályrész – a’ megtévedhetetlenség! – Éledek annak hitelében, hogy kedves Öcsém Uram eggykor munkás tagja lesz Nemzetünknek, és hogy az isméretek’ masszája eggy új dolgos társ által fog gyarapítattni. Űzze e’ szép czélt kedves Öcsém Uram, és végye hasznát azon intésemnek, mellyet a’ Révai Miklós születési napja felől tett megszóllamlásomban tettem volt nem régen, – tartson Jegyzőkönyvet, ’s hogy jegyzései el ne húllhassanak, köttesse-bé mihelytt eggy kötetnyire vastagodnak. Tulajdon káromból tanúltam-meg, melly nagy veszteség olvasni, tanúlni, ’s jegyző könyvet vagy nem tartani, vagy a’ tartottat elveszteni. – A’ kis Péczeli ’s a’ kis Dobos, a’ Budai Predikator fija, Debreczenben vannak e még, ’s barátjai e kedves Öcsém Uramnak? Óhajtanám, hogy azok volnának. Köszöntöm őket; mondja-meg nekiek Öcsém Uram, hogy őket szemmel tartom. Gyűjtsenek, míg a’ gyűjtés’ ideje tart. Kevés idő múlva a’ mézcsinálás’ ideje áll bé. – Kikérem kedves Öcsém Uramnak húzomos barátságát. Levelezzen velem; én adósa nem maradok. – Látta e Marmontelemet? Óhajtanám, hogy az a’ könyv, vagy inkább az a’ Stylus, ízleltetnék, kívált Debreczenben, hol csak az látszik magyarúl tudni, a’ ki úgy beszéll, hogy a’ gubások is megértsék. είμί γάρ ού παντεσσι βάτος: παυροι μ’ έρεδιξ[ον?]. Éljen szerencsésen kedves Öcsém Uram.

[utóirat:]

A’ jó tónus ellen vétkezett kedves Öcsém Uram, hogy levelét frankózta. Az nincsen szokásban, ’s megbántásnak vétethetnék, mert vagy szegénynek vagy csúfúl-fösvénynek láttatik vallani azt, a’ kihez így mégyen a’ levél. Örömest fizetem én a’ Posták’ taxáját, ha még feljebbre rugtatja is az Uralkodás.